2014. január 9.

Szerző:
Bencze Áron

Bizalmi műfaj

Az ezredforduló táján még alig 200-300 pályázatíró cég működött, ma azonban már közel tíz-ezren próbálnak megélni belőle. A bővülés a szakma felhígulását okozta, ami azért is probléma, mert a Pályázati Projektmenedzserek és Tanácsadók Országos Szövetségének elnöke szerint ez bizalmi műfaj. Maróczi Imrét a szükséges bizalom megerősítésének alternatíváiról is kérdeztük.


Az előző ciklus végén az Európai Unióhoz velünk együtt csatlakozott országokkal összehasonlítva Magyarország ezüstérmes lett a beérkezett pályázatok számát tekintve. 2013 decemberében több mint 120 ezer pályázatot jegyez a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ). Ez soknak tekinthető?
– Nehéz reálisan felmérni, hogy ez a szám valóban soknak tekinthető-e. Miután a periódus zárása jelenleg is zajlik, nincsenek még megbízható adataink más tagállamok eredményeiről. Véleményem szerint elsősorban azt kell megvizsgálni, hány olyan pályázat készült, amelyet támogathatónak talált az uniós intézményrendszer. Az NFÜ az elmúlt hét évben több mint 62 ezer pályázatot bírált el pozitívan, és ennek köszönhetően a hazánk számára kijelölt 8200 milliárd forintnyi fejlesztési forrás több mint 99 százalékát ítélték oda a sikeres pályázóknak. E tekintetben elégedettek lehetünk, kiaknáztuk a lehetőségeinket.

„Hazánk nem veszít el egyetlen forintnyi európai uniós fejlesztési forrást sem a 2013-ban záruló költségvetési időszakban. A 8200 milliárd forintos keretösszeget kimerítve, 8900 milliárd forint összértékű pályázatra vállalt kötelezettséget, és minden pályázatot kiírt az NFÜ, miközben augusztusban még 500 milliárd forintnyi pályázat nem volt kiírva” – fogalmazott tavaly decemberben Lázár János, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetéséért felelős kormánybiztos a Parlamentben.

Jelenleg körülbelül hányan foglalkozhatnak itthon pályázatírással?
– Legfeljebb becsléseink vannak, ráadásul nagyon sokan főállás mellett, keresetkiegészítésként vállalnak el ilyen típusú megbízásokat. Nem ritka, hogy valaki egy cég könyvelőjeként írja meg a vállalkozás pályázatát, de egy önkormányzat vagy iskola esetében is sokszor belső munkatárs segítségével oldják meg ezeket a feladatokat. Könyvvizsgáló cégeknél pedig bevett szokás, hogy egy-két ember kiegészítő szolgáltatásként pályázatírást is vállal. Tapasztalataink szerint a szakmát a legkülönfélébb végzettségű emberek választják: közgazdászok, bölcsészek, mérnökök, jogászok, pénzügyesek és olykor piackutatók is. A mintegy tízezres létszám legfeljebb felét vehetjük főállású pályázatírónak.

Hogyan kell elképzelni egy pályázatírással foglalkozó céget?
– Általában kis cégekről beszélhetünk, jellemzően ketten vagy hárman alkotják a csapatot, a hat-nyolc főt foglalkoztató irodák már középméretűnek számítanak, a 12 fő felettiek pedig már nagyvállalatnak. Igaz, ilyen méretű pályázatíró cégekből körülbelül tíz lehet. Tudni kell, hogy ez bizalmi munka, ezért az esetek döntő többségében házaspár vagy egy szülő és egyetemista, főiskolás gyermeke, esetleg testvérpár alkotja az irodát. A munkaidő sem szokványos, nem reggel 8 és délután 5 között folyik a munka, hanem határidőtől függően éjjel-nappal. Emellett rengeteg háttérmunkára is szükség van. „Képben kell lenni”, és ehhez nem elég a kiírás pillanatától a feladatra koncentrálni, elengedhetetlen a folyamatos kapcsolattartás is a megbízóval, hiszen a pályázat sikeressége nagyban függ a felek viszonyától is. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy magát az ügyfélkört is ki kell alakítani, ami szintén nem egynapos munka.

Mi alapján válik valaki pályázatíróvá?
– A felsőfokú végzettség alapkövetelmény, szakirányú képesítés azonban nem feltétlenül szükséges. Egy biztos, a 2000-es évek elején komoly üzletnek számított a pályázatírók képzése. Az interneten tömegesen kínálták a cégek a képzéseket, de egyre több felsőoktatási intézményben is el lehet sajátítani az alapvető ismereteket. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy itt alapvetően a gyakorlat számít. A tapasztalat és a referencia sokkal fontosabb, mint bármilyen papír, hiszen nincs két egyforma pályázat. Szinte minden alkalommal új kihívások adódnak, mindig lehet valami újat tanulni belőle. Egyszerűbb kiírásoknál sem mindig sablonos a munka, a bonyolultabbak esetében pedig már tanulmányt kell írni, elemzéseket végezni. Olykor hónapokig folyik egy projekt előkészítése, engedélyek és kalkulációk szükségesek. Ráadásul egy „bikkfanyelvet” is meg kell tanulni hozzá. Mindent egybevetve kifejezetten izgalmas és változatos ez a munka.

Hogyan érdemes belekezdeni?
– Merész gondolat azonnal önállóan megjelenni a piacon. A tapasztalatot érdemes egy már működő pályázatírással foglalkozó cégnél megszerezni. A legügyesebbek egy idő után képesek lesznek önállóan is megállni a lábukon, ami nem könnyű. Egy sikeres pályázatírónak folyamatosan lesznek megrendelései.

Mikor lett ebből ennyire virágzó iparág?
– Már a kilencvenes évek elején volt egy mag, amely ezzel foglalkozott, és kezdetben az állam még nem is támasztott komoly követelményeket, az évek folyamán ez természetesen változott. De még a 2000-es évekig is mindössze 200-300 cég szakosodott pályázatírásra, a szakmán belül nem voltak fehér foltok, ismerték egymást a résztvevők. Az első Orbán-kormány idején meghirdetett Széchenyi-terv azonban kinyitotta a piacot, később pedig az uniós előcsatlakozási alapok adtak újabb lendületet a bővülésnek. Az akkori kiírások is jóval egyszerűbbek voltak, így sokan éreztek elég ambíciót magukban ahhoz, hogy belevágjanak.

Gondolom azért sokan bele is buktak…
– Természetesen van fluktuáció, ami egyrészt a minőségi munka hiánya, másrészt a bizonytalanság számlájára írható. Az előbbit nem kell magyarázni, az utóbbi azonban jóval összetettebb dolog. A bizonytalanságot elsősorban a kiszámíthatatlanság táplálja. A kiírások ugyanis hullámzó ütemben jelennek meg, a pályázatírónak pedig nagyon meg kell szűrnie, kivel szerződik le. Nemcsak azt kell eldönteni, jó ötletet hoz-e az ügyfél, hanem azzal is tisztában kell lennie, mennyire életképes a pályázó cége, illetve mekkora az érdeklődés a pályázat iránt. Nem ritka a 8-10-szeres érdeklődés egy-egy konstrukció iránt, és legtöbbször nüanszokon múlik, ki nyer. Általános tapasztalat, hogy szakmailag minimális a különbség a győztes és a vesztes pályázatok egy része között. És a kedvezményezettek akkor szeretnek fizetni, ha nyernek…

A többség akkor ingyen dolgozik?
– Minden esetben szerződés rögzíti, hogy ki milyen munkát és mennyiért vállal el. Külföldön az órabér a jellemző, itthon általában a fizetség egy fix összegből és a pályázat pozitív elbírálása esetén sikerdíjból adódik össze. A piac azonban – az egyre nagyobb számú résztvevő miatt – sokszor arra kényszeríti a pályázatírót, hogy győzelmi feltételek mellett lehet csak biztos a fizetségben. Ez pedig nem jó irány. Hiszen ki szeret ingyen dolgozni? Egy egyórás tanácsadás természetesen nem kérdés, azonban napokat foglalkozni egy olyan projekttel, amelyik végül semmit sem hoz a konyhára, már nem mindenkinek fér bele. Természetesen az sem mindegy, mire terjed ki a pályázatíró hatásköre. Egyesek kizárólag a pályázat megírását vállalják, mások szerepet vállalnak a hatóságokkal történő egyeztetésben, vagy éppen a hitelkérelem elintézésében is, de létezik a projektmenedzseri pozíció is, amikor az ötlet megírásától a megvalósulás utolsó pillanatáig részt vesz valaki a fejlesztésben. Túlzás lenne azt állítani, hogy többnyire ingyen dolgoznak, de mindenesetre elég gyakran ahhoz képest, hogy az ingyen munka mennyire tud fájni. Ezt a kockázatot kizárólag erős szűréssel lehet csökkenteni: közepes ügyfelet, közepes ötlettel nem szabad elvállalni.

Ha egyáltalán megteheti, hogy visszautasítson bárkit is…
– Valóban nem könnyű a helyzet, de a jó ügyfélért minden szakmában meg kell küzdeni. Ha valaki túl engedékeny, akkor a kapacitását eleve felesleges munkák fogják lekötni. És ki akar folyamatosan olyan ötleteken dolgozni, amelyek nem megvalósíthatóak? Az uniós ciklus zárása előtt pedig még kiélezettebb volt a helyzet. A Közép-magyarországi Operatív Program egyik ötmilliárd forintos konstrukcióját például néhány nap alatt be kellett zárni, de voltak olyan kisebb kiírások is, amelyekre idén alig néhány óra maradt.

Ha itthon nincs elég megbízás, érdemes határon kívül is próbálkozni?
– Minden ország teljesen egyedi szabályrendszer alapján dolgozik, így az adott nyelv ismerete nem feltétlenül elegendő. Ráadásul nem is mindenhol van erre lehetőség. Nagy-Britanniában például egészen más koncepció alapján osztják szét a támogatásokat, nincs szükség pályázatíró cégekre. És még egy érv: franciaként vagy németként miért egy olyan magyart bíznék meg az ötletem megvalósításával, aki ismeretlenül mozog a rendszerben?

Mekkora a pályázatírókhoz forduló vállalkozók aránya?
– Kifejezetten nagy. Olcsóbb a cégeknek, ha pályázatíróval dolgoztatnak, mint ha saját maguk állandó munkaerőt alkalmaznak, akit csak a munkaidő egy részében tudnak foglalkoztatni.

Akkor ne írják maguk a pályázatot a cégek?
– Akinek nincs erre külön kapacitása, jobb, ha nem kockáztat. Nem is szabad. Nagyon valószínű, hogy az első három projektet elbukja. Kívülállóként még egy sikeres cégvezető sem tudja, mire kell figyelni. Sok energiát emészt fel utánajárni a részleteknek, a bürokrácia útvesztőjét kiismerni sem két perc, és míg a pályázat után rohangál, nem a cég vezetésével foglalkozik. Olcsóbb megbízni egy szakértőt, aki ismeri a rendszert.

Milyen céllal jött létre a Pályázati Projektmenedzserek és Tanácsadók Országos Szövetsége (Pátosz)?
– Minőségben és megbízhatóságban próbálunk többet nyújtani ügyfeleinknek. Elsősorban az volt a célunk, hogy megvédjük a szakmát a kóklerektől és csalóktól. A szervezetnek jelenleg 35 pályázati tanácsadó cég a tagja. Többségük gazdasági társaság, azonban vannak egyesületek, nonprofit szervezetek, korábban tagunk volt egyetem és megyei önkormányzat is. A tagszervezetekben összesen mintegy 250 fő magasan kvalifikált tanácsadó tevékenykedik, akik gyakran más területeken is specialisták. A Pátosz tagjai megbízható pályázati tanácsadók, mert a felvétel többlépcsős szűrésen át és ajánlás útján történik, azt követően pedig az állandó Etikai Bizottság őrködik az önként vállalt etikus magatartás felett. A pályázatírói magatartást, a megbízókkal szembeni elkötelezettséget jogszabályok nem rögzítik, a Pátosz azonban elkészítette a szövetség etikai kódexét, amely minden tagunkra kötelező érvényű.
A szövetség 2003-as megalakulása óta rendszeresen értékeli a pályázati rendszert, az egyes pályázati kiírásokat, a megvalósítás folyamatát, és évente több száz javaslatot fogalmazunk meg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek, minisztériumoknak, irányító hatóságoknak, közreműködő szervezeteknek és más, pályázatokkal foglalkozó szervezeteknek. Ennek eredményeként a pályázatokat kiíró és kezelő szervezetek rendszeres konzultációra hívnak minket. Építő jellegű véleményeink sokszor beépültek az újonnan megjelenő pályázati kiírásokba, a pályázatok kezelésének menetébe. Emellett a szakma életét könnyítő javaslatokat fogalmazunk meg folyamatosan. Az eddig benyújtott körülbelül 2500 javaslatunk mintegy fele megvalósult.

Mint például?
– Az uniós csatlakozás utáni években például még tíz példányban kellett beadni a telefonkönyv vastagságú pályázatokat, ami hatalmas fénymásolási költséget jelentett. Azt javasoltuk, hogy az aláírásokat is tartalmazó példány mellett hadd juttathassuk el CD-n az anyagot. Ez volt az első lépés az elektronikus pályáztatás felé. Természetesen ez egy folyamat volt: először csak hat példányt kértek, idővel már csak hármat, és ahogy az intézményrendszer nyitott az elektronikus fejlesztések irányába, úgy csökkentek tovább az ilyen jellegű terhek.

Mire érdemes figyelni a pályázatírók kiválasztásakor?
– Az első években még jellemző volt a telemarketinges ügyfélfogás. Idegen számokról érkeztek hívások, amelyek során pályázatírók ajánlották szolgáltatásaikat. Ez azonban egyre ritkább, napjainkban elsősorban az ajánlás dominál. Ebben az esetben feltételezhető némi bizalom, hiszen egy korábbi elégedett ügyfél ajánlotta az irodát, de ha még ez is kevés nekünk, akkor nyugodtan kérhetünk tőle referenciát. Sőt, még azt is megtehetjük, hogy megkeressük azokat a cégeket, amelyekkel korábban együtt dolgozott.

Milyen típushibákat követnek el?
– Szerencsére ebben a szakmában nehéz talpon maradni gyenge minőségű munkával. Ettől függetlenül léteznek gyenge pontok. Ilyen például a túlvállalás, ami a precizitás és alaposság rovására mehet. A tapasztalatlanság a másik. Ezért érdemes gyakornoki munkát vállalni egy már működő irodában. Hogy legyen valaki, aki kontrollálja a kezdeti munkát, és felhívja a figyelmet a hibákra.

Ha az ötletgazda rosszul választja meg a pályázatírót, van lehetőség jogorvoslatra?
– Ugyanakkora a mozgástere a pályázónak, mint a könyvelő vagy az ügyvéd esetében. Ehhez azonban egy világosan és pontosan megfogalmazott szerződésre van szükség, abból egyértelműen kiderül, hogy a pályázatíró milyen munkával bízta meg az irodát. Ugyanakkor el kell ismerni azt is, hogy a bíróságok bizonytalanok ebben a témában. Még teljesen egyértelmű esetekben is óvatosak, sokszor indokolatlanul nagyszámú szakértői véleményt kérnek be. Nyilvánvalóan megpróbálják minden oldalról levédeni magukat.

Mi a véleménye arról a módszerről, hogy alig kitöltött pályázatokat juttatnak el a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez, hogy a határidőt tartani tudják? Utána pedig a hiánypótlás lehetőségével élnek.
– Érdemes lenne egyértelműen lefektetni, hogy egy pályázat kizárólag akkor adható vissza hiánypótlásra, ha minden rubrikában érdemi információ szerepel. Az ugyanis valóban nem nevezhető kitöltött pályázatnak, ha csak betűket vagy számokat írnak be oda, ahová részletes projektelemzést kellene.

Milyen hatással lehet a pályázatíró szakmára, ha megnyert pályázatokkal kereskednek? Mit lehet tenni ez ellen?
– Szövetségünk tagjai elítélik a korrupciót, kiállnak a szakma tisztasága mellett. Etikai kódexünkkel legalább a saját tagjainkat védeni tudjuk, ám tény, a szakma többi résztvevőjére ez nem kötelező. Apró, de előremutató lépés, hogy pályázatírói kártyát tervezünk kiadni, a szövetség tanúsításával. Egy biztos, a pályázók még óvatosabbak lesznek, és még több biztosítékot szeretnének kérni a pályázatíró cégektől. Ennek egyik kézzelfogható eredménye, hogy csak győzelem esetén szeretnének fizetni. Miközben a BKV járatain sem akkor lyukasztok jegyet, ha időben odaérek a találkozómra, és a színházban sem utólag veszem meg a jegyet, ha nagyon tetszett a darab.

Márpedig 2014-től nehezebb lehet a helyzet. A hírek szerint az új ciklusban korlátozottan lesz szükség pályázatírókra, e munka egy részét az állam „házon belül” készíttetné el. Ez a változás milyen hatással lehet a szakmára?
– Egészen biztosan szűkülni fognak a lehetőségek, de a megvalósítás előtt nehéz lenne konkrétumokról beszélni. Látnunk kell, hogy a koncepciónak egyelőre vannak bizonytalan pontjai. Elég arra gondolnunk, hogy az államigazgatásban ritkán dolgoznak munkaidőn túl az alkalmazottak, miközben egyes kiírások esetében éjjel vagy éppen hétvégén kell rövid határidőn belül megírni a pályázatot. És az is kérdés, hogy az ehhez szükséges munkaerőt hol képzik majd. Ráadásul ilyen gyorsan…

Mint említette, rendszeresen elküldik javaslataikat, milyen újításokra lenne szükség. A most induló új ciklus kapcsán mire hívták fel a figyelmet?
– 2007-ben javasoltuk az adminisztráció csökkentését, a kis értékű (maximum 20 millió forint) pályázatok egyszerű, automatikus elbírálását, az elektronikus pályáztatás kibővítését. 2014-től hasonló „újításokra” lenne szükség: az adminisztráció további jelentős csökkentésére, a projektek „előszűréséhez” szükséges egyértelmű pontozásos értékelésre, a pályázati projektmenedzsment díja mindig legyen elszámolható a külsős pályázatkészítők munkájára is, a pályázatok egyenletes ütemezéssel jelenjenek meg, és a meghirdetéskor már legyen ismert minden pályázati feltétel (nem csak a felhívás és útmutató), és a pályázók még gyorsabban kapjanak választ a kérdéseikre.

Mekkora a terük az uniós pályázatok mellett?
– Az uniós csatlakozás után erősen visszaestek a kizárólag hazai forrásból finanszírozott pályázatok. Azonban el kell ismerni, hogy ezek a kiírások életszerűek és gyorsan megvalósíthatóak. A brüsszeli forrásokat elsősorban a felfüggesztés veszélye miatt sokszor túlbiztosítják, pedig a hazai példa megmutatta: egyszerűen is lehet csinálni.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021
Címkék

Innotéka