Az új SZIE-kar a K+F+I tevékenységre épít

Ez a három intézmény volt már önálló, tartozott a Debreceni Egyetemhez, alkotott külön Tessedik Főiskolát, majd több lépcsőben integrálódott a Szent István Egyetembe. Mintha ide-oda sodródnának a magyar felsőoktatás viharos tengerén…
– A vidéki főiskolák élete nem volt könnyű az elmúlt évtizedben, és ez különösen igaz az olyan intézményekre, amelyek kis- és közepes városokban, ráadásul elmaradott térségekben működnek. Békés az ország egyik legszegényebb vidéke, nincs igazi nagyvárosa, modern ipara és autópályája, a megyéből állandósult az elvándorlás. Az ilyen területeken az egyik komoly megtartó erő a színvonalas felsőoktatás. Az olyan városokból, ahol még egy főiskola sincsen, a fiatalok elköltöznek, ezért is tartjuk mi – született békésiek – kiemelten fontosnak a megyei felsőoktatás megmaradását.
Az elv dicséretes, de hogyan lehet ezt megvalósítani éppen most, amikor gyökeresen átalakul a teljes magyar felsőoktatás…
– Az elmúlt hat évben folyamatos és radikális változások követték egymást. Jócskán leegyszerűsítve: a bolognai folyamat alapvetően megváltoztatta a képzés struktúráját, ezzel párhuzamosan az egyetemek több önállóságot és egyre kevesebb „fix” állami pénzt kaptak, s ez egy idő után feszültségeket gerjesztett a rendszerben. Mindehhez jelentősen hozzájárultak az úgynevezett PPP (public private partnership) konstrukció keretében felépített egyetemi létesítmények, jellemzően kollégiumok. Azokat ugyanis a 2004-es hallgatói létszámra méretezték, de mire felépültek, már csak jóval kevesebb hallgatót lehetett felvenni. A 15-20 éves hitelt viszont törleszteni kellett-kell, függetlenül attól, hogy mondjuk a kollégium fele üresen áll.
A hírek szerint néhány vidéki intézményt már a teljes fizetésképtelenség fenyegeti…
– Mi szerencsére nem tartozunk közéjük, mert a SZIE talán az egyetlen nagy egyetem az országban, amelyik nem veszteséges, ám a helyzet kétségkívül komoly. A „PPP-fenyegetés” a mi karunkat is egészen közelről érinti, hiszen Békéscsabán ilyen konstrukcióban adtak át 2007-ben egy modern, 282 személyes kollégiumot, illetve Szarvason egy 284 ágyast. A PPP-törlesztés a dologi kiadásaink 60 százalékát viszi el. Már racionalizáltuk a működésünket, átalakítottuk a struktúrát, megváltunk sok kiváló kollégától is, mert nem tudtuk kigazdálkodni a bérüket. Minden kiadást lecsökkentettünk, de a beruházástörlesztés maradt, ahhoz nem lehet hozzányúlni. Ez persze országos probléma, sok egyetemen és kormányzati szinten is törik a fejüket a megoldáson, reméljük, eredményesen.
Az új felvételi keretszámokat nézve szinte csak egy megoldás akad: minél több fizetős hallgatót felvenni…
– …akik az ország legszegényebb vidékén majd könnyedén kifizetik az évi 500-600 ezer forintos tandíjat, plusz a kollégiumi és egyéb költségeket. Sajnos, ez nem igazán reális perspektíva. A kiutat mi inkább a K+F+I bevételeink jelentős növelésében, a hazai és uniós pályázatokon való aktívabb részvételben, illetve a három campus és az anyaegyetem közti szinergia kihasználásában látjuk.
A kar kiemelkedő szerepet játszott és játszik a térség klaszterizációjában, csaknem 20 klaszter létrejötténél asszisztált, 12 klaszter aktív tagja. Ez a hálózat komoly potenciált jelent nemcsak a térség gazdaságában, de célorientált, hazai és nemzetközi partnerekkel realizálódó alkalmazott kutatások közös megvalósításában és hasznosításában is.
Olyan gyakorlatorientált képzési struktúrát kell kialakítanunk, amelyben a gazdaság helyi szereplői is megtalálják a helyüket, szerepüket, és ezt a kölcsönös előnyök jegyében ki is tudjuk használni. Jó példa erre a békéscsabai gazdasági képzésünk, amelybe gyakorlatilag beépült a város egyik legnagyobb munkaadójának, a Budapest Bank call centerének – mondjuk úgy – alapszótára. Szarvason a „víz-környezet-klíma” hármas jelszót tűztük a zászlónkra, a környezettudatosság egyre inkább áthatja az itteni oktatást. Talán a környezettudatos élelmiszer-biztonság az a fogalom, amely köré mind a három campusunk fel tud sorakozni, és ebben a témakörben harmonikusan együtt dolgozni, hiszen Békéscsabán a gazdasági, Gyulán pedig az egészségtudományi hátteret tudjuk megteremteni.•