Az IP világa Magyarországon
2019 tavasza óta vezeti a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát. Ön szerint miben tudott leginkább előrelépni az SZTNH az elmúlt három évben?
– Az elmúlt időszakban a Hivatal érezhetően erősödött, egyre markánsabb a megjelenése és egyre hatékonyabb a működése is. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy másfél-két éves felkészítés után sikerült az SZTNH-t közelebb hozni az ügyfelekhez. Ma már képesek vagyunk arra, hogy ezt a nagyon bonyolult és komplexitásában sem egyszerű jogágat érdekessé, és ami ennél is fontosabb, akarhatóvá tegyük a feltalálók és az innovatív vállalkozások számára.
Ma már beszédtéma az IP világa Magyarországon, egyre több diskurzus folyik a szellemi tulajdonról és az ehhez fűződő jogokról.
Ugyancsak komoly eredménynek tartom, hogy a döntéshozói kör is felfigyelt erre az ügyre. Ez azért fontos, mert nemcsak egy vállalkozásnak vagy egyetemnek van szellemi tulajdonhoz való joga, hanem az államnak is. Következő feladatunk is éppen ezzel kapcsolatos: szeretnénk felmérni és meghatározni az állam által tulajdonolt védjegyek és oltalmak értékességét.
Mitől ennyire komplex a szellemi tulajdon kérdése?
– Annak ellenére, hogy voltaképpen ugyanaz a vége ennek a folyamatnak, szinte minden egyes szektorban teljesen más megoldások szükségesek. A Hivatal számára hatalmas feladat, hogy felmérje, melyik ágazatban milyen a felkészültségük az ott szereplő vállalatoknak. Az orvosi műszergyártás és a gyógyszeripar esetében például nem az igényt kell felkeltenünk, hanem egy versenyképes protokollal és egy gyors adminisztrációval kell még inkább segítenünk a folyamatot. Ezen a területen már bevett gyakorlat az oltalmi portfólió elkészítése, ami egy új gyógyszer esetében nemcsak a molekula szabadalmaztatására terjed ki, de lefedi a kapszula és a doboz színét, méretét, formáját, de tartozik hozzá számos más védjegy is. Ez a tudatosság azonban már nem jelenik meg az energetikában vagy a gépgyártásban. Ám tapasztalataink szerint még az IT-szektor szereplői sem elég felkészültek a szellemitulajdon-védelem terén, ezért egy szemléletformáló videót készítettünk számukra, hiszen az általuk megalkotott programok, programkódok, applikációk, informatikai termékek oltalmazása is elengedhetetlen.
A szellemitulajdon-védelem olyan, mint egy vírusirtó. Míg a vírusirtó megóvja a számítógéped a kárt okozó programkódoktól, addig a szellemi tulajdon védelme segít abban, hogy az általad megvalósított programokat hasznosíthasd. Az IP megszerzése nem pusztán adminisztratív kérdés, vizsgálataink szerint ugyanis egyetlen oltalom használata már mintegy 10 százalékos növekedési többletet jelent, az oltalmak együttes használata pedig akár 30 százalékkal is növelheti a vállalkozások gazdasági növekedési esélyeit.
Több mint egy évtizede, 2012. február 1-je óta látják el a kutatás-fejlesztési tevékenységek minősítését. Mennyire voltak aktívak a hazai kis- és középvállalkozások, a kkv-k ezen a területen?
– Az elmúlt tíz évben hullámzó mértékben, de nagyon szép dinamikát futottunk be, az előző uniós pénzügyi ciklusban összesen mintegy 5300 projekthez érkezett be kérelem kutatás-fejlesztés minősítésére. Ez a határozat egy egészen egyedi helyzetbe hozza a vállalkozásokat, segítségével ugyanis nemcsak adókedvezményhez juthatnak, de pályázati forrást is könnyebben szerezhetnek a jövőben. Ráadásul garanciát is nyújt, hiszen egyetlen hivatal vagy hatóság sem fogja kétségbe vonni a dokumentum jogosságát. A minősítések kezdeti időszakában elsősorban az agrárszektor fejlesztéseihez kapcsolódó kérelmek száma volt magas, a Covid megjelenése az orvostudományi terület aktivitását hozta magával, amely jelenleg is érezteti a hatását. A kkv-k által benyújtott kérelmeket tekintve a mérnöki tudományterületen fejlesztették ki a legtöbb új megoldást.
Milyen anyagi vonzata van a minősítés megszerzésének?
– A minősítés folyamatának díja 83 ezer forintnyi költséget jelent a vállalkozások számára, azonban ez az összeg általában a projektek összköltségének töredéke, és akár egyetlen adónemben igénybe vett kedvezményekkel is nagyságrendekkel nagyobb összeget tudnak visszaigényelni. A társasági adónál például tízmillió forintonként majdnem egymilliót, vagy százmillió forintonként majdnem tízmillió forintot spórolhatnak meg a fejlesztésekkel foglalkozó cégek. Bízom benne, hogy a 2021–2028-as ciklusban már tízezres nagyságrendben érkeznek kérelmek hozzánk. Éppen ezért újdonságokkal is készülünk, mint például a korábban csak multikra vonatkozó csoportos minősítés, amit a kkv-k szintjére is kiterjesztünk, a másik újdonságunk pedig az utóminősítés rendszere lesz, mellyel a GINOP (Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program – a szerk.) plusz pályázaton indulókat szeretnénk segíteni, hogy információt kapjanak a tevékenységük kutatás-fejlesztési tartalmáról, és ezáltal megfelelhessenek a pályázati kiírásnak.
Mennyire tartja ideálisnak a kutatás-fejlesztési környezetet itthon?
– Az elmúlt néhány évben egy területen egészen biztosan komoly teljesítményt tudtunk felmutatni, ez pedig az innovációs ökoszisztéma kialakítása és felépítése volt Magyarországon. Ma már rendelkezésre áll az az intézményi, infrastrukturális és finanszírozási háttér, mellyel egyre nagyobb volumenben folynak alap- és alkalmazott kutatások mellett kísérleti kutatások is. Véleményem szerint a források kihelyezése is egyre hatékonyabban történik, azonban akadnak még fejlesztendő területek.
A magyarok továbbra sem tudják, hogyan kell az innováció eredményeként megszületett ötletet vagy terméket üzletté formálni. Hiszen nemcsak terméket lehet eladni, hanem a gyártáshoz vagy a kereskedelemhez fűződő jogokat is értékesíteni lehet.
A hazai egyetemeken, kutatóhelyeken már elindult ennek a folyamatnak a gyakorlati megvalósítása, de sok munka vár még ránk.
És mire van szükség ahhoz, hogy tudatosabbá váljunk ezen a területen?
– Szinte minden kezdő vállalkozásnak, startupnak azt javasoljuk, hogy ne csak a pénzügyi biztonságot eredményező megbízható könyvelőt, hanem egy szellemi tulajdonjoghoz értő jogászt is foglalkoztasson. Bár elsőre luxusnak tűnhet ez, a megtérülése garantált. Az elmúlt 25 évben az az általános érvényű tapasztalat, hogy az immaterális javak aránya a cég értékében 80 százalékra emelkedett. Ma már nem az számít, milyen a menedzsmented, mert az cserélhető, vagy hogy milyen eszközeid, berendezéseid vannak a gyártáshoz, mert ezek a gépek feltehetően a versenytárs számára is elérhetőek. A piac egyre inkább a felépített márkát árazza be, illetve azt, milyen szellemi tulajdonhoz köthető jogokat birtokolsz.
Oltalmak tekintetében mennyire vagyunk eredményesek?
– A magyar vállalkozások mindössze 3,4 százaléka helyezi valamilyen formában oltalom alá termékeit vagy saját cégéhez kötődő lehetőségeit, miközben az európai átlag ennek a háromszorosa. A lemaradás sajnos nem vezethető vissza régiós elhelyezkedésre, ugyanis Lengyelországban ez az arány 10 százalék, míg Szlovákiában és Csehországban 8 százalék. Ha valamilyen csoda folytán rövid időn belül sikerülne megdupláznunk a hazai számainkat, még akkor sem érnénk el a V4-ek szintjét. Hogy ez megváltozzon, azért lenne rendkívül fontos, mert az oltalmak a tőkevonzóképesség szintjén is jelentkeznek, ezekkel sokkal hatékonyabban lehet megszólítani a finanszírozói döntéshozókat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Kelet-Közép-Európába beáramló közép- és kisvállalati tőkének a 75 százaléka a lengyelekhez érkezik.
A hazai felsőoktatásban elindult egyfajta szemléletformálás a Hivatalnak köszönhetően. Milyen eredménnyel?
– Az egyetemi modellváltás után elvárásként fogalmazódott meg, hogy a felsőoktatási intézmények a náluk lévő tudástőkét hasznosítsák és értékesítsék. Ez ugyanis számottevő bevételi forrást jelenthet számukra. Ezt a lehetőséget fel is ismerték és élni is kezdtek vele. A folyamatot tovább erősítette, hogy az SZTNH számos egyetemmel írt alá együttműködési megállapodást, amelyeknek már gyakran kézzelfogható eredménye van. Míg korábban a hazai intézmények teljesítménye 10-12 bejelentett szabadalom volt évente, ma már egy magyarországi egyetem nagyságrendileg 100-150 szabadalomérett kutatási eredménnyel rendelkezik.
2023. január 1-jétől elindul az egységes szabadalmi rendszer az Európai Unióban. Mit jelent majd mindez a gyakorlatban?
– Kényes kérdés, de muszáj beszélnünk róla. Első körben 11 ország csatlakozik ehhez az új rendszerhez, amire azért van szükség, mert az Egyesült Államokban, Ázsiában és Európa különböző tagállamaiban másképp szabályozzák a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos ügyeket. Ki kell mondanunk: mi, európaiak jócskán lemaradtunk ebben a kérdésben. Ahhoz, hogy a jövőben gyorsabban, olcsóbban és egyszerűbben lehessen szabadalomhoz jutni vagy oltalmat szerezni a kontinensen, szükség van az egységes szabadalmi rendszerre. Ez természetesen a nemzeti hivatalok mozgásterét fogja csökkenteni, hiszen jövő év januárjától már nem tagállami szintű lesz egy-egy bejelentés. Az új struktúrában azonban nemcsak a jogszerzés válik könnyebbé, hanem a jogérvényesítés is. Ez pedig egy olyan mértékű veszélyt hordoz magában, hogy Lengyelország például ki is jelentette, nem kíván csatlakozni az új struktúrához, de kivárnak a csehek és mi is.
Milyen veszélyre gondol?
– Fel kell készülniük a hazai vállalkozásoknak arra, hogy az általuk használt, de korábban más országban szabadalmaztatott technológiáért a jövőben fizetniük kell. Kőkemény perek elé kell majd nézniük azoknak, akik nem lesznek elég körültekintőek. Egyes szakértők szerint úgy 600 milliárd forintra becsülhető az így követelhető pénz nagysága. Amennyiben csatlakoznánk a rendszerhez, akkor már nem magyarul (az még nem dőlt el, hogy milyen nyelveken – a szerk.) és nem Budapesten folyna a szabadalmakkal kapcsolatos ügyintézés, hanem más európai nagyvárosokban, euróban, nemzetközi díjakhoz igazítva. A hivatal április végén készítette el új stratégiáját, ennek egy rendkívül fontos eleme a jogérvényesítés lett.
Arra keressük a választ, hogyan kell a hazai gazdaság szereplőit felkészíteni arra, hogy éljenek a jogaikkal. Egyrészt, hogy sikeresen vívják meg a hamisítással szembeni küzdelmet, másrészt pedig azért, hogy jogtisztán végezhessék működésüket.
A következő pár évben mindent megteszünk, hogy mindenki tisztában legyen a jogérvényesítési technikákkal, hogy ne kerüljenek bajba.
Érzékenyítő kampányt indítottak tavasszal, amelyben magyar élelmiszeripari sikertörténeteken keresztül mutatják be az IP fontosságát. Miért éppen erre a szektorra fókuszál az IP Hősök kampány?
– A Pick, a Szerencsi Bonbon, az Etyeki Kúria és a Szarvasi Mozzarella a megszerzett oltalmaknak is köszönhetik a piacon betöltött részesedésüket. A kampányunk ezeken az IP hősökön keresztül mutatja be, hogy milyen nehézségekkel és buktatókkal kerülhetnek szembe a hazai vállalkozások. Ugyanakkor történetük kiváló példa arra, hogy megéri tudatosan foglalkozni az oltalmakkal, mert a jól felépített szellemitulajdon-stratégia gazdasági és versenyelőnyt is jelent. Az élelmiszeripari szektorban a nagyvállalatok körében elterjedt a szellemitulajdon-védelem, a nagyobb cégek 60 százaléka rendelkezik valamilyen oltalommal. Ez a szám a kkv szektorban kevesebb mint 9 százalék annak ellenére, hogy az oltalommal már rendelkezők 54 százaléka tapasztalt határozottan pozitív hatást a jog bejegyzését követően. De nem állunk meg az élelmiszeriparnál, a kampány a jövőben más szektorokat is érinteni fog.
A hírek szerint az Európai Bizottság uniós földrajzi árujelző oltalmat adhat a herendi porcelánnak. Milyen lehetőségeket biztosít majd ez a kiváltság a világszerte elismert magyar kézművesipari termék számára?
– A „szabolcsi alma” vagy a „tokaji bor” után már nemcsak élelmiszeripari termékek nevében jelenhet meg a származási hely, hanem a rendeletjavaslat alapján a kézművesipari termékeknél is. Ennek az egyik feltétele, hogy a megfelelő minőség megtartása mellett az adott földrajzi területen kell a termék elkészítéséhez szükséges legalább egy tevékenységet elvégezni. A javaslat elfogadása esetén a fogyasztók könnyebben tudják majd azonosítani a keresett árucikkeket. A rendelet értelmében oltalom alá eshet a muranói üveg, a donegali gyapjú vagy a solingeni acél is, és reményeink szerint hazánkban a herendi porcelán mellett tovább bővülhet majd a kör (például a halasi csipkével), hiszen a hagyományos technológiák megőrzésének komoly kultúrája van Magyarországon. A törvény jelenleg előterjesztés alatt áll, és reményeink szerint 3-6 hónapon belül el fogják fogadni.
Ha már szóba került az Európai Unió, korábban sok kritika érte a szervezetet, hogy lemaradt a szellemi tulajdonokért vívott versenyben Kínával és az Egyesült Államokkal szemben. Van esélye Európának, hogy ledolgozza a hátrányt?
– Gyakorlatilag semmi, bár a korábban említett egységes szabadalmi bíróság létrehozása ezen a problémán igyekszik segíteni. Viszont a kínai szellemi tulajdonjogi hivatal 2020-ban 1,5 millió szabadalmi bejelentést kezelt, és ez a szám közel két és félszer több, mint a második helyezett Egyesült Államok szabadalmi hivatalához beérkezett beadványok száma. Hogy mekkora a Távol-Kelet ereje, jól mutatja, hogy Japán (3.) és a Koreai Köztársaság (4.) együtt több mint 500 ezer beadványt jegyez, míg az Európai Szabadalmi Hivatal alig több mint 180 ezret… Az Ázsiában található hivatalokhoz érkezett a 2020-ban világszerte benyújtott összes bejelentés kétharmada. Elképesztő a különbség, és az olló csak nyílni fog. Még egyetlen számadat, hogy teljes legyen a kép: 1999-ben Kína még mindössze 290 szabadalmat tudott felmutatni évente.
A digitalizáció korában megváltozott az irattár jelentése, de továbbra is komoly szellemi, tudásmegőrző és jogi jelentősége van. Az iratanyagok nem kerülhetnek ki az épületből, minden dokumentumot elektronikus formában továbbítanak az igénylőknek. Az iratokat korábban széttagolva, több helyen, nem túl ideális körülmények között tudták csak tárolni. A Soroksári úti raktár megfelel a Magyar Nemzeti Levéltár állományvédelmi ajánlásának: védett a külső fénytől, tartható a megfelelő páratartalom és hőmérséklet, elkülönülnek a publikus és nem publikus iratok, és a digitalizáció is egyszerűen megoldott.
Az orosz–ukrán háború milyen hatással lehet a szellemi tulajdonjogok biztonságára az érintett országokban?
– Oroszország már március elején bejelentette, hogy az őket szankcionáló országok szabadalmaihoz és oltalmaihoz fűződő jogokat korlátozzák, kényszerengedély alá vonják. A háború kirobbanása óta számos nagyvállalat vonult ki Oroszországból, azonban még ők sem mérték fel döntésük hosszú távú következményeit. Számukra ugyanis abban az országban megszűnt az oltalmakhoz kapcsolódó jogbiztonság. Például több gyógyszergyártó cég és gyorsétteremlánc licence vált szabad prédává, és nagyon sok ágazatban jelent majd ez egyelőre megoldhatatlannak tűnő gazdasági problémát. A háború után elképesztő mennyiségű oltalmi jogi per indulhat majd el, de ki tudja, hogyan lesznek érvényesíthetőek majd ezek a jogok…•