Atomenergia és biztonság

Hazánkban a klímavédelmi célokat atomenergia felhasználása nélkül nem lehet elérni, nyilatkozta magazinunknak Holló Előd, akinek szakmai pályafutása együtt indult a hazai atomenergia-iparral. A kollégáival közösen alapított NUBIKI Nukleáris Bizton­sági Kutatóintézet vezetését két éve adta át, azóta tudományos főtanácsadóként segíti az ott folyó munkát.


A nukleáris energia az éghajlatváltozás elleni küzdelem fontos eszköze lehet?

– Magyarországon a klímavédelmi célokat atomenergia felhasználása nélkül nem lehet elérni, mert a hazai villamosenergia-ellátás ötven százaléka származik a Paksi Atomerőműből, és ez az arány jelentősen nőni fog, ha elindul Paks II., mivel egy ideig párhuzamosan üzemelnek majd a régi és az új blokkok. Egyértelműen látszik, hogy az atomerőmű ma is befolyásolja a klímahelyzetet, hiszen ha az ott előállított villamos energiát széntüzelésű erőműben termelnénk meg, akkor évente 17 millió tonna szén-dioxiddal terhelnénk a környezetet, és ha Paks II. nem épülne meg, akkor a jelenleg működő négy blokk leállítását követően további 36 százalékkal nőne az ország szén-dioxid-kibocsátása. A most üzemelő négy blokk 2032 és 2037 között várható leállítása miatt tehát mindenképp szükség lesz az újakra.

Az új paksi blokkok engedélye­zé­sének folyamata
Milyen engedély hiányzik még, mikor kezdődhet az építkezés?

– Két, egyenként 1200 megawatt elektromos teljesítményű 3+ generációs blokkot tervezünk, mivel ez a ma elérhető legkorszerűbb technológia, amely képes a jelenleg érvényes szi­gorú hazai nukleáris biztonsági követelményrendszer tel­je­sí­tésére. Most a létesítési engedély iránti kérelem (LEK) doku­mentumainak az összeállítása a feladat, aminek 2020. június 30. a benyújtási határideje, a hatóság pedig 2021. szeptember 30-áig dönt az engedélyezésről. Ezt követően kezdődhet az építkezés.

A nukleáris biztonságot milyen rendszerek szavatolják?

– A 3+ generációs atomerőművi blokkoknál – az aktívak mellett – előtérbe kerülnek a passzív biztonságvédelmi rendszerek, amelyek működéséhez nincs szükség energiára. Ezeket a rendszereket a redundancia elve alapján tervezik, ami az új paksi blokkoknál négyszeres lesz, ez azt jelenti, hogy egy fontos funkciót négy alrendszer egymástól függetlenül is el tud látni, így néhányuk kiesése sem okoz fennakadást a feladatuk ellátásában. Az új blokkok komoly balesetkezelési rendszerekkel lesznek kiegészítve, hogy megakadályozzuk a környezetbe való radioaktív kibocsátást. Mind a két reaktornak külön kettősfalú konténmentje, azaz hermetikusan zárt burkolata lesz. Azért esett a választás a VVER–1200-as egységre, mert ez az egyik legfejlettebb, építés alatt álló típus, amelynek működő referenciája is van Oroszországban. Az üzemeltetés szempontjából szintén nagyon fontos, hogy az új blokkokat hatvan évre tervezik, és a teljesítményük széles tartományban, rugalmasan szabályozható.

A paksi blokkok elhelyezésének szimulációs terve
A klímavédelmi célok teljesítése érdekében az ország ener­gia­­mixében a naperőművi kapacitás folyamatos növelése mellett az atomerőművi termelés hosszú távú fenntartása szerepel. Megfér egymás mellett a két technológia?

– Az atomenergiával foglalkozó szakemberek kezdettől fogva állítják, hogy nem egymást kiszorító technológiákról van szó. Amennyit csak lehet, a megújulókból kell előállítani, de az atomenergia-termelés biztonságos alapellátást ad a hazai villamosáram-fogyasztáshoz.

Ön az atomerőművek biztonságának elemzésével, illetve a biztonsági kockázatok felmérésével foglalkozik. Pályakezdőként mi irányította a figyelmét az atomenergetikára?

– A Paksi Atomerőmű építésének a megkezdése. 1969-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen, és az 1970-es évek elején, amikor szóba került, hogy atomerőművet épít az ország, a VEIKI Villamosenergiaipari Kutató Intézetben dolgoztam, ahol az akkori igazgatónk, Vajda György, aki később az Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettese, majd az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója lett, elhatározta, hogy az intézetben kinevel néhány olyan szakembert, akik értenek az atomerőművekhez. Öt fiatal mérnök jelentkezett, közöttük én is, így kerültem az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetében (KFKI) működő kutatóreaktorhoz egyéves gyakorlatra. Ott megszerettem ezt a szakmát, elvégeztem az atomenergetikai szakmérnöki tanfolyamot, s idővel a kis csoportból kinőtt egy divízió a VEIKI-ben, amelynek később én lettem a vezetője.

2009-ben a munkatársaival közösen saját céget alapítottak, a NUBIKI Nukleáris Biztonsági Kutatóintézetet. Milyen projektekben vettek részt?

– A NUBIKI Kft. magán-kutató­intézetként a hazai atom­energetikában folyó, biztonsággal kapcsolatos országos projektek mindegyikében részt vett. Vezetőként az intézeti feladatokat bizonyos mértékben meghaladó irányító szerepem volt ezekben az együttműködésekben. Pályám során mindig az atomenergetika biztonságával foglalkoztam, s ennek köszön­he­tően bejártam szinte az egész világot, Dániától Amerikán át Japánig. A külföldi tanulmányutakon szerzett ismeretek alapján kezdeményeztem, hogy Magyarországon is alkalmazzuk a kockázatelemzés módszerét. A nevemhez fűződik az úgynevezett valószínű­ségi biztonsági elemzéseknek a bevezetése, ami bekerült a nukleáris szabályzatokba is.

Komoly szakmai elismerésekben részesült. Az Eötvös Loránd-díj, a Wigner Jenő-díj, a Gyimesi Zoltán-díj után 2014-ben a Paksi Atomerőmű Héliosz-díját, 2019-ben pedig a Magyar Nukleáris Társaság – melynek 2010 és 2012 között az elnöke volt – által alapított Szilárd Leó-díjat vehette át.

– Valóban ez az egyik legkomolyabb szakmai közösségi elismerésem. Különösen azért, mert a díj adományozásának indoklásában az áll, hogy az atomenergetika biztonságáért kifejtett sok év­tizedes szakmai tevékenységemért és a Magyar Nukleáris Társaság érdekében az alapítástól az elnöki szerepvállalásig átívelő munkámért kaptam.

A Magyar Nukleáris Társaság 2019. évi díjazottjai: (balról) dr. Vízváry Zsolt – Simonyi Károly Emlékplakett; Füri Péter – Fermi Fiatal Kutatói Díj; Cserháti András, a Magyar Nukleáris Társaság elnöke, a díjak átadója; Holló Előd – Szilárd Leó-díj
Ön hogy látja, milyen irányban fejlődik az atomenergia-ipar, melyek a legjellemzőbb trendek?

– Természetesen vannak új irányok, de számos technológia csak kísérleti fázisban van. Meggyőződésem, hogy a 3+ generációs reaktorok fogják még hosszú ideig az atomenergia-termelés alapját képezni. Az úgynevezett negyedik generációs rendszerek fejlesztése még gyerekcipőben jár, és messze van az ipari megvalósítástól. Biztos vagyok benne, hogy több évtizednek kell eltelnie, mire az első ilyen reaktorok üzembe állnak. A távoli jövőben lehetnek fúziós erőművek, de az ipari megvalósításuk dátumára szintén nem lehet határozott időpontot mondani. A koromnál fogva ezekben a fejlesztésekben már nem fogok részt venni, de jóleső érzés, hogy a hetvenes évek elejétől, a tervbírálattól kezdve végigkísérhettem és segíthettem tudásommal a Paksi Atomerőmű munkáját, és most a Paks II. projekt előkészítésében is részt vehetek. Megelégedettséggel tölt el az is, hogy az intézetünk ugyanolyan elismertséggel folytatja ezt a munkát, mint amikor még én vezettem.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka