Kép: Depositphotos/4solidwork.gmail.com

A digitális technológia megjele­nése a rendvéde­lem­ben alapjaiban formálta át a bűnüldö­zés működését. A testkamerák, okoseszközök, előre jelző elemzőrendszerek és hálózatba kapcsolt kénysze­rítőeszközök megjelenése egy olyan új korszakot nyitott, ahol az adat­vezérelt döntéshozatallal és az automatizált riportálással a hatékonyság kerülhetett a középpontba. A nemzetközi tapasztalatok is egyértelműen alá­támasztják a digitális eszközök előnyeit. Az amerikai Police Foundation 2023-as kutatása szerint azok­nál a bűnüldöző szerveknél, ahol testkamerát és intelligens fegyverrendszereket is alkalmaznak, több mint a negyedével csökkent a panaszok szá­ma, és ezzel párhuzamosan közel 40 százalékkal kevesebb lett az erőszakos hatósági fellépés is. A modern informatikai megoldások nemcsak a gyorsabb és pontosabb beavatko­zást segítik elő, hanem egyebek kö­zött növelik az átláthatóságot, erősí­tik a társadalmi bizalmat, és hozzájárulnak a rendészeti munka szakmai presztízsének növeléséhez is. Nézzünk néhány konkrét példát, milyen fejlesztésektől lett egyértelműen ha­tékonyabb a bűnüldözés.

Adatokat közvetít a fegyver

Kezdjük a high-tech megoldások át­tekintését a fegyverekkel. Az elektromos kényszerítőeszközök – közis­mert nevükön sokkolópisztolyok – az elmúlt évtizedben jelentős techno­lógiai és informatikai átalakulá­son mentek keresztül. A korábbi, pusz­tán fizikai hatású eszközöket mára már komplex, digitális rend­szerek vál­tották fel, amelyek integrálják a szenzortechnikát, a kommunikációs hálózatokat és az adatfeldolgozást is. Ezekkel a sokkolókkal a hatóságok hatékony és arányos választ tudnak adni a veszélyes helyzetek­ben. A modern eszközök két ismertebb, Magyarországon is bevezetett képviselője a Taser és annak legújabb generációs fejlesztésű megfelelő­je, a Husha rendszer. Ezek a fegyverek nem pusztán elektromos impulzusok kibocsátására képesek, hanem beépített számítógépes és kommunikációs egységeiknek köszönhetően a használat minden aspektusát rögzítik és elemezhetővé teszik. A korábbi, analóg vezérlésű eszközökhöz képest a legnagyobb ugrást az intelligens vezérlőmodulok megjelenése jelen­tette. A Taser új generációs modell­jei beépített mikrokontrollerrel működnek, amely az impulzusok frekvenciáját, a feszültség mértékét és időtartamát valós időben szabályoz­za a célpont testellenállásának függvényében. Ez egyrészt növeli a haté­konyságot, másrészt pedig minimalizálja a fizikai sérülés kockázatát.

A Husha rendszer fegyverei ennél is többre képesek: integrált szenzoraik rögzítik a lövés időpontját, a felhasználó azonosítóját, a környezeti paramétereket és a fegyver állapotát. Az adatok titkosított formában tárolódnak, majd automatikusan feltöltődnek egy központi adatbázisba. Így minden bevetés visszakövethető és auditálható – ez gyakorlatilag ma már elengedhetetlen eleme a transzparens jogalkal­mazásnak. A Husha egyes fegyvertípu­sai képesek csatlakozni a testkame­rák­hoz és a szolgálati hálózatokhoz, ezért az eszköz használatakor automatikusan elindulhat a videófelvé­tel vagy riasztás. Ami pedig a találati arányokat illeti: a fegyverek kettős lézerrel – zöld és piros színűvel – vannak felszerelve, ami jelentősen növeli a célzási pontosságot. A fejlesztések iránya egyértelműen a mesterséges intelligencia alapú karbantartás és kockázatelemzés felé halad. 

Az integrált szenzorok rögzítik a lövés időpontját, a felhasználó azonosítóját, a környezeti paramétereket és a fegyver állapotát.

A beépített szoftverek folyamatosan elemzik az eszköz teljesítményét és használati adatait, előre jelezve az esetleges meghibásodásokat. És ha már szóba került a lézerrel támogatott célzás. A modern kézi lőfegyveroptikák nap­jainkban már nagyságrendekkel többre képesek a megszokott irányzék­nál: a nappali, gyorscélzáshoz elengedhetetlen vöröspontirányzékok vagy a hőkamera-célzóegységek komp­lex szenzor- és feldolgozórend­sze­rekké váltak. Az éjszakai célzásban komoly előrelépés, hogy az új technológiák a hőkülönbségeket látható­vá teszik füstben, ködben vagy akár teljes sötétségben is.

Az új generációs elektromos sokkolópisztolyok egyes fegyvertípusai képesek csatlakozni a testkamerákhoz és a szolgálati hálózatokhoz, ezért az eszköz használatakor automatikusan elindulhat a videófelvétel vagy a riasztás. (Kép: husha.com)

A rendészeti és katonai felszere­lé­sek digitális evolúciójának egyik leg­­izgalmasabb iránya az úgynevezett okosmellények és intelligens védő­eszközök fejlesztése. Ezek a rend­sze­rek nem csupán fizikai védel­met biztosítanak a lövedékek, szúrások vagy repeszek ellen, hanem szenzo­rok­kal, adatgyűjtő modulokkal és kom­muni­kációs egységekkel egé­szülnek ki, amelyek valós idejű információt szol­gáltatnak a viselő álla­potáról és a környezeti viszonyokról. Az okos­mellényekbe beépített szenzorok ké­pesek mérni a testhőmér­sékletet, a pulzust, a mozgásmintá­kat, valamint detektálni az ütések, löve­dékek vagy késszúrások erejét és he­lyét. Ezek az adatok biztonságos csator­nákon keresztül továbbíthatók a parancsnoki központba, ahol valós idejű monitorozás és döntéstámo­gatás történhet. Ennek köszönhetően az irányítók azonnal értesülnek arról, ha egy egység tagja megsérül, esetleg veszélyes zónába lép, vagy ha maga a felszerelés sérül meg. 

Az algoritmusok képesek előre jelezni a mellényt viselő fizikai állapotát, az eszköz elhasználódását.

A fejlettebb modellek – például a Sioen Ballistics vagy az AN-RO által kínált rendszerekhez hasonló megoldások – már olyan architektúrával rendelkeznek, amelyben a szenzoros réteg, a kommunikációs egység és az energiaellátás külön cserélhető elemként kezelhető. A mellények kompozit anyagai közé pedig mikroszenzorokat szőnek, hogy a beágyazott elektronika miatt ne legyen kényelmetlen a viselésük. A begyűjtött adatok felhőalapú platformokra kerülnek, majd a mesterséges intelligencia elemez mindent, és az algoritmusok képe­sek előre jelezni a viselő fizikai álla­po­tát, az eszköz elhasználódását, sőt, utólag még a támadás irányát is rekonstruálni lehet. A prediktív kar­bantartás és az automatizált ese­mény­naplózás révén a felszerelések élettartama meghosszabbítható.

Az okosmellényekben a szenzoros réteg és a kommunikációs egység segítségével a begyűjtött adatok felhőalapú platformokra kerülnek, majd a mesterséges intelligencia elemez mindent. (Kép: sioen.com)

A műveletek után a szenzorada­tok és testkamera-felvételek együttes elemzése pontos képet adhat a bevetés dinamikájáról, segítheti a kiképzést és az esetek vizsgála­tát. Ezzel párhuzamosan a gyártók is profitálnak a felhasználók tapasztalataiból – a valós használati adatok alapján optimalizálhatják a követ­ke­ző generációs anyagok minőségét.

Fókuszban a felkészülés

A rendőrök és a biztonsági szakem­berek számára rendkívül fontos, hogy valósághű, de biztonságos környezet­ben gyakorolhassák az erőszak al­kal­mazását és a konfliktuskezelést. Erre kínál alternatívát a Simunition rendszer, amelyet speciális, nem ha­lálos festéklőszerekhez fejlesztettek. A lőszereket mozgásérzékelőkkel és nyomkövető festékkel látták el, így a találatokat pontosan lehet rögzí­te­ni, kiértékelni és visszajelez­ni a gyakorlati oktatónak. A digitális adatrögzítés és elemzés lehetővé te­szi a reakcióidők, a célpontpontosság és a taktikák teljesítményének objek­tív értékelését. A kiképzési lő­sze­rek­hez a Meggitt pedig olyan szen­zoros mérő- és adatgyűjtő modulokat dol­gozott ki, amelyek rögzítik a lövés he­lyét, az ütés erejét és a lövési szoká­sokat. A beépített IT-háttér lehetővé teszi, hogy az adatok alapján finomhangolják a képzést, javítsák a biztonsági protokollokat, és nyomon kö­vessék a résztvevők fejlődését.

A rendőrök valósághű, de biztonságos környezetben gyakorolhatják az erőszak alkalmazását és a konfliktuskezelést például speciális, nem halálos mozgásérzékelőkkel és nyomkövető festékkel ellátott festéklőszerekkel. (Kép: simunition.com)

A digitális VR-szimulációs rendsze­rek, mint az inVeris megoldásai, további újításokat hoztak a rendészeti képzésbe. A résztvevők valósághű, interaktív szituációkban gyakorolhat­nak – legyen szó járőrözésről, támadás kezeléséről vagy túszejtési esetekről – anélkül, hogy fizikai kockázatnak lennének kitéve. Az ilyen rendszerek magukban foglalják a 3D-s környezetet, a dinamikus szereplőket és a valós idejű döntéshozatali helyzeteket. A VR-platformok összekapcsolhatók adatrögzítő és -elemző modulokkal, így az oktatók részletes statisztikát kapnak a kiképzésben részt vevők döntéseiről, reakcióidejéről és az általuk bevetett taktikai elemekről.

Hűséges társ helyett

Jóllehet évezredeken keresztül a kutyák voltak az ember legmegbízha­tóbb őrzői és társai, és a filmipar is számos rendőrkutyát emelt piedesztálra, Rex és Kántor szerepét a 21. században egyre inkább robotkutyák és minidrónok veszik át. Nem véletlenül. A modern rendészeti és katonai műveletekben a felderítés gyorsasága és pontossága kulcsfontosságú, és ebben a környezetben a robotikai eszközök vezetik az innovációt. 

A robotkutya kialakítása lehetővé teszi olyan terepek bejárását, ahol emberek vagy járművek nem, vagy kifejezetten nehezen tudnának mozogni.

Az olyan fejlesztések, mint a Ghost Robotics Vision 60-as robotkutyája vagy a De­drone drónérzékelő platformjai, nem pusztán egzotikus technológiák: valós, bevethető eszközökké váltak, és komoly informatikai-technikai hátteret hordoznak. A Ghost Robotics által kínált robotkutyamodell, a negyedik generációs Vision 60 szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között (–45-től 55 °C-ig) működőképes, sebessége másodpercenként akár 2,5-3 méter, teherbírása pedig 10 kiló – többórás üzemidő mellett. Kamerarendszere 3D-s környezetészlelésre és valós idejű térképezésre is alkalmas. Kialakítása lehetővé teszi olyan terepek bejárását, ahol emberek vagy járművek nem, vagy kifejezetten nehezen tudnának mozogni. A robotkutya nem­csak autonóm járőrözést tesz lehetővé, de távoli irányítással egyedi hely­zetekre is gyorsan reagál. A fejlesztés természetesen felvet etikai és jogi kérdéseket is, hiszen fegyverzete komoly károkat képes okozni. A következő generációs fejlesztések között szerepel a víz alatti modul, melynek eredményeként a robotkutya már vízben is tud majd mozogni.

A modern rendészeti és katonai műveletekben a felderítés gyorsasága és pontossága kulcsfontosságú, és ebben a környezetben a robotikai eszközök vezetik az innovációt, például a robotkutyák. (Kép: ghostrobotics.io)

A Dedrone vállalat drónérzékelő technológiája egy olyan drónelhárító és légtérbiztonsági rendszert takar, amely szenzorok kombinációját használja a drónok ész­le­lésére, azonosítására és lokalizálására. Az úgyneve­zett „Air­space Security as a service” (ASaaS) nevű szolgál­tatásán keresz­tül a Dedrone a nem engedélyezett drónok által jelentett kockázatokat kezeli, alapvetően kormányzati szervek, repülőterek és börtönök számára. A szoftverekre épülő MI-platform segítségével több mint 200 típusú drónt képes azonosítani, emellett riasztásokat generál, és más biztonsági rendszerekkel is integrálható. A szakértők szerint a rendszer fejlesztése a gépi tanulás és a fedélzeti adatfeldolgo­zás irányába léphet nagyot előre, va­la­mint a hálózati integráció (5G/6G, mű­holdas megoldások) kerül előtérbe.

Ebben a szegmensben az igazi előrelépést az integrált felderítési ökoszisztéma munkája jelenti majd. Kísérleti fázisban már léteznek valós példák és gyakorlati kísérletek, ahol robotkutyák és drónok összehangoltan működnek, ugyanakkor a teljesen autonóm „csapatrobotika” még várat magára. Az amerikai hadsereg többször tesztelte már a robotok és drónok együttműködését, és léteznek videók, amelyeken látható, hogy a drónok robotkutyákat szállítanak, majd az adott célterületen szaba­don engedik őket. Csak győzzük követni a fejlesztéseket…•

Címlapkép: simunition.com