A legújabb a párizsi dokumentum, amelynek első aláírói mikor máskor, mint a Föld napján, azaz április 22-én szignálták az egyezményt. Egyezményekből egyébként ki sem látszunk, célkitűzésekkel tele a spájz, de közben azt tapasztaljuk, hogy a telek egyre enyhébbek, havat már alig látunk, és előre rettegünk, hogy például ezen a nyáron vajon hány kánikulai napot kell elszenvednünk. Mégsem mondhatjuk, hogy ne lenne értelmük ezeknek az egyezményeknek. Nélkülük bizonnyal még rosszabb lenne a helyzet.
A tavaly decemberben megfogalmazott párizsi deklaráció aláírása után Áder János köztársasági elnök három javaslatot is tett a klímavédelmi célok mielőbbi eléréséért – mert nem lehet a babérokon ülni, mielőbb cselekedni kell. Az egyik, hogy a legtöbb üvegházhatású gázt kibocsátó tíz ország kezdjen mielőbb konzultációt arról, hogy a korábban tervezettnél nagyobb mértékben és gyorsabb ütemben miként csökkenthetnék kibocsátásukat. Jogos.
Második javaslata a légi közlekedésre és a tengeri hajózásra vonatkozott, ezekre ugyanis a Párizsban megkötött megállapodás nem terjedt ki. Ezért azt javasolta, hogy haladéktalanul fejezzék be az időközben megkezdett tárgyalásokat a légi közlekedés kibocsátáscsökkentéséről, a tengeri hajózás esetében pedig minél előbb kezdjék meg ezeket a tárgyalásokat, különben húsz-harminc év múlva a mostani kibocsátás háromszorosával kell számolni. Ezzel az elnöki felvetéssel sem lehet vitatkozni.
A harmadik javaslat az energiatárolásra vonatkozik. Az emberiség egyik legnagyobb kihívása, hogy hogyan tudja a fölös energiát tárolni. Áder János javaslata: a G20 országcsoport – az OECD támogatásával – gyorsítsa fel a kutatásokat, hogy mielőbb hatékony, biztonságos, olcsó és fenntartható megoldás szülessék az energiatárolásra. Ha most meglenne is késő lenne.
Mert nincs idő várni, ígéretek helyett cselekvésre van szükség, hiszen vannak országok, amelyek lassítani akarják a párizsi megállapodás végrehajtását. Mi magyarok hiába gyorsítunk, ha a kibocsátásban élenjárók nem élnek lehetőségeikkel. Barabási Albert László, az Egyesült Államokban dolgozó (erdélyi születésű) magyar tudósnak abszolút igaza van: „az idő a legbecsesebb nem megújuló erőforrásunk”.
A halogatásra nem fecsérelhetjük ezt a nem megújuló erőforrást.•
