A városokban eltérő dinamikával fejlődik a technológia, a társadalom és a fizikai keretek (épített környezet). A technológiai fejlődés a leggyorsabb ütemű. Számottevő a járműtechnológia, az infokommunikációs technológia és az energetika fejlődése külön-külön is és egymással kölcsönhatásban is. A közlekedésben az innovációt elsősorban a változó utazói igények és a járműfejlesztések indukálják.

Az újszerű, megosztáson alapuló városi közlekedési módok (pl. car-sharing – autómegosztás; ride-sharing – autó férőhelyének a megosztása: telekocsi; ride-sourcing – fuvarközvetítés igényektől és kapacitásoktól függő tarifával) az erőforrásokkal (pl. terület, energia, idő) való hatékonyabb gazdálkodást célozzák új folyamatszervezési és működtetési eljárásokkal. A hatékonyság fokozásának elemei a járművek napi futásidejének és futásteljesítményének növelése. Ezek az újszerű közlekedési módok jelenleg még járművezetővel működnek. Azonban a gyorsan fejlődő automata és autonóm megoldások a mobilitási formák gyökeres változását eredményezik. A jövő városi közlekedésének főbb tulajdonságai a következők:

• kisebb méretű, elektromos (esetleg egyéb alternatív) meghajtású járművek;
• a motorizált közlekedési módoknál a sofőr szerepét az automatizált működés veszi át;
• az egyéni gépjármű-tulajdonlás és -használat visszaszorul; a tulajdonlás alapú gondolkodást felváltja a szolgáltatásorientált gondolkodás – „mobility as a service” (MaaS) koncepció;
• a legtöbb közlekedési mód egyesül egy integrált, telematika alapú, igényvezérelt, megosztott közlekedési móddá (TS-DRT: Telematics-based Shared Demand Responsible Transportation);
• az éles határok az infrastruktúra-elemek között elmosódnak (épületekbe behajtó járművek – pl.: bevásárlóközpontoknál).

A közlekedési módok változását az 1. ábrán foglaltuk össze az elszállítható, járművenkénti utasszámok és a rugalmasság függvényében. A kerékpározás és a közösségi kerékpározás aránya, valamint szerepe nem változik számottevően. A motorizált közúti közlekedési módok alapját autonóm járművek képezik.

1. ábra

A hagyományos közforgalmú járművek csupán a nagy forgalmú vonalakon maradnak meg. Az ott közlekedő járművek egy része már jelenleg is automatizált (pl. metróüzem). A zárt kötöttpályán futó járművek esetében elegendő az automata üzem, míg a többi kötöttpályás, majd később a nagy kapacitású autóbuszvonalakon az autonóm járművek alkalmazandók a jövőben. Az autonóm megoldások az automata megoldásoknál annyival „többek”, hogy önálló döntéseket képesek hozni az aktuális forgalmi helyzet alapján saját tapasztalataikra, kognitív képességeikre támaszkodva. Az automatizálás következtében az utaskezelési funkciók és az utaskiszolgáló személyzet feladatai is megváltoznak. Az egyéni járművek aránya csökken; csak olyan utazók fogják használni, akik sokat utaznak, és tevékenységükhöz feltétlenül szükséges a saját jármű. Várhatóan elterjednek a különleges felhasználású és kialakítású járművek (pl.: fekvőhellyé alakítható ülés). A többi közlekedési mód egyesül a TS-DRT-ben.
A TS-DRT hatékonyan kezeli az utolsó kilométer problémáját, ráhordó/elhordó szolgáltatást nyújt, támogatja a multimodális közlekedést; mindezt magasabb személyre szabottság és komfort mellett. Jellemző TS-DRT formák:

• nagy kapacitású viszonylatra ráhordó/elhordó,
• közvetlen, háztól házig.

A járművek mérete az igények mértékétől függ (1–15 utas/jármű). Stratégiai cél, hogy a ráhordó/elhordó típusú TS-DRT szolgáltatás használatának ösztönzésével (pl.: dinamikus tarifarendszer) csökkenthető legyen a szükséges járműállomány. A TS-DRT szolgáltatás esetében a járművek több szolgáltató tulajdonában is lehetnek, azonban ideális esetben a szolgáltatás szervezéséért egy szervezet, az integrált mobilitási központ a felelős. A szolgáltatóknak is rendelkezniük kell saját üzemirányító központtal, ám a feladatkörük a jelenlegihez képest csökken; a járművek karbantartására és javítására korlátozódik. Integrált központ esetében a járművek mozgásának irányítása mellett a központ feladata a fuvarok tervezése, az igények kezelése és az utastájékoztatás is. Az okos megállóknál/állomásoknál a közlekedéssel kapcsolatos és a közlekedéstől független szolgáltatások is elérhetők fejlett infokommunikációs technológiával. A legjelentősebb újdonság, hogy az előzetes helyfoglalások alapján az igények és azok tulajdonságai előre és pontosan ismertek valamennyi utazásnál, így a kereslet és a kapacitások összerendelési hatékonysága fokozható.
Az autonóm járművek alkalmazásával az utazói viselkedés és a mobilitási szokások is nagymértékben megváltoznak. A járművezetési képességgel nem rendelkező személyek számára (pl. mozgásukban korlátozottak, idősek, gyermekek, sérültek) is elérhetővé válik az egyéni mobilitás. A jövő közlekedésében az utazók típusai (gyalogos, utas, sofőr) közötti megoszlás megváltozik. A 2. ábrán szemléltettük az utazó típusok arányaiban bekövetkező változásokat. Az autonóm járművekben az eddig sofőrként jelen lévő utazók utassá alakulnak át. A gyalogosok aránya csökken, mivel az új integrált mód, illetve az egyéni tulajdonban lévő autonóm járművek jobb térbeli lefedettséget/elérhetőséget biztosítanak.

2. ábra

A kerékpárosok, mint különleges sofőrök, aránya nagyságrendileg változatlan marad, kismértékben növekedhet is, egyebek mellett a pedelec (elektromos rásegítésű) kerékpárok terjedésének köszönhetően. A sofőri feladatok megszűnésével jelentős „időtöbblet” keletkezik az utazóknál. A helyváltoztatást hasznos tevékenységgel lehet eltölteni. Az autonóm közlekedés teljesen más folyamatokat igényel utazói és üzemeltetői oldalról is. A mobilitás lényegesen tudatosabbá, tervezettebbé válik. Az utazó okos készülékének (okostelefon) jelentősége felértékelődik az utazás előkészítése és lebonyolítása közben is; a jármű, vagyis a szolgáltatás és az utazó közötti kapcsolatot teszik lehetővé. A rendelés, fizetés, hozzáférési jogosultság ellenőrzése, reklamáció, információkérés stb. funkciók az okostelefon telepített applikációin keresztül valósul meg.
Az autonóm közlekedés forgalmi, környezeti, gazdasági, tár­sa­dalmi stb. hatásaival számos tudományos kutatás foglalkozik.
A legfőbb társadalmi hatások: biztonság növelése (kevesebb baleset), utazási idő csökkenése, személyre szabottabb mobilitási szolgáltatások, energiahatékonyság-növelés, kedvezőbb térgazdálkodás (kevesebb parkolóhely kell), környezetszennyezés csökkenése.•