A teljesség igényével
A konferencia fővédnökei: Jean-François Paroz, Svájc budapesti nagykövete és François Laquieze, a Francia Intézet igazgatója voltak.
A tanácskozást Besenyei Lajos professzor, az MPNSZ elnöke nyitotta meg, majd Szili Katalin, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődési Bizottságának elnöke mondta el gondolatait. Sándorné dr. Kriszt Éva, a BGF rektora köszöntője után Jean-François Paroz nagykövet szólt a résztvevőkhöz. Jómagam a Tudományos Bizottság elnökeként a konferencia nyitó előadásában a rendszerszemlélet és a holisztika elméleti és gyakorlati kérdéseiről beszéltem.
A tanácskozás legfőbb célja az volt, hogy a fenntartható fejlődés problémáit újszerű módon, az ember középpontba állításával vizsgálja, egy emberbarát fejlődés körvonalait vázolja fel.
A kultúrával, a civilizációval és a „fenntartható fejlődéssel” kapcsolatban felmerülő kérdések nem kizárólag elméleti jellegűek. Nemzetközi konferenciánk megpróbálta kreatív, holisztikus szemlélettel megközelíteni az ember és a természet viszonyát, ezek kölcsönhatásait az ökológiai rendszerben. Vizsgálta, hogy melyek a fejlődés követelményei és lehetőségei az ember, a kultúra és az etika (a közös mérce) szempontjából, hogyan lehet a legjobb gyakorlatokat követve beépíteni a fenntartható fejlődés koncepcióját a mindennapi életbe, és védeni mind a politikát, mind a gazdaságot a néha veszélyes illúzióktól.
A konferencia három fő témakört tárgyalt, ezek megvitatása egy-egy bevezető előadással indult, majd panelbeszélgetések (viták) következtek. A panelbeszélgetések után a résztvevők az általános vitában kérdéseket tehettek fel, és elmondhatták véleményüket.
Ebben a szellemben tárgyalta pódiumvitákban, a három akadémikust – Bozó László, Náray-Szabó Gábor és Vida Gábor – is felvonultató konferencia a humán társadalmunk fenntartását szolgáló kulturális, tudományos és technikai hátteret és a fenntartható fejlődés holisztikus egyensúlyi feltételének megteremtéséhez vezető út eszközrendszerét.
Osztva Albert Einstein véleményét, mely szerint „egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett”, mindenekelőtt Ludwig von Bertalanffy rendszerelméletével foglalkoztunk, melynek lényege, hogy a rendszer olyan egészet alkot, melynek komplexitási foka magasabb, mint az alkotórészeinek komplexitási foka, azaz saját tulajdonságokkal rendelkezik. Ezután a rendszerelmélet egyik alkalmazási területéről, a holisztikus gondolkozásmódról esett szó. A holizmus kifejezés – amely a görög „holos” szóból ered – a teljesség figyelembevételét jelenti. Eszerint a világmindenség egymástól függetlenül létező egységes egészekből épül fel. A rendszerelmélet a társadalmi jelenségeket mint az egész és a részei közötti kapcsolatokat ezek kölcsönös összefüggéseiben vizsgáló szociológiai és urbanisztikai elmélet. Egy teljesen új és kutatandó irányzatra is felhívtuk a figyelmet: a „komplex gondolkodásra”, mely se nem holisztikus, se nem protekcionista. Az univerzumon belül egymást kiegészítő, egymással rivalizáló és egymással ellentétes párbeszédben lévő rend és káosz, az elválasztás és a hozzákapcsolás, az önállóság és a függés alapelveinek újra összeillesztésével a részeket visszacsatoljuk a teljességhez, az egészhez… Az elmélet képes megérteni egy szervezetet, szerveződést és számolni a bizonytalansággal, a várható kockázatokkal.
Végül megállapítottuk, hogy vége a fogyasztásra épülő gazdasági növekedésnek, ezt jelzi a 2008-tól napjainkig elhúzódó pénzügyi válság, a kínai gazdaság növekedési ütemének csökkenése, melyet mára az informatikai piac robbanása sem tud mérsékelni. Mi több, ez utóbbi több munkahelyet szüntet meg, mint amennyit létrehoz. A megoldás egy csökkenő anyagi és egy növekvő szociális, nem anyagi gazdaság. A természet által biztosított javak már nem tudják kielégíteni a jelenlegi fogyasztói társadalom igényeit. Márpedig egy véges világban nem lehet tekintet nélkül felélni a forrásokat anélkül, hogy ez ne okozna előbb-utóbb komoly gondokat. Erre tanít a jelenlegi gazdasági és társadalmi világválság is.•