1980 óta dolgozik a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában (SZTNH), illetve annak elődintézményeiben. Mi a magyarázata annak, hogy 33 éve folyamatosan itt munkálkodik?
–    Pályám elején, a hetvenes években a Gépipari Tudományos Intézet automatizálási kutatási főosztályának kutatómérnöke voltam. 1980-ban kerültem az Országos Találmányi Hivatalba (OTH), amelynek neve 1996-ban Magyar Szabadalmi Hivatalra, majd 2011. január 1-jével Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalára változott. 1980 és 1983 között az OTH iparjogvédelmi elemző osztályának munkatársa voltam, 1983 és 1986 között a hivatal elnökének titkára, 1986 és 1993 között a Szabadalmi Információs Központ (SZIK) igazgatója, majd 1993-tól 1997-ig a hivatal elnökhelyetteseként dolgoztam. 1997-től vagyok a hivatal elnöke. Az vonzott ide, hogy Magyarország szellemi infrastruktúráját támogatva – gépészmérnöki és közgazdasági, kutatói és elemzői képzettségemmel – lépést tarthatok a világ fejlődésével. Az energetikától a biotechnológián át a környezetvédelemig vagy a nanotechnológiáig igen tájékozottnak kell lennem. A folyamatos tanulás az embert edzésben tartja. Rendszerszervező gépészmérnöki diplomámnak jó hasznát veszem ebben a – lényegében tudásgyárnak tekinthető – kormányhivatalban. Ezt a szervezetet úgy kell karbantartani, hogy ne csak válaszoljon a kormányzati kívánalmakra, hanem a szakmai világelittel is lépést tartson, miközben kompatibilis marad a saját környezetével. Ahhoz, hogy a világelitben maradjunk, mert évek óta ott vagyunk, elkötelezett és tehetséges csapat kell. Szerencsére lehetőségem volt arra, hogy ezt építve kiemelkedő képességű szakemberekkel vehettem körül magam.

Bendzsel Miklós

Mi változott az elmúlt évtizedekben?
–    Az idők változása abból is látszik, hogy míg az ezredforduló időszakában általában mi jelentkeztünk többletfeladatért, napjainkban megtalálnak bennünket az újabb és újabb kihívásokkal. Azt is mondhatom, a hitelesség és a kivívott tekintély többletterhekben nyilvánul meg. Európában az iparjogvédelmi hatóságok közül az elsők között vállaltuk fel a szerzői jogok feladatkörét is, amit olyan hatékonysággal tettünk, hogy 2010-ben a kormányzat a közös jogkezelő szervezetek felügyeletével bennünket bízott meg. Legújabb feladatunk kényes ítészi munka, a vállalkozások kutatás-fejlesztési minősítésű tevékenységének megítélése. Elemzéseink döntő többsége a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felkérésére végzett utólagos ellenőrzés. A K+F tevékenység fejében igénybe vehető adókedvezményekért olykor visszaélésszerűen, máskor jóhiszemű tévedésekkel, de sokan próbálnak pályázati pénzt vagy saját forrást alaptalanul valódi kutatás-fejlesztési célú felhasználásként feltüntetni.

Említette, hogy az innovációs törvény értelmében 2012. február 1-jétől a hivatal hatásköre kibővült a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésére vonatkozó feladatkörrel. Kik végzik az előminősítést, illetve milyen eredményeket tudnak felmutatni?
–    Az elmúlt öt év vitás eseteinek kétharmadában az derült ki, hogy az adott „fejlesztésnek” nem volt köze a valóságos K+F munkához. Ha a teljes sokaságra vetítjük a vitás eseteket, akkor ezres nagyságrendű vizsgálat alapján kimondhatjuk, hogy a kedvezményekkel élni akaró pályázók 15-20 százaléka látszatra, homokra építkezett. A minősítő munkát saját szabadalmi elbírálóinkkal, illetve külső szakértőkkel végezzük el. Társadalomtudományi, közgazdasági, logisztikai innovációk minősítésére kutatóhelyekkel kötöttünk együttműködést, az átfutási időnk 45-60 nap. Ha valaki nem akar izgulni az utólagos ellenőrzés miatt, akkor már az üzleti terv elkészítésének időszakában minősíttetheti, hogy kutatás-fejlesztési terve megfelel-e a kritériumoknak, azaz egy hónapon belüli előminősítésre is vállalkozunk. Ilyen megkeresést évente százas nagyságrendben kapunk – ezeknél 5-7 százalékos a rosszul felmért kutatás-fejlesztési tervek aránya –, míg az utólagos minősítési céllal beérkező anyagok száma idén is meghaladja majd a nyolcszázat. Azért érdemes erről beszélni, mert a magyar innováció egyik „fenesége” annak vitatása, hogy a szűkös forrásokat vajon arra és úgy használják-e fel a vállalkozók, hogy azzal nemzetgazdasági szempontból a legtöbb eredményt érjék el. A mi munkánk a tisztánlátást segíti.

Mi a valódi tétje az önök szűrő munkájának? Lát-e pozitív fejleményeket az innovációmenedzsmentben?
–    Szakértőink kimutatják, ha valami nem valósít meg tervszerű kutató-fejlesztő munkát, illetve a hatósági vizsgálat rámutat, ha nem hozott létre érdemben újdonságot. A sikeres kísérleti fejlesztésnek, alkalmazott kutatásnak ugyanakkor nem feltétlen kri­tériuma a szabadalmazható eredmény. Ha a kutatás-fejlesztési források valóban a verseny eszközei lennének, s nem a fennmaradásé, más lenne a helyzet: kevésbé kellene azzal farkasszemet néznünk, hogy milyen eredményeket próbálnak feltupírozni valójában szerény adaptációs teljesítmények esetében. Másfelől a hazai kutatás-fejlesztés előremutató kezdeményezéseként értékelem a Magyar Tudományos Akadémián lezajlott átszervezést, a szétaprózottság megszüntetését. Az új kutatóközpontokkal olyan kapacitások jöttek létre, ahol sokkal többet kell teljesíteni már a belső tudományos nyilvánosság előtt is. Itt volt az ideje, hogy hazánkban is arányos számú és európai méretekben teljesíteni képes intézményt hozzunk létre. Remélem, hogy a találmányok növekvő számában is megnyilvánul majd az előrelépés. A belső verseny jobb, mint a nívótlanságba menekülő kicsiny egységek nyüzsgése. Egyik szakmai főnököm mondta egykoron, hogy ebben az országban sok a zümmögés és kevés a méz. Én minél több mézet szeretnék látni. Ebben pedig iránymutató lehet az MTA új szellemivagyon-gazdálkodási szabályzata is.

Akik a hivatal által adományozott Jedlik Ányos-díjat 2013-ban átvehették:
Szépvölgyi János, Török Ferenc, Gyulai József, Beke Béla, Bacher Vilmos és Faludi Gábor

Kevés példa van arra, hogy valaki tizenhat éve folyamatosan, kormányoktól függetlenül vezethet egy országos intézményt. Az ön nevéhez mindenesetre ez a bravúr fűződik. Mi a titka?
–    Hogy mi a titok? Nincs titok. Elhivatot­tan és elfogultan kell szeretni és érteni a szakmát. De ez nem elég. A műszaki és köz­gazdasági végzettségű szakemberség, szabadalmi ügyvivő képesítés, a közigazga­tási és európai menedzseri gyakorlat, a cím­­zetes egyetemi tanárság is még csak szükséges elem. Ezek a végzettségek a mi területünkön alapvetően elvárt jártasságot feltételeznek, s ezeket a képességeimet én folyamatosan karbantartottam. Ugyanakkor nagyon becses és kényes munka a szellemi közbiztonságon intézményes tisztességgel, korrupciómentesen őrködni, egy hatóságot ilyen elvek alapján működtetni. Életem első harminc évében is a becsületes, de vetélkedő attitűd jellemzett, ezt a mentalitást ültettem át az egyéni életemből az intézmény életébe. Harmincévesen lettem elnöki titkár. Azóta mindennapjaim része ennek az 1896-ban alapított hivatalnak a fejlesztése, nemzetközi menedzselése. Bízom a munkatársaimban, és ők is bízhatnak bennem. Az is fontos, hogy nem vagyok egyedül a szakmaszeretetemmel. A mi szakmánkban is nem csupán lehetőség, hanem kötelesség a modern, nyitott nemzeti intézményi profil gondozása. A kormányprogramban mindig meg lehet és meg is kell találni azokat a célokat, amelyeket mi képviselhetünk a leghatékonyabban itthon és külföldön. Hiszek benne, hogy a kormányzatok a jövőben még inkább támogatják a szakmai alapú nemzeti aktivitást a gazdaság és a kultúra, az iparjogvédelem és a szerzői jog területén.

Négy esztendeje folyamatosan javul hazánk innovációs teljesítménye, de még mindig csupán a huszadik hely körül vagyunk Európában – hangzott el a hivatal évértékelő tájékoztatóján. A hazai szabadalmi kérelmek számát az elmúlt évtizedben nem sikerült kimozdítani az alacsony, évi 600–800 közötti sávból. Mennyi idő alatt lesz egy bejelentésből szabadalom?
–    Hazánk 2003-ban csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez. Ekkor mintegy 19 ezer folyamatban lévő szabadalmi bejelentés várt elbírálásra, amiből mára már kevesebb mint 20 százalék maradt. Ennek több mint 80 százaléka a gyógyszeriparra esik; erre a területre jellemző speciális feltételek a bejelentők részéről nem feltétlenül indokolják a gyors jogszerzési igényt. Hol a bejelentők részéről tapasztalható időhúzás, hol pedig a versenytársak észrevételei is hosszabbítják az eljárást. A hivatal stratégiai célkitűzései között kiemelten szerepel e hátralék mielőbbi felszámolása.
Az Európai Szabadalmi Egyezményhez csatlakozás óta eltelt időszakban hivatalunkhoz évi 700-900 szabadalmi bejelentés érkezik az úgynevezett „nemzeti úton” keresztül. Ezeknél a bejelentéseknél különösen figyelünk az átfutási idők alakulására, ami az összes szakterületre vonatkozóan átlagosan két és fél év, de a gyorsabban avuló technológiák esetében ennél kevesebb. A 2012-ben lezárt engedélyezési eljárásokat tekintve az összkép még nagyobb hatékonyságot mutat. Ha megkülönböztetjük az átfutási idők számításánál azokat az időszakokat, amikor a „labda a bejelentőnél, illetve a hivatalnál” volt, vagyis a „bruttó” és „nettó” átfutási idő­ket, az átlagos nettó átfutási idő az összes szakterületre vonatkozóan két év alatt volt. Az átlagos átfutási idők alakulását egy adott évben értelemszerűen befolyásolja az eljárás gyorsításának a lehetősége is. Ha a bejelentő lemond arról a jogáról, hogy bejelentését 18 hónapig titokban tartsa, és kéri a korábbi közzétételt, akár egy éven belül is lezárulhat az engedélyezési eljárás.

A millennium évében a Magyar Szabadalmi Hivatal (ma Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala) által alapította díj, melyet a szellemi tulajdon védelmében fontos szerepet játszó intézmények, közösségek nyerhetnek el. A Millenniumi Díj kitüntetettjei 2013-ban: TIT Természet Világa folyóirat (Staar Gyula főszerkesztő), ELTE Környezetoptikai Laboratórium (Horváth Gábor docens), Szentendrei Skanzen (Cseri Miklós főigazgató) és az MTA Bartók Archívuma (Vikárius László archívumvezető)

A hazánknál kisebb lélekszámú Ausztriában kétszer annyi szabadalommal állnak elő évente, mint nálunk. Nem lehet, hogy azért csökken, illetve nem nő hazánkban a szabadalmi bejelentések száma, mert túl drága a procedúra?
–    Sokszor ér bennünket az a vád, hogy drága itthon a szabadalmaztatás. Ez nem igaz. Magyarországon a szabadalmaztatási eljárás kezdeti költségei nemzetközi viszonylatban alacsonynak mondhatóak. Európában például egyedülálló, hogy hazánkban az egyéni bejelentők 50 százalékos kedvezményt kapnak. A bejelentési és kutatási díjon felül (37 400 és kb. 150 000 forint) egy viszonylag alacsony összeg (30 800 forint) fejében már az eljárás korai fázisában érdemi információkhoz juthatnak azok, akik írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatást kérnek. Az írásos vélemény pedig orientáló lehet egy későbbi nemzetközi szabadalmaztatási eljárás megindításánál. A feltalálók díjkedvezményben részesülhetnek, ha jogosultként maguk nyújtják be a bejelentésüket. A piaci szabadalmi ügyvivői díjak azonban megtöbbszörözhetik a szabadalmaztatási eljárás költségeit.

Mit kellene tenni ahhoz, hogy a kreatív emberek érdekeltek legyenek a találmányok létrehozásában? Egyáltalán, honnan érkeznek a szabadalmi bejelentések?
–    A 2012-es adatokat alapul véve a hazai szabadalmi bejelentések jelentős része (közel 60 százaléka) egyéni bejelentőktől származik. Az intézményi bejelentők aránya javuló tendenciát mutatott. Jóllehet a nagy nemzetközi vállalatok, amelyek kutatóműhellyel is rendelkeznek, leginkább az anyavállalatok országaiban jelentik be szabadalmaikat, így valószínűsíthetően a magyarországi tényleges kutatói és szabadalmi aktivitás nagyobb, mint amit a számok mutatnak. Az iparjogvédelmi tudatosság azonban még mindig elmarad a környező országokban tapasztalhatótól, ezt az iparjogvédelmi kultúra és oktatás további fejlesztésével lehetne javítani.

A nemzeti szabadalmi engedélyezési eljárások közel 70 százaléka évek óta eredménytelenül zárul, mintegy állandósult kritikus tényezőjeként a hazai innováció szín­vonalának. Ezen mit kell értenünk?
–    Az iparjogvédelmi kultúra alacsony szintje miatt sok bejelentő – főleg magánbejelentő – nincs tisztában a szabadalom piacgazdaságban betöltött szerepével, gyakran olyan ötleteket, elméleteket fogalmaznak meg beadványaikban, amelyek nem állják ki a szabadalmazhatóság próbáját, de talá­lunk példákat a szabadalmi bejelentések vissza­élésszerű felhasználására is. A vállalatok esetében a bejelentések lényegesen na­gyobb arányban állják ki a próbát, mint a magánbejelen­tőknél. Mióta hazánk csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez, azóta a nálunk bejegyzett európai szabadalom azonos értékű a nemzeti úton engedélyezett szabadalommal.

Mit hozott a csatlakozás óta eltelt tíz év?
–    Az európai szabadalmi együttműködés alapja az Európai Szabadalmi Egyezmény, amely a szerződő államok közös, egységes, ugyanakkor nemzeti joguktól elkülönülő jogrendjét teremtette meg a szabadalmak megadására vonatkozóan. Ennek köszönhetően egyetlen, az egyezmény szerint tett bejelentés alapján és egyetlen nyelven lefolytatott, egységes eljárásban lehet európai szabadalmat szerezni az egyezmény több vagy akár valamennyi szerződő államában. Az egységes eljárásban megadott európai szabadalmak sajátossága, hogy megadásukat követően még egy lépés szükséges, hogy érvényesíthető oltalmat biztosítsanak a bejelentésben megjelölt államokban.
A szabadalmasnak hatályosítania kell európai szabadalmát azokban a szerződő államokban, amelyekben az oltalmat fenn kívánja tartani. Ez azt jelenti, hogy az európai szabadalom a megjelölt országokban akkor válik hatályossá, ha azzal kapcsolatban meghatározott időn belül teljesítik a nemzeti szabadalmi jogszabályokban előírt fordítási követelményeket. Hazánk 2003. január 1-jén csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez. A Magyarországon hatályosított európai szabadalom azonos hatályú a nemzeti úton engedélyezett szabadalommal. Az egyezmény alapján megadott európai szabadalmak az elmúlt tíz évben tehát a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által folyamatosan engedélyezett nemzeti szabadalmak mellett működnek, határozzák meg a megoldások hasznosításához fűződő jogokat.
Az európai szabadalmak hatályosításával összefüggő feladatokat is az SZTNH látja el. 2012 végén az érvényes magyar szabadalmi oltalmak száma mintegy 17 ezer volt (ebből ötezer nemzeti úton megadott, 12 ezer pedig hatályosított európai szabadalom). Az Európai Szabadalmi Egyezményhez csatlakozásunkat követően, vagyis az elmúlt évtizedben az európai úton engedélyezett, nálunk hatályosított szabadalmak száma évről évre növekszik, tavaly a hatályosításra benyújtott kérelmek száma 3342 volt.

A hivatal évente jelentős összeget fizet be a magyar költségvetésbe, tavaly mintegy félmilliárd forintot. Nem lehetne, hogy ezt a pénzt közvetlenül a hivatal saját kutatás-fejlesztésre, innovációra fordítsa?
–    Megítélésem szerint ez lenne ennek a pénznek a tisztességes és hatékony felhasználási módja. Hiszen az innovátor cégek,
a feltalálók azért fizetnek, hogy számukra megfelelő módon bíráljuk és oltalmazzuk a szellemi tulajdonukat. Elvonása azt eredményezheti, hogy lassabban döntünk, esetleg kevésbé informáltak, körültekintőek tudunk lenni. Most még nem tartunk itt. De ahhoz, hogy továbbra is a világ élvonalában legyünk, korszerű informatikai eszközökre, időnként szakértők megfizetésére, folyamatos továbbképzésre van szükség; konferenciákon kell részt vennünk, miközben a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak végzett 10 ezer munkaórányi többletmunkáért (amely kétmilliárd forint K+F forrást hozott vissza) sem kapunk semmiféle térítést. E je­lentős többletteljesítmény árát az irántunk megnyilvánuló külpiaci nemzetközi keresletet kielégítő szervezeti innovációval, a HIPAvilon Magyar Szellemi Tulajdon Ügynökség segítségével tudjuk, úgy-ahogy, „kompenzálni”.

A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) titkársági feladatait is ellátja az SZTNH. Mit keres ez a titkárság a hivatalban?
–    Visszakérdezek: lehetne-e egyáltalán máshol jobb helye a HENT titkárságnak? A hivatal a szellemitulajdon-védelem kormányzati központja, ezért a szellemi tulajdonjogok megsértése elleni tevékenységek összehangolására, koordinálására is ez alkalmas, leginkább szakmai tudása, tapasztalata, kapcsolati hálója okán. Más európai országokban is a szellemi tulajdon védelmével foglalkozó hivatalok töltenek be hasonló koordinációs funkciókat a jogérvényesítés terén. A hamisítás elleni fellépést nem lehet eléggé komolyan venni. Bizonyos esetekben életek múlhatnak rajta, máskor csak bocsánatos bűnökről van szó, amelyeken azonban akár politikusi karrierek is megbukhatnak. Az ilyen irányú munkánknak köszönhetően bizonyítható, hogy a különböző szektorokban (élelmiszeripar, ruhaipar, szórakoztatás) általában tíz százalékkal csökkent a visszaélések száma. Ezekben a szektorokban 30-60 százalékos volt korábban a fertőzöttség vagy az elfogadói attitűd. Ez csökkent tíz százalékkal az elmúlt három évben. Nagyon remélem, hogy a mi katalizáló munkánk is kimutatható a javulásban. A HENT konferenciákon, előadásokon túl a magyar középiskolásokat is tájékoztatja, hogy milyen veszélyekkel jár a hamisított gyógyszerek, élelmiszerek, gyenge minőségű sportszerek vásárlása. Sőt! A nemzeti kerettantervekben idén ősszel már oktatni fogják a szellemi tulajdonvédelem egyszeregyét. Munkatársaink nem csak itt dolgoznak. Ha kell a soproni Volt Fesztiválon is „fellépnek”, de a záhonyi vámosok munkáját is örömmel segítik.

Bendzsel Miklós az ENSZ szellemi tulajdon világnapja 2013-as hazai rendezvényén, a Budapest Music Centerben

Sokat remélnek a 2012 második felében kidolgozott szellemitulajdon-védelmi nemzeti szakpolitikai tervezettől, az úgynevezett Jedlik-tervtől, amelyről akár már idén dönthet a parlament. Mit adhat a Jedlik-terv a társadalomnak?
–    A kreatív ágazatok – tudományos, műszaki és művészeti kreativitás – termelik meg a hazai nemzeti össztermék 8 százalékát. A Jedlik-terv azt célozza, hogy a magyar GDP-n belül a kreatív ágazatok minél nagyobb arányt érjenek el. Reményeink szerint a kormány a tervet rövid időn belül jóváhagyja, ami azért fontos, hogy a 2014-re való felkészülésben (költségvetés tervezése, fejlesztési programok) jó startot vehessen. A 2020-ig szóló stratégiánk, akciótervünk a kultúra és a szerzői jogok, az iparjogvédelem és gazdaság vonatkozásában ad tanácsot. A kreatív ágazatok, az agrárgazdaság, a környezetvédelem és a zöldipar fellendítésére tettünk megoldási javaslatokat. Hogy ez megvalósuljon, le kellene győzni az intézményi lomhaságot, közelebb kellene hozni a kisvállalkozókat a döntéshozókhoz. Ha sikerül, 2016-ra másfélszeres, 2020-ig kétszeres mutatókkal kellene rendelkeznie ennek az országnak a szellemi jogvédelem terén, azaz nem 600-800, hanem 1000-1200, majd 1500-1700 szabadalmi bejelentésnek kellene születnie egy év alatt. Hogy ezt elérjük, nagyon sok a tennivaló. Például a teljes hazai felsőoktatás évente nem produkál száz szabadalmi bejelentést, míg Portugáliában e szférában többször ennyi bejelentés születik egy év alatt. Az egyetemek eddig nem tartották fontosnak a kutatási eredmények szabadalmaztatását, hát ezen változtatni kell. A kutatók a publikálást tartják szakmai csúcsteljesítménynek, ugyanakkor a szabadalmaztatást lenézik, holott egy megkapott szabadalom nagyobb erőfeszítést igényel, mint egy cikk publikálása, akár egy Nature-cikkel vetekszik. Önsorsrontás, hogy például az Akadémia levelezőtagsági választásánál az értékelési szempontok között egy szabadalom nem ér annyit, mint egy publikáció.

Mit emelne ki az ön nevéhez fűződő eddigi tizenhat éves korszakból, illetve mit szeretne még mindenképpen megvalósítani?
–    Ha valamire büszke vagyok, akkor az az, hogy Európában a legjobb öt-hét, a világon pedig a legjobb tizenöt-húsz intézmény között emlegetnek bennünket a külföldi kollégák. Harmincnyolc ország képviselőinek bizalmából 2010 óta az Európai Szabadalmi Szervezet alelnöke vagyok. Kiválóságunkat igazolja, hogy fél tucat munkatársunk tagja valamelyik ENSZ szakmai testületnek, munkabizottságok, reformok kidolgozását bízzák ránk. Fontos, hogy egy új típusú, EU-konform és 21. századi nívójú hivatalt sikerült felépíteni. A modern magyar védjegyjog, földrajzi árujelző jog, dizájnoltalom kellően védi a hazai értékeket, a kreatív iparokat. Terveimről annyit, hogy benne szeretnénk lenni abban a szűk, húsz intézményre korlátozódó világelitben, amely ENSZ-fel­hatalmazás alapján az egész világon elismert szabadalmi kutatási jelentést adhat majd ki. Egy virtuális közép-európai szabadalmi intézet létrehozása is szerepel a terveim között. Bécsi, budapesti, bukaresti kapacitásokat koordinálva a Baltikumtól a Balkánig segítené ez az intézet a világszerte elismert angol nyelvű szabadalmi kutatásokat. A bejelentők számára olcsóbb és gyorsabb lenne, mint az eddigi megoldások. Reményeim szerint 2014 és 2020 között valóban a gazdaságfejlesztés ideje jön el, valóban erre fordítjuk az uniós források 60 százalékát. Ha ez így lesz, akkor nagyon sok fejlesztés, innováció vár erre az országra. Ebben a helyzetben a hivatal szakértőire minden korábbinál nagyobb teher hárul, hiszen a reményeink szerint bővülő szabadalmazás mellett a minősítő monitorozás is jelentős munkát adhat. A kérdésre, hogy mire vagyok büszke, azt mondanám: a munkatársaimra és az általuk kivívott nemzetközi reputációnkra. Ez a sokszínűség a magyarázat arra, hogy miért nem lehet megunni, miért jelent mindennap kihívást ez a munka.•