A paksi reaktortartályok állapota megfelel az előírásoknak
A blokk 1982 óta üzemel, az üzemeltetés közbeni időszakos ellenőrzése az ASME Boiler and Pressure Vessel Code, Section XI szabvány alapján történik. Ez a szabvány nem írja elő az alapanyag vizsgálatát; az UT vizsgálatok a tartály hegesztett kötéseire és azok közvetlen környezetére terjednek ki. A reaktortartály hegesztett szerkezet (lásd az ábrát), amelyen a piros vonalak a kovácsolt gyűrűket egyesítő hegesztési varratokat jelölik. A méretek érzékeltetésére bemutatunk egy képet egy gyűrű gyártásához leöntött tuskóról, amelynek tömege ~190 tonna.

A kiegészítő vizsgálat során nem találtak plattírozás alatti hiányokat az alapanyagban, de detektáltak 158 „lamináris”, azaz a tartályfal felületével párhuzamos vagy közel párhuzamos folytonossági hiányt. A váratlan eredmény láttán megismételték a vizsgálatot a tartály alapanyagának 100 százalékán, aminek során több ezer indikációt észleltek; a folytonossági hiányok átlagos átmérője 10-14 milliméter volt. Néhány hónappal később a szintén belga Tihange 2 Atomerőmű reaktortartályának alapanyagában ugyan kisebb számban, de hasonló indikációkat találtak (a két tartályt azonos technológiával, ugyanott gyártották). A blokkok újraindítását a belga hatóság nem engedélyezte. Az újraindítás engedélyezése érdekében az üzemeltető Electrabel (GDF-SUEZ-csoport) elvégeztette az esetek részletes elemzését, majd a tartályok biztonságának igazolását elküldte a hatóságnak.
A belga és a felkért nemzetközi szakértők véleménye szerint a folytonossági hiányok gyártási eredetűek, és az acél túlságosan nagy hidrogéntartalmával függenek össze. A hidrogén az acél tulajdonságait kedvezőtlenül befolyásolja, kritikus mennyiségen túl ún. pelyhesedéshez, azaz a kristályhatároktól függetlenül haladó repedések keletkezéséhez vezet. A pelyhesedés függ az öntött tuskó makrodúsulási jellemzőitől (vegyi összetétel, dermedéskor kialakuló összetételi inhomogenitások és a gyártás során fellépő zavarok). Az is feltételezhető, hogy a pelyhesedést okozó hidrogén a reaktortartály gyártástechnológiájának későbbi lépéseiben (gyűrűk kovácsolása, hőkezelése) kerül az acél anyagába. A belga reaktortartályok falának anyagában kialakult pelyhek (azaz repedések) „lamináris” elhelyezkedéséből arra lehet következtetni, hogy a pelyhesedés a gyártás második szakaszában, azaz a gyűrűk kovácsolása után, feltehetően a viszonylag nagy hőmérsékletű edzés utáni lehűlés közben, vagy e művelet után néhány órával következett be. A gyártóművi vizsgálatok dokumentumai nem igazolták a folytonossági hiányok gyártási eredetét. Ennek ellenére a hiányok eredetére a pelyhesedés a legvalószínűbb magyarázat.

A belga Doel 3 és Tihange 2 (D3/T2) reaktortartályok acéljának kémiai összetétele eltér a paksi tartályok kémiai összetételétől, de a tartályok gyártástechnológiájának fő vonásai megegyeznek. Ezért joggal vetődött fel a kérdés, hogy előfordulhatnak-e hasonló folytonossági hiányok a paksi reaktortartályokban, és ha igen, detektálhatók-e ezek a Paksi Atomerőműben alkalmazott vizsgálati módszerekkel.
Ami a folytonossági hiányok keletkezését illeti, a paksi reaktortartályok alapanyagának gyártástechnológiája (az acélfürdő átöblítése argonnal és a sugárvákuumozással kombinált öntés) biztosította azt, hogy a megszilárdult acéltuskóban ne alakuljon ki a pehelyképződéshez szükséges hidrogéntartalom. A kovácsolás és a hőkezelés során végrehajtott nagy hőmérsékletre hevítések, majd a lehűtések technológiájának ismeretében ezek a lépések is kizárhatók voltak a túlzott mértékű hidrogénképződés szempontjából. Ez utóbbit a gyártási dokumentáció igazolta.
A paksi reaktortartályok üzemeltetés közbeni időszakos UT vizsgálatának alapvető sajátossága, hogy az erőmű szállítási terjedelmébe tartozó külső felület felőli vizsgálóberendezés alkalmazása mellett az üzemeltető szervezet – biztonság iránti elkötelezettségét igazolandó – 1987 óta vizsgáltatja a tartályokat a belső felület felől is. A paksi reaktortartály-vizsgálatok másik, és a D3/T2 események tükrében döntő jelentőségű sajátossága, hogy a vizsgálat terjedelmébe tartozik a zónaöv alapanyagának a vizsgálata. Ez az üzembe helyezés idején hatályos szabályozásból, illetve az annak alapját képező (volt szovjet) normatív műszaki dokumentumból következik.
A paksi reaktortartályok alapanyagát 100 százalékos terjedelemben háromszor kézi UT vizsgálatoknak vetették alá a gyártóműben, ezután elvégezték egy reprezentatív minta vizsgálatát a beérkező áru ellenőrzésekor. Ezt követően az üzembe helyezés szakaszában kétszer 100 százalékos terjedelemben gépi UT vizsgálatot végeztek minden tartályon, majd legalább hatszor 50 százalékos terjedelemben a tartályok külső és ugyanennyi alkalommal a tartályok belső felülete irányából az üzemeltetés időszakában. Következésképpen valamennyi tartály alapanyagát legalább nyolc alkalommal teljes terjedelemben megvizsgálták. Az alapanyag vizsgálata során minden esetben alkalmaztak olyan műszaki paraméterekkel rendelkező (merőleges) UT érzékelőket, amelyek alkalmasak a lamináris folytonossági hiányok detektálására.
A Pakson alkalmazott vizsgálati technika (berendezés és technológia) folyamatos fejlődésen ment keresztül az elmúlt 30 évben, és minden esetben megfelelt az adott kor műszaki színvonalának; a vizsgáló személyek pedig rendelkeztek a szükséges tanúsítványokkal. Az elmúlt nyolc évben elvégzett roncsolásmentes vizsgálatok (úgy a tartály külső, mint a belső felülete felől végzett UT vizsgálatok) minősítettek voltak az Európában elterjedt módszer szerint, ami igazolja a vizsgálatok teljesítőképességét valós vizsgálati körülmények között.
Elemzésünk eredményeként arra a következtetésre jutottunk, hogy a Paksi Atomerőmű reaktortartályai falában a D3/T2 típusú folytonossági hiányok (pelyhek) kialakulásának az esélye nagy valószínűséggel kizárható. Az alkalmazott UT vizsgálatok alkalmasak a lamináris folytonossági hiányok detektálására. Valamennyi ellenőrzésnek része volt az alapanyag UT vizsgálata. Az eddig végrehajtott vizsgálatok nem mutattak a D3/T2 reaktortartályok falában detektált folytonossági hiányokhoz hasonlót Pakson, ezért nem tartottuk szükségesnek, hogy külön intézkedések meghozatalát javasoljuk a hatóságnak.•