Bendzsel Miklós: „Nem hallgathatom el, hogy a magyar feltalálók és művészeti alkotók százaival való személyes ismeretség, így a Rubik Ernő-féle szemlélet, Bogsch Árpád pártoló bizalma és példája és Barsiné Pataky Etelka mérnökkamarai elnök és EP-képviselő hivatásszeretete egyszerre kölcsönöztek erőt és hitet a munkámhoz.” (Kép: Reviczky Zsolt)

1971-ben érettségizett Budapesten, a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetemen folytatta tanulmányait. A gépészmérnöki diploma mellett milyen más szakmákat vagy képesítéseket tartott szükségesnek a pályáján?

– A gépészmérnöki hivatás – családomban generációk óta – biztos szemléleti és módszertani felvértezettséget hordoz. Azonban a gyorsuló tudományos és technológiai fejlődés múlt századi és az ezredfordulót követő időszakában a specialistáknak csakúgy, mint a műszaki kultúra generalistáinak, állandóan táguló látókörre, mind szélesebb spektrumú ismeretre és tapasztalatra, illetve állandóan frissített mérnöki és menedzsereszköztárra van szüksége. A klasszikus konstrukciós és technológiai profilok mellett termelési rendszer szakos végzettségem megbízható alapnak bizonyult mind a kutatómérnöki, mind a szabadalmi hatósági, majd később a szellemi tulajdon valamennyi ágát felölelő irányítói kihívásoknak való megfelelésben. Ehhez az idén fél évszázados szakmai működésem első évtizedében szerzett iparszakos közgazdász oklevél, s az erre épülő közgazdaságtudományi doktorátus olyan kompetenciákkal gyarapított, amelyek a 21. századi vállalkozói, kutatásszervezési, tudomány­politikai és szakdiplomáciai versenyben nélkülözhetet­lenek. Hozzá kell tennem, hogy az egyre szélesebb ható­sugarú irányítói felelősség csakis biztos és naprakész közéleti és kulturális műveltség birtokában, szakírói működés, illetve új profilok elsajátításával – esetemben ez egyebek mellett a szerzői joghoz is kapcsolódó festménybecsüsi képesítés 2011-es megszerzését és folyamatos művészettörténeti stúdiumokat jelent – tölthető be sikeresen.

1980-tól 2016-ig dolgozott a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában (SZTNH), illetve annak elődintézményeiben. Magazinunknak négy éve azt nyilatkozta, hogy nemcsak kitalálni kell dolgokat, hanem meg is kell valósítani azokat. Akkor mégis miért választotta a találmányok világát, ahol nem a saját, hanem mások ötleteit segíti?

– Kérdésében a felelet: a találmányok megvalósítása, az innovációk hasznosítása olyan összetett feladat, amely társadalmilag megbízható és hiteles, hatékony és fenntartható értékelést, minősítést, tőkebevonást és gyártástervezést, beruházásokat és termelést, piacszerzést és védelmet, szolgáltatásokat követel. Ennek az értékláncnak a kapujában felelősséggel katalizálni a legelső döntéseket: ez állandó próbatételt, a minőség garanciáját jelenti, ráadásul nemzeti és globális toronyőri és világítótorony-funkciókban. 

A saját képességek és a cselekvő készségek mérlege számomra ezt a rendszergazda- és katalizátorfunkciót írta körül, s adott egy életre szóló elhivatást és kihívást.

Kevés példa van arra, hogy valaki húsz éven át folyamatosan, kormányoktól függetlenül vezethetett egy országos intézményt. Az Ön nevéhez ez a „bravúr” fűződik, hiszen 1997-től 2016-ig az intézmény elnöke volt. Mi volt a titka?

– Az idén 130 éves SZTNH jubileumi rendezvényén folytatott pódiumbeszélgetésben hasonló kérdéssel szembesülve fogalmazhattam meg a következőket: tapasztalatom szerint az innováció és a kultúra területein a kreatív teljesítményeket jutalmazó monopóliumok hatósági odaítélésében, modern intézményi szinten a szükséges hozzáértés arányai: szakmai felkészültség, kiválóság 50 százalék; menedzseri, vezetési készség 30 százalék; valamint politikai erények 20 százalék. Az utóbbihoz a kormányzati lojalitás értéktudatos (!) nyilvánvalóságán túl a felelős szakpolitikai tájékozódás és erélyes, tettre kész hazai és nemzetközi kezdeményezési határozottság is kívánatos… Mindez azonban csak szakmailag ambiciózus, tehetséges munkaközösséggel válhat valós és tartós teljesítménnyé.

Nem hallgathatom el, hogy a magyar feltalálók és művészeti alkotók százaival való személyes ismeretség, így a Rubik Ernő-féle szemlélet, a WIPO magyar–amerikai főigazgatójának, Bogsch Árpádnak a pártoló bizalma és példája, továbbá az olyan kiemelkedő szakpolitikus, mint Barsiné Pataky Etelka mérnökkamarai elnök és EP-képviselő hivatásszeretete egyszerre kölcsönöztek erőt és hitet a munkámhoz.

Mit emelne ki húszéves elnökségéből? Visszatekintve mit tart időtálló intézményi és vezetői eredménynek? Társult-e mindehhez olyan szerep vagy önként vállalt feladat, amelynek teljesítése jelentős hozadékkal bír?

– Az időszak elején hivatalunk már a közép-európai ré­gió szabadalmi és védjegyhatósági digitális publiká­tora volt, előbb a V4 (visegrádi országok – a szerk.) nemzeti hivatalai, majd még másik négy ország bízta az SZTNH-ra, Budapestre a megadott oltalmainak CD-adat­bázisba szervezett közreadását. Mint az ismert, idén nyáron pe­dig tízéves lesz a vezetőtársaimmal megálmo­dott és 2016-ban megalapított Visegrádi Szabadalmi Intézet, amely világszintű ENSZ-akkreditáció alapján, a térsé­günk innovátorainak globális szabadalmi érvé­nyesülésé­hez nyújt kézzelfogható előnyöket. Ezek hátterében a kritikus tömegű és elismert technológiai szak­­tudás mellett úttörő elektronikus közigazgatási szerepvállalás és egy ugyancsak pionír, svájci és UK tanúsításra támasz­kodó minőségbiztosítási rendszer bevezetése és fej­lesztése állt.

Idén nyáron lesz tízéves a 2016-ban megalapított Visegrádi Szabadalmi Intézet, amely – világszintű ENSZ-akkreditáció alapján – a térségünk innovátorainak globális szabadalmi érvényesüléséhez nyújt kézzelfogható előnyöket. (Kép: vpi.int/hu)

Korszakos szerepet tulajdonítok a szerzői jogi szak­politika, kodifikáció és a rangos közös jogkezelői testületek kormányzati gesztorálási feladatait a hivatalunkhoz telepítő kezdeményezésünknek.

Immár másfél évtizedes gyümölcsöző együttműködés fémjelzi az avatott figyelem és intézményi kompetencia elismertségét.

Végül, de nem utolsósorban – az iparjogvédelmi tájékoztatás és képzés táguló hatáskörű és egyetemi szintű formáit megalapozva – mindez kiterjedt a szellemi tulaj­don minden ágára, valamint a hazai innovációs ökoszisztéma egészére. Az iparjogvédelmi tudatosság fejleszté­se nemzedékről nemzedékre olyan friss kihívás, amely számos újítást igényelt a távoktatástól a diplomamunka-pályázatokig. Büszke vagyok arra, hogy máig részem van az SZTNH és az NKFIH (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – a szerk.) közötti együttműködés e téren való gazdagításában is.

Mindezek mellett a magyar szabadalmi hatóság meg­alakításának centenáriuma alkalmából létrehozott Jedlik Ányos-díj a kiemelkedő feltalálói, illetve szellemi­tulajdon-védelmi munkásság elismerésére, illetve az ezredfordulótól a szellemi tulajdon világnapján adományo­zott Millenniumi Díjak hagyománya csakúgy, mint a hivatalunk belső életében meghatározó intézményi juniáli­sok és a nyugdíjas munkatársak megbecsülésének gyakorlata is a szervezeti kultúránk része maradt.

Sokféle más kezdeményezés is fűződik a nevéhez. Ilyen például a 2002-ben megalakult Magyar Forma­tervezési Tanács, amelynek másfél évtizedig elnöke volt, vagy a 2008-ban létrejött Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT), amelynek 2011-től törvényben kijelölt gesztora az Ön hivatala lett. Ezek az intézmények hogyan váltották be a reményeket?

– Mielőtt e két meghatározó testület eredményeire és sikerei dacára elvont vagy megszűnt jogköreire kitérnék, engedjen meg egy kis háttérmagyarázatot, annál is inkább, mert működésük mérlege annyira kedvező, hogy nemzetközi mintául is szolgáltak.

Egyetemi éveim végén és azt követően egyik alapító vezetője voltam az akkor még újszerű Interdiszciplináris Tudományos Diákkörnek, amely már az 1980-as évek elején szorgalmazta a nálunk csupán évtizedekkel később be­vezetett egyetemközi szakok alapítását, a multi­diszciplináris kutatás és oktatás bevezetését. Nyári sza­badegyetemi programjaink, civil kezdeményezések lévén, csak korlátosan valósulhattak meg, de olyan aktív nyári kurzusokat szerveztünk, amelyeknek rangos külföldi előadói – így Kepes György, az MIT (Massachusetts Institute of Technology – a szerk.) vizuális tervezés professzora, az akkor már világhírű szociológus Aronson házaspár vagy a francia urbanista szakírók – voltak.

Hasonló meggyőződés juttatott a Bolyai Műhely Alapítvány és a Bolyai-díj Kuratóriuma grémiumaiba, állított a Heller Farkas közgazdász, Csonka János feltaláló, majd Gábor Dénes Nobel-díjas mérnök-fizikus szellemi hagyatékát gondozó testületek élére, akárcsak a Műegyetem Támogató és Baráti Körébe. Mindezek az élmények és a nemzetközi tapasztalatok azt erősítették, hogy a tár­sadalom számára fontos, csak sokszereplős együttműködéssel fellendíthető ügyek egyik legjobb gazdája a civil szféra, az érdekelt intézmények, a felsőoktatás és a szakpolitikai felelősök közös testülete lehet, amelyben hatékony szinergia éleszthető, sokszor példamutató kormányzati hozzájárulással.

A társadalom számára fontos, csak sokszereplős együttműködéssel fellendíthető ügyek egyik legjobb gazdája a civil szféra, az érdekelt intézmények, a felsőoktatás és a szakpolitikai felelősök közös testülete lehet, amelyben hatékony szinergia éleszthető, sokszor példamutató kormányzati hozzájárulással. (Kép: Depositphotos/VadimVasenin)

A modern európai ipari államok a kreatív iparuk szolgá­latában ilyen bázison alakítottak nemzeti design­testü­le­­te­ket, amelyek legjobb gyakorlatát és a piaci szükség­le­te­ket ötvöztük a Magyar Formatervezési Tanács létre­hozásával és működtetésével. Az innovációs politika egyik fókuszába helyezve szakmai képzési, kiadványi, hivatásrendi, hazai és nemzetközi pályázatok, ösztöndíjprojektek, díjak, külföldi csereprogramok, erős IP-szolgáltatások, a Budapest Design Hét közel két évtizedes nagyrendezvényei mutatták fel és segítették piachoz a hazai alkotópoten­ciál legkiválóbb eredményeit. Mindez 2022-ben kiesett az addig dedikált figyelmet tanúsító intézmények hatásköréből, s turisztikai és divatügynökségi mentorság alá került.

A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület egy átfogó fekete­gazdasági tevékenységnek a szellemi tulajdon védel­mét rongáló, nemzetgazdasági szintű káros hatásait volt hi­­vatva csökkenteni vagy megelőzni.

Az egyes ágazati csoportosulások és a bűnüldöző, igazságszolgáltató és jogalkotásban érintett intézmények együttese az érzékeny jövedéki, közegészségügyi vagy export-import piaci, továbbá kiberbiztonsági vagy műtárgypiaci szektorok prevenciós, felvilágosító és továbbképzési, illetve kodifikációs szükségleteit monitorozta. A múlt évtized elején egyebek mellett a HENT működési garanciái távolíttatták el hazánkat az USTR (az USA Kereskedelmi Képviseleti Irodája – a szerk.) sokat emlegetett 301-es figyelőlistájáról – s társadalmi mértékű eredményességünk az EU ismételt elismerését is kivívta. 2022-ben a közvetett jogérvényesítés e nemzetközi rangú példája ugyancsak felszámolásra került.

Amíg a jogszabályi alapú működésük érvényes lehe­tett, felkérés alapján vagy egyedi jelleggel az elmúlt évtizedben közreműködtem mindkét testület munkájá­ban: erre példa a javaslatomra szakértői munkaközösség élén, társszerkesztésemmel 2020-ban megjelent hiánypótló kézikönyv a műtárgyhamisítás problémaköréről, avagy az évenkénti Design Menedzsment-díj zsűrijében való működésem.

Ebben az évtizedben a Magyar Mérnökakadémia elnöksége mellett a Novofer Alapítvány kuratóriumát is vezette. Mindkét minőségében rendszeresen hang­súlyozta a mérnöki hivatás és az innováció jelentőségét. Európa más országaival összehasonlítva milyen eredményeket értek el ezen a téren?

– A Magyar Mérnökakadémia 1990-ben alakult, nemzet­közi példák nyomán a hazai mérnöktársadalom kiváló tagjainak ajánlástevő, véleményalkotó, a technológiai szemlélettel a természeti, gazdasági és társadalmi kihívásokra és fejlesztésekre vonatkozó nemzeti döntések megalapozottságát erősítő, valamint a fiatal mérnök­generációkat támogató tevékenysége érdekében.

Az elmúlt hat esztendőben a világszövetségi és az európai testületi keretek (CAETS és Euro-CASE) kö­zött a bizottsági munkákban, a mérnökdiplomáciában visszaszereztük a magyar képviselet rangját, nagy sikerű közgyűlésnek és éves konferenciának otthont adva 2024-ben (European Engineering for Suistainibility – New Solutions for Environmental, Urban and Health Systems). Több mint 200 tagunk a műszaki spektrum egésze mellett a hazai ipari, kutatási és infrastrukturális, valamint felsőoktatási szektorok egészét reprezentálja.

A tervezési, gyártási és innovációs kiválóság személyes teljesítményei mellett a képzési, mentori aktivitás és az elismert nemzetközi kapcsolati tőke hitelesíti tagjainkat és a kiemelkedő tutor-tanítvány párosokat elismerő Michelberger Mester-díjunkat, visszatérő konferenciáink sorát, vagy akár az EU Bizottság tudományos tanácsadó háttérintézményeivel (ALLEA, SAPEA) kialakított együttműködéseinket.

A Magyar Mérnökakadémiában a többi között a tervezési, gyártási és innovációs kiválóság személyes teljesítményei mellett a képzési, mentori aktivitás és az elismert nemzetközi kapcsolati tőke hitelesíti tagjainkat és a kiemelkedő tutor-tanítvány párosokat elismerő Michelberger Mester-díjunkat, visszatérő konferenciáink sorát, vagy akár az EU Bizottság tudományos tanácsadó háttérintézményeivel (ALLEA, SAPEA) kialakított együttműködéseinket. A képen a Michelberger Mesterdíj átadása 2024-ben. (Kép: mernokakademia.hu)

Miközben hazai láthatóságunk és befolyásunk növekszik, tapasztalataink szerint az évszázados európai társakadémiák (Royal Academy of Engineering – UK, skandináv, francia, német és mediterrán nemzeti mérnöktestületek) kormányzati és társadalmi támogatottsága fajlagosan is egy nagyságrenddel meghaladja a hazait. Ennek javítása itthon elsősorban a gazdasági szféra felé nyitáson, vala­mint a kormányzati infrastrukturális támogatáson és az eddig is térített szakértői aktivitás szélesítésén múlhat.

A kiemelkedő személyes mérnöki innovációs teljesít­ményeket ismeri el a Gábor Dénes-díj. Milyen örökséget vett át, és miként újította meg a Novofer Alapítvány működését?

– Ugyancsak a rendszerváltozáskor született ez a tes­tület: Jamrik Péter és vállalkozása áldozatos, fáradha­tat­lan munkája révén, amelyben a lehetőségeim szerint a kez­detektől részt vehettem, mára a Széchenyi-díj után a leg­elismertebb (akár a BME ipari professzor címét ered­mé­nyező) mérnöki kitüntetést mondhatja magáénak. 

Az év­tizedek csiszolta jó gyakorlatnak mindössze a változó korokhoz és az aktualitásokhoz igazodó gyarapítása és persze a mindig nehéz szponzoráció szin­ten tartása az a kihívás, amelynek kuratóriumunknak meg kell felelnie.

A Gábor Dénes-emlékévek és a születésének 125. évfordulója alkalmából londoni sírhelyének felújításától klasszikus könyveinek jubileumi megjelentetéséig, szá­mos rendezvénytől a fiatal követőit inspiráló technológiai előrejelzések felkarolásáig újszerű akciókra sarkallt min­ket. A középiskolai pályázataink, a hazai fizikustársada­lom és tehetségtámogatás holografikus és lézerbemutatói, a Rákóczi Szövetséggel kiterjesztett határon túli aktivitásunk mind-mind a Gábor Dénes-díjasok szerve­zett közreműködésével valósulnak meg. Kiváló kurátor­tár­saim, támogatóink és díjazott személyiségeink elismerése is rendezvényünk országházi befogadása.

Miért döntött a Mérnökakadémia elnökségének és az alapítványi kuratórium vezetésének az idei átadása mellett? Hogyan szándékozik segíteni az utódai munkáját? Önt ismerve, biztos vagyok abban, hogy további terveket forgat a fejében. Megosztana néhányat az olvasókkal?

– A tisztségviselői ciklusok lejárta és a szükségszerű fiatalítás szándéka egybeesett a személyes alkotói szük­ségletek igényével. A rugalmasabb időgazdálkodás azonban nem korlátoz majd a Mérnökakadémiát támogató tagsággyarapítás és az Alapítvány felügyelőbizottsági elnöki munkálataiban.

Tavaly látott napvilágot az Örökkévalóságaink című életrajzi és kulturális-innovációs kalendáriumműfajú esszékötetem a Vince Kiadónál. Ennek folytatását idén tervezem közreadni, Mérnökségről, művészetről. Tanulmányok és tudósítások címen. Másrészt a cseperedő unokáimmal kívánom tölteni a felszabaduló időmet.•

Címlapkép: Depositphotos/PantherMediaSeller