A hosszú távú biztonság és fenntarthatóság a legfőbb cél – a radioaktív hulladékok biztonságos kezelése és elhelyezése hazánkban
A solymári kezdetek
Az első hazai radioaktívhulladék-tároló Solymáron épült meg 1957–58 között, titkos létesítményként. A koncepció egyszerű volt: betongyűrűkből kialakított, bitumennel szigetelt kutakba helyezték a hulladékcsomagokat. A tárolót 1979–80 között számolták fel, miután 1976-ban üzembe helyezték a korszerűbb püspökszilágyi telephelyet.
A püspökszilágyi tároló
A Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló Püspökszilágy és Kisnémedi határában, agyagos-löszös talajban létesült, földtani vizsgálatok után. A kis és közepes aktivitású, intézményi eredetű hulladék végleges elhelyezésére felszínközeli vasbeton medencéket, az elhasznált sugárforrások átmeneti tárolására pedig csőkutakat alkalmaznak.
A Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló.A Paksi Atomerőműből is érkezett ide hulladék, 1983 és 1996 között. A legfontosabb feladat napjainkban az úgynevezett biztonságnövelő program: az 1970–80-as években elhelyezett, hosszú felezési idejű radioaktív anyagok kitermelése, válogatása, tömörítése és modern előírások szerinti újracsomagolása. Ez elengedhetetlen a hosszú távú biztonság fenntartásához.
Bátaapáti: a nemzeti tároló
A szakemberek hamar megállapították, hogy a Paksi Atomerőmű üzemideje során keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékot a püspökszilágyi tároló nem lesz képes fogadni. Ezért 1993-ban új telephely létesítését tűzték ki célul. Az első hulladékcsomagok közel húsz évvel később kerültek végleges helyükre. A közben eltelt időszakot felszíni kutatások, föld alatti vizsgálatok, véleménynyilvánító népszavazás, politikai jóváhagyás, engedélyezési eljárások és a létesítés munkálatai tarkították. A végeredmény a bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló.
A bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló.A geológiai tároló a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék végleges elhelyezésére biztosít lehetőséget, körülbelül 250 méteres mélységben. A létesítményt egy 360 millió éves gránitképződményben alakították ki. Ez a természetes földtani gát és az alkalmazott mérnöki gátak együttese szavatolja, hogy a radioaktív izotópok csak igen hosszú idő alatt juthatnak ki a tárolóból, és évezredekbe telik, mire a vízzel való érintkezés következtében, erősen lecsökkent koncentrációval, eljuthatnak a felszínre. Ennyi idő elteltével az izotópok olyan mértékben lebomlanak, hogy nem jelentenek kockázatot a továbbiakban az egészségre.
A kiégett fűtőelemek kezelése
A Paksi Atomerőmű legnagyobb kihívása a hulladékelhelyezés tekintetében a kiégett fűtőelemek kezelése, végleges elhelyezése. Kezdetben a Szovjetunióba (később már Oroszországba) szállították vissza az elhasznált üzemanyagot, az utolsó rakomány 1998-ban hagyta el az országot. Az alternatív, hazai megoldás időközben elkészült, 1997-ben helyezték üzembe a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolóját.
A Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója.A folyamatosan bővíthető tároló az atomerőmű szomszédságában épült meg, és a kiégett fűtőelemek végleges elhelyezését megelőző, több évtizedes „pihentető” időszakra biztosít megoldást. A földfelszíni létesítményben a kazettákat egyenként hermetikusan zárt acélcsövekben helyezik el. A tárolócsövek vasbeton falakkal körülvett kamrákban sorakoznak, függőleges helyzetben. A 2 méter vastag falazat megfelelő árnyékolást biztosít a radioaktív sugárzás ellen. A kazetták nagy teljesítménye miatt termelődő maradék hőt a levegő természetes huzathatásán alapuló hűtési rendszer szállítja el, mígnem véglegesen elhelyezhető állapotba kerülnek.
Mélységi geológiai tárolás
Nemzetközi egyetértés van abban, hogy a kiégett fűtőelemek végleges elhelyezését – akárcsak a nagy aktivitású vagy hosszú felezési idejű radioaktív hulladékét – mélységi geológiai tárolóban lehet biztonságosan megoldani. Egy ilyen létesítményt több száz méter mélyen, stabil földtani környezetben kell megépíteni, ahol védett a felszíni hatásoktól, folyamatoktól. Hazánkban is egy ilyen stabil, mélységi geológiai formációban kialakítandó tárolót kell létesíteni. A létesítmény befogadására alkalmas terület (kőzet) földtani kutatása, kijelölése és megfelelőségének igazolása jelenleg is folyik a Nyugat-Mecsekben. A hulladékcsomagok végleges elhelyezésekor alkalmazandó műszaki megoldásokat szintén ki kell dolgozni. Az értékelések során a létesítmény hosszú távú – akár több százezer év – biztonságát is bizonyítani kell. Mindezek hosszú, évtizedekig tartó folyamatok.
Hazánkban a lehetséges tároló helyszínét kijelölő kutatási program 1993-ban indult el a Bodai Agyagkő Formáció vizsgálatával. A térségben mélyfúrásokat végeztek és kutatóárok is létesült; geofizikai mérések történtek; vízföldtani és geodinamikai monitoringrendszert alakítottak ki; földtani, vízföldtani és geomorfológiai térképezést végeztek; szeizmikusszelvény-mérésekre, laboratóriumi vizsgálatokra került sor; valamint 3D és 2D szeizmikus méréseket hajtottak végre.
A Bodai Agyagkő Formáció vizsgálata.Eddig nem tártak fel olyan körülményt, amely miatt a kőzet alkalmatlan lenne a mélységi geológiai tároló kialakítására. Azonban továbbra is több évtizednyi munka vár a szakemberekre a megfelelőség igazolásáig és a tároló megépítéséig: felszín alatti kutatások; kutatólabor létesítése, üzemeltetése; kutatás-fejlesztési tevékenységek; engedélyezési, létesítési folyamatok. A jelenlegi tervek szerint a tároló üzembe helyezése körülbelül fél évszázad múlva várható.
A radioaktív hulladékok biztonságos kezelése és elhelyezése nem csupán technológiai feladat, hanem hosszú távú felelősségvállalás a jövő generációi iránt. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai és fejlesztései bizonyítják, hogy Magyarország következetesen törekszik a fenntartható, átlátható és biztonságos megoldásokra.•
Címlapkép: RHK Kft.
