2018. július–augusztus: jegyzet, portré, anyagtudomány, tudomány, zöldkörnyezet, Nemzeti Agykutatási Program, agykutatás, robotika, nanotechnológia, innováció, ipari automatizálás, közlekedés, lézer, neutronkutatás, energiagazdálkodás, megújuló energia, építés, vízgazdálkodás, it
Inno-tér
2018. június 5.

Mi értelme homokot vinni a sivatagba?

Egy nagyrészt sivatagos ország, az Egyesült Arab Emírségek a világ egyik legfontosabb homok­importőre. Ennek az a magyarázata, hogy a sivatagi homok nem alkalmas építkezésre.


Gyakran hasonlítják a homokot a kőolajhoz, mert a két nyersanyag valóban sokban hasonlít egymáshoz: mindkettő létrejöttéhez igen hosszú időre van szükség, és egyiket sem tudjuk mesterséges eszközökkel megújítani vagy használat után visszaalakítani eredeti formájába, legfeljebb részben újrahasznosítani – olvasható a New Scientist című tudományos magazinban. Ráadásul mindkét nyersanyag kitermelése súlyos környezeti ártalmakkal jár, és a készletek kifogyóban vannak.

A világ homokkitermelésének hetven százalékát beton-előállításra használják, a sóder ugyanis nem más, mint kavicsos homok. Mindeközben a sivatagok terjedésével gyarapodik a világ homokállománya, ez azonban apró szemű, sima felületű, és meglehetősen gyakran nem­kívánatos ásványi szennyeződéseket tartalmaz. Az építkezési szempontból legjobb homok a tengerpartokon, folyómedrekben, illetve homok­bányákban található, ennek mennyisége azonban messze nem korlátlan. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) számára a homokkrízisről készített jelentésben az áll, hogy az emberiség évente 47–59 milliárd tonnányi kőzetet használ fel ipari célokra. Ebből 2010-ben a Journal of Industrial Ecology szaklapban publikált tanulmány szerint 11 milliárd tonnányi homokot és ugyanennyi kavicsot fordítottak betongyártásra. Csak a Dubaj partjai mentén felépített mesterséges Pálmasziget létrehozásához 94 millió köbméter homokot szórtak a tengerbe.•

 
Inno-tér
Innotéka