Megjósolhatóak a sikeres tudományos karrierek
„Azt látjuk, hogy a tudósok legnagyobb hatású munkájának eloszlása véletlenszerű a karrierjük során. Más szavakkal: a legnagyobb hatású tanulmány ugyanakkora valószínűséggel fordul elő bárhol a tudós publikációinak sorában – lehet az első, vagy a középső vagy akár az utolsó is” – írta Sinatra és kutatócsoportja.
Roberta SinatraA véletlen eloszlásról szóló szabály érvényes a különböző tudományterületeken, különböző hosszúságú karrierek alatt, különböző időszakokban, egyedüli és közös publikációk esetén, és akkor is, ha az eredmények elismerése egyenlő vagy egyenlőtlen az együttműködő tudósok között. Korábban is létezett olyan kutatás, amely hozzávetőleges csúcsokat határozott meg a karrierek során jelentkező kreativitásban, de Barabásiék új kutatása cáfolja ezt, amit számos példával támasztanak alá. Az amerikai elméleti fizikus és matematikus Frank Wilczek még doktori hallgatóként írt legelső tanulmányáért évtizedekkel később kapta meg a Nobel-díjat. A skála másik végén a már elhunyt amerikai kémikus, John Fenn áll, aki a karrierje legvégén kapta meg a Nobel-díjat, egészen pontosan azután, hogy nyugdíjazták a Yale Egyetemen.
„Egy tudós minden munkájának meg tudom határozni a hatását annak idézettsége alapján. Némelyik nagy hatású, némelyikkel felsül, és néhánynak csak kisebb hatása van. Ezt az elemzést megtehetjük akár ezer tudóssal, és azt látjuk, hogy a kutatóknak nem tapasztalatra van szükségük a legjobb munkájuk eléréséhez. A legnagyobb hatású tanulmány valószínűsége nem középen, nem elöl és nem a karrier végén a legnagyobb, bárhol lehet” – idézte a CEU az egyik szerzőt, Roberta Sinatrát.•
