Idős dalnok hosszan ismétel
Az emberhez hasonlóan számos állat kommunikál olyan hangsorozatokkal, amelyekben a hangelemek sorrendje nem véletlenszerű, azonban ennek a sorrendiségnek a változatosságáról és funkciójáról az emberi nyelvvel ellentétben keveset tudunk. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpont Evolúciós Ökológiai Csoportjának, valamint az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék Viselkedésökológiai Csoportjának kutatói az örvös légykapón vizsgálták a madárének felépítését. Eredményük a Behavioral Ecology folyóiratban jelent meg.
Az ábra a madárénekben található kis hangelemtípusok közötti kapcsolatot ábrázolja hálózat formájában. A csomópontok (körök) a hangelemtípusokat jelentik, melyek színe annál mélyebb, minél több másik hangelemfajtával állnak kapcsolatban. A kapcsolatok (nyilak) pedig azt jelölik, hogy mely hangelemtípusok fordulnak elő közvetlenül egymás után.Az állati kommunikáció egyedfejlődésének és evolúciójának vizsgálata azért fontos, mert segít az állatok környezethez való alkalmazkodásának, illetve a párválasztásuknak a megértésében.
Éneklő hím légykapó (Fotó: Laczi Miklós)A kutatók azt tapasztalták, hogy az örvös légykapók úgy próbálnak énekelni, hogy lehetőleg az egymás utáni kis hangelemek hangmagassága minél jobban különbözzön egymástól. Az így felépülő énekeket feltehetően nehezebb produkálni, mint az egy hangmagasságon kiadott hangelemeket, vagyis a hímek tulajdonképpen saját képességeiket „reklámozzák” a fajtársak számára. A tanulmány szerzői azt is megfigyelték, hogy az idős hímek a fiatalokhoz képest rendezettebben énekelnek: hosszabb, ismétlődő szekvenciákat hallatnak, melyekben egyedi hangelemeket használnak. Ennek hátterében minden bizonnyal hosszú tanulási folyamat áll.•
