Fény derült egy gyenge pontra
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpont két kutatója kimutatta a fajelterjedési modellek bizonytalanságainak egy eddig feltáratlan forrását. Bede-Fazekas Ákos tájépítész, programozó és Somodi Imelda biológus kutatási eredményeiket a Methods in Ecology and Evolution szaklapban tették közzé. Az ökológusok az elterjedési modellek segítségével becsülik meg, hogy miképpen hat az éghajlat változása az egyes fajok vagy életközösségek potenciális elterjedési területére.
A bioklimatikus változók számítási módjától (oszlopok) függően a vizsgált élőhelyekre (sorok) készült elterjedési modellek előrejelzései eltérhetnek.A modellek segítségével az is felismerhető, hogy mely fajokat milyen mértékben, illetve előnyösen vagy hátrányosan érint-e a felmelegedés és az évi csapadékeloszlás változása. Ahhoz azonban, hogy a modellek által adott előrejelzéseket megfelelő módon értelmezhessék, a kutatóknak ismerniük kell a bennük rejlő bizonytalanságokat. A tanulmány szerzői arra mutattak rá, hogy a modellekhez használt bioklimatikus változók kiszámítása közel sem egyértelmű, és az eltérő számítási módszerek jelentős hatást gyakorolnak a modellek által adott előrejelzésekre. Azt is megállapították, hogy az előrejelzési bizonytalanság ezen újonnan felismert forrásának a nagysága összemérhető a klímamodell kiválasztásának jelentőségével.
A bioklimatikus változók alapját képező kiválasztott hónapok (sorok) térben és időben (oszlopok) is nagy változatosságot mutatnak.A kutatók szerint könnyen előfordulhat, hogy egy modell látszólag megbízható, ám a jövőben várható elterjedés tanulmányozása közben felszínre kerül a modell csökkent megbízhatósága. Arra is felhívták az ökológusok figyelmét, hogy a bioklimatikus változók számítási módjának átlátható, részletes kommunikációja elengedhetetlen, hiszen ennek hiányában a modell bizonytalanságainak egyik forrása rejtve marad, és emiatt esetleg félrevezető információkat szolgáltat a klímaváltozás várható hatásairól.•
