Célravezető monogámia
Közeli rokonságban álló fajpárokat – négy emlős, két madár, két béka és két halfajt – vizsgált az egyesült államokbeli Texasi Egyetem kutatói által vezetett, magyarokat is foglalkoztató kutatócsoport. A csoport egyik tagja Pogány Ákos, az ELTE Természettudományi Kar Etológia Tanszékének adjunktusa. Az állatokat úgy válogatták össze, hogy például az egyik emlősfaj monogám, míg a másik nem monogám legyen.
A kutatás során az állatokból szövetmintákat vettek, majd az egyes gének hatását vizsgálták. A hím egyedek agyában összehasonlították a gének kifejeződését, így azonosítani tudták a monogámia kialakulásához köthető változásokat. Az egymástól távoli rokonságban álló fajok – például a halak és emlősök – génjeinek csoportosításával sikeresen meghatározták azt a közös evolúciós formulát, amely hosszú párkapcsolathoz és szülői együttműködéshez vezetett a monogám fajoknál. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az evolúció egyfajta univerzális formulát használt a kezdetben nem monogám fajok monogámmá válásakor bizonyos gének aktivitásának növelésével, mások csökkentésével az agyban.
A jelenség azért fontos, mert a fejlettebb fajoknál a monogámia és az ezzel szorosan együtt járó kétszülős gondozás tette lehetővé, hogy akkor is felnőhessen és olyan környezeti viszonyok mellett is túlélhessen/terjedhessen a faj, amelyek között egyébként nem lenne erre lehetőség.•