2019. február: ökológia, portré, jegyzet, innováció, egyetem, kémia, tudomány, Nemzeti Agykutatási Program, mikroszkópia, orvostudomány, régészet, genomika, anyagtudomány, kiállítás/konferencia, atomenergia, energiagazdálkodás, agrárium, fenntarthatóság, megújuló energia, zöldkörnyezet, ipar 4.0, mesterséges intelligencia, it, nanotechnológia
Inno-tér
2019. február 8.

Célravezető monogámia

Néhány állatfaj egyedei miért elkötele­zettek a párjuk iránt, míg mások nem? A magyar közreműködéssel született válasz az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ben jelent meg.


Közeli rokonságban álló fajpárokat – négy emlős, két madár, két béka és két halfajt – vizsgált az egyesült államokbeli Texasi Egyetem kutatói által vezetett, magyarokat is foglalkoztató kutatócsoport. A csoport egyik tagja Pogány Ákos, az ELTE Természettudományi Kar Etológia Tanszékének adjunktusa. Az állatokat úgy válogatták össze, hogy például az egyik emlősfaj monogám, míg a másik nem monogám legyen.

Az evolúció egyfajta univerzális formulát használt legalább öt alkalommal az elmúlt 450 millió évben az állatok monogámmá változtatásához. Ez bizonyos gének aktivitásának megnövelését (piros), míg mások lecsökkentését (kék) jelenti az agyban. A kutatók öt közelrokon fajpárt vizsgáltak, köztük négy emlőst, két madarat, két békát és két halat. Minden fajpár egy monogám és egy nem-monogám fajból állt össze. A kutatók 24 gént azonosítottak, amelyek hasonló génexpressziós mintázatot mutattak a monogám fajok hímjeiben. (Forrás: Texasi Egyetem)

A kutatás során az állatokból szövetmintákat vettek, majd az egyes gének hatását vizsgálták. A hím egyedek agyában összehasonlították a gének kifejeződését, így azonosítani tudták a monogámia kialakulásához köthető változásokat. Az egymástól távoli rokonságban álló fajok – például a halak és emlősök – génjeinek csoportosításával sikeresen meghatározták azt a közös evolúciós formulát, amely hosszú párkapcsolathoz és szülői együttműködéshez vezetett a monogám fajoknál. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az evolúció egy­fajta univerzális formulát használt a kezdetben nem monogám fajok monogámmá válásakor bizonyos gének aktivitásának növelésével, mások csökkentésével az agyban.

Egyes békáknál az utódgondozás része az ebi­halak egyesével történő átszállítása kikelést követően kisebb pocsolyákba. A nem-monogám eperbékánál (Oophaga pumilio, balra) az anyák végzik ezt a feladatot, a monogám utánzó nyílméregbékánál (Ranitomeya imitator, jobbra) az apák. (Fotó: Y. Yan és J. Tumulty)

A jelenség azért fontos, mert a fejlettebb fajoknál a monogámia és az ezzel szorosan együtt járó kétszülős gondozás tette lehetővé, hogy akkor is felnőhessen és olyan környezeti viszonyok mellett is túlélhessen/terjedhessen a faj, amelyek között egyébként nem lenne erre lehetőség.•

 
Inno-tér
Innotéka