A nagy finálé
Titokzatos hatszög a Szaturnusz északi féltekéjén, a gyűrűk szerkezetének meglepő új részletei, leszállás a Titán holdra, az élet lehetősége az Enceladus holdon. Egyebek mellett ezeket köszönhetjük a Cassini szondának és a Huygens leszállóegységnek – írja összefoglalójában a két évtizedes programról az Akadémia honlapján megjelent cikkben Szabados László csillagászprofesszor.
Forrás: NASAA Huygens fedélzetén magyar közreműködéssel készített berendezések is helyet kaptak: az MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (ma MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont) szakemberei a fedélzeti magnetométer és a plazmaspektrométer földi ellenőrző és kalibráló rendszerét alkották meg.
Az eredetileg négyévesre tervezett küldetést már kétszer meghosszabbították. Áprilisban azonban végérvényesen utolsó fázisába lépett a program, és a pályamódosításokkal megkezdődött a Cassini nagy fináléja, amelynek során a szonda többszöri pályamódosítás után végül szeptember közepén a Szaturnuszba csapódik.
A Cassini-küldetés vezetői azért választották a szonda megsemmisítésének ezt a módját, hogy a Szaturnusz holdrendszerét még véletlenül se tegyék ki emberi eredetű szennyezésnek. Ha ugyanis a szonda műszereit egyszerűen csak kikapcsolják, előfordulhat, hogy az akkor már kontrollálhatatlan pályán mozgó szonda valamelyik holdra zuhan, és földi eredetű szennyezést is szállíthat oda. Ezt pedig feltétlenül el kell kerülni, hiszen a kutatások egyik legfőbb célja az élet lehetőségeinek keresése a Naprendszer más égitestein.•
