2012. május 3.

Szerzők:
Dr. Harangozó Gábor
Dr. Svingor Ádám

Tűt a szénakazalban, avagy a szabadalomkutatás fortélyai (1.)

Az iparjogvédelem területén mind a jogszerzéshez, mind pedig a jogérvényesítéshez szervesen kapcsolódik az egyes oltalmi formákhoz köthető olyan ismeretanyag feltárása, amely az előbbi esetben megakadályozhatja az oltalomszerzést, illetve az utóbbi esetben alkalmas lehet egy már meglévő oltalom támadására. Bár az alábbiakban a szabadalmakkal kapcsolatos különböző kutatási módozatokról adunk részletesebb áttekintést, természetesen más oltalmi formáknál, így például a formatervezési mintáknál vagy a védjegyeknél is hasonló elveket követve végezhető kutatás.


A szabadalmakkal kapcsolatos kutatás (a továbbiakban mint szabadalomkutatás) különböző célokat szolgálhat. A főbb kutatási típusok között említhetjük az újdonság-, a szabadalomtisztasági, a státusz- és a témakutatást.

Újdonságkutatás

A szabadalomkutatás egyik leggyakoribb esete az újdonságkutatás (más néven „a technika állásának” kutatása). Újdonságkutatás elvégzésekor a feladat egy konkrét műszaki megoldásra, találmányra vonatkozóan annak kiderítése, hogy bel- vagy külföldön az adott szakterületen milyen releváns szabadalmi iratok, szakterület-specifikus nyomtatott vagy elektronikus publikációk stb. jutottak nyilvánosságra, amelyek az adott megoldás szabadalmazhatóságát (elsősorban annak újdonságát és az alkotótevékenység elvárt színvonalát) hátrányosan befolyásolhatják.

A szabadalmi jogszabályok értelmében egy találmány újdonsága szempontjából – szabadalmi törvényünk megfogalmazásával élve – figyelembe kell venni mindent, ami „az elsőbbség időpontja előtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált”.1 Ez azt jelenti, hogy nemcsak a nyomtatásban megjelent közlemények, iratok, tanulmányok, cikkek stb. tartozhatnak a technika állásához, hanem az elektronikus formában, például az interneten közzétett dokumentumok, továbbá a szóbeli nyilvános közlések (konferencia-előadások, rádió- vagy televízióműsorokban elhangzott közlések stb.) is. A szabadalmi joggyakorlatban a nyilvánosságra jutás időpontja általában az az időpont, amikortól kezdve az adott információ elvileg bárki számára hozzáférhető és megismerhető volt. Természetesen egy korábban nyilvánosságra jutott közlés is csak akkor tekinthető relevánsnak, ha a közlés időpontja bizonyítható. Ez a szabadalmi irodalom esetében ugyan szinte minden esetben fennáll, ám különösen az interneten közzétett információk esetében – az internetes tartalmak állandó frissülése miatt – már korántsem ilyen egyértelmű.

Amennyiben az újdonságkutatást szabadalmi bejelentés előkészítési fázisában végezzük, az újdonságkutatás során feltárt, a találmányhoz közeli megoldásokat bemutató iratok, publikációk ismerete nagymértékben elősegítheti jól védhető szabadalmi igénypontok megfogalmazását, és egyúttal a kívánt, vagyis lehető legtágabb oltalmi kör megszerzését. A szabadalmaztatás „tervezését” és a szakirodalom ilyen szemmel történő vizsgálatát tehát célszerű a kutatás-fejlesztés korai stádiumában megkezdeni. Ha viszont az újdonságkutatás célja egy már megadott szabadalom támadása (például egy szabadalommegsemmisítési eljárásban), akkor a feltárt iratok, publikációk közül már eleve csak azoknak lehet relevanciájuk, amelyek bizonyíthatóan a támadott szabadalom elsőbbségi napja előtt jutottak nyilvánosságra. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy vannak olyan szabadalmi jogrendszerek is, amelyeknél egy szabadalom elsőbbségi napjánál korábban bejelentett, de csak később közzétett más szabadalmi bejelentések anyaga is újdonságrontó lehet.

Az újdonságkutatás szétválasztható a szabadalmi irodalom és az egyéb műszaki irodalom (nem szabadalmi irodalom) kutatására. Tapasztalataink szerint a szabadalmi hivatalok hagyományosan elsősorban a szabadalmi adatbázisokat kutatják, ugyanakkor – különösen a nagy hivatalok – egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az egyéb források kutatására is. Ezzel szemben a feltalálók rendszerint jól ismerik mind a saját találmányuk szakterületéhez tartozó műszaki szakirodalmat, mind pedig a szabadalmaztatni kívánt megoldás hazai és külföldi piacát, szakterületük szabadalmi dokumentumait azonban gyakran nem kísérik figyelemmel. Egyes adatok szerint pedig a legújabb kutatási-fejlesztési eredmények műszaki információinak 80 százaléka csak szabadalmi dokumentumokban található meg.2 Mivel tehát egyre többen ismerik fel a szabadalmi szakirodalom jelentőségét, annak alapos kutatására mind nagyobb igény mutatkozik.

Szabadalomtisztasági kutatás

Míg az újdonságkutatásnál egy konkrét műszaki megoldást (vagy annak egyes elemeit) bemutató anyagok után kutatunk, a szabadalomtisztasági kutatás célja egy általában szabadalmi oltalom alatt (még) nem álló megoldás jogszerű hasznosításának vizsgálata adott országok vonatkozásában. A szabadalomtisztasági kutatás során azt vizsgáljuk, hogy a megadott országokban a vizsgált megoldás beleütközhet-e valamely szabadalom oltalmába. Ilyenkor a kutatás az adott országban érvényben lévő szabadalmakra korlátozódik, és a különféle módszerekkel feltárt releváns szabadalmak esetében a vizsgált megoldást és a szabadalmak oltalmi körét (szabadalmi igénypontjait) vetjük össze.

A szabadalomtisztasági vizsgálatot nagyban megnehezíti, hogy az egyes országokban érvényes szabadalmak – különösen azok szabadalmi igénypontjai – legtöbbször nem állnak rendelkezésre általunk ismert idegen nyelven. További nehézséget jelent, hogy a szabadalmi igénypontok értelmezésének joggyakorlata országonként változó. Főként az itt említett okok miatt a külföldön történő jogszerű hasznosítás kérdésében célszerű helyi iparjogvédelmi szakember segítségét kérni.

Státuszkutatás

A szabadalomtisztasági kutatáshoz hasonlóan a státuszkutatást is elsősorban a jogszerű hasznosítás lehetőségének vizsgálatakor végezzük. A státuszkutatás gyakran szervesen kapcsolódik a szabadalomtisztasági vizsgálathoz, de önmagában is értelmezhető kutatási módszer, ami kifejezetten alkalmas például a piaci versenytársak szabadalmi portfólióiban bekövetkezett változások követésére és ezen megfigyelések alapján hasznos piaci információk szerzésére.

A státuszkutatás célja konkrét bibliográfiai adatok alapján kiválasztott szabadalmak (esetleg szabadalmi bejelentések) érvényességének az ellenőrzése. A státuszkutatás során kereshetünk adott szabadalmasra, bejelentőre, feltalálóra, ügyszámra, lajstromszámra stb.

Témakutatás

A témakutatás vagy témafigyelés célja egy adott, viszonylag szűk szakterületen egy konkrét témával kapcsolatos szabadalmi aktivitás folyamatos figyelése. Különösen fontos lehet, hogy az adott témakörben milyen új bejelentéseket tesznek, milyen szabadalmakat adnak meg bizonyos országokban. Ez szintén hatékony eszköz a versenytársak innovációs tevékenységének monitorozására, a piaci trendek figyelésére. A témakutatás rendszerint nem egyszeri, hanem a szakterület fejlődési ütemének függvényében meghatározott, optimális időközönként megismételt, erősen fókuszált kutatást jelent. A témakutatás konkrét bejelentőkre és/vagy szabadalmi osztályokra nézve végezhető a leghatékonyabban.

Korlátok

A szabadalmi jogrendszerekben előírt, világviszonylatban vett újdonságkritérium miatt a csak szabadalmi adatbázisokban végzett keresés értelemszerűen még elméletileg sem lehet 100 százalékos megbízhatóságú, de mivel a műszakilag releváns információk jelentős hányada szabadalmi leírásokban jelenik meg, a szabadalomkutatás mégis igen informatív, és a kutatás eredménye rendszerint elősegíti a lehető legjobb oltalmi igény megfogalmazását.

A szabadalomkutatás másik korlátja, hogy a szabadalmi bejelentések a bejelentési nap és a bejelentés közzététele (nyilvánosságra hozása) közötti időszakban, vagyis általában legalább 18 hónapig titokban maradnak, ezért az adatbázisokban a még közzé nem tett bejelentések általában nem kutathatók, kivételes esetben is legfeljebb csak a bejelentés bibliográfiai adataihoz lehet hozzáférni. Ez a szabadalmi rendszerből fakadó korlát természetesen minden szabadalmi adatbázisra vonatkozik.

Az is gátat szab a kutatás sikerének, hogy a jelentősebb adatbázisok több tízmillió szabadalmi publikációt foglalnak magukba, ezek között megtalálni azt a néhány iratot, amely leginkább releváns a vizsgált megoldás szempontjából olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban! Az alapos kutatás és annak alapján reális szakvélemény kialakítása tehát sok időt igényel, ugyanakkor a kutatásra fordítható idő és anyagi lehetőségek általában szintén erősen korlátosak. Mindezek ellenére egy szabadalomkutatásban nagy tapasztalattal bíró szakember akár néhány óra alatt is képes lehet megtalálni a legkritikusabb anyagokat.

A következő részben a publikus és díjfizetős szabadalmi adat­bázisokat, a különféle keresési módszereket, technikákat, valamint a szabadalomkutatási szolgáltatásokat tekintjük át.•

1   1995. évi XXXIII. törvény (szabadalmi törvény) 2. § (2) bekezdés.
2    Why researchers should care about patents. Az Európai Bizottság (DG Research) és az Európai Szabadalmi Hivatal közös kiadványa, 2007. © European Patent Office


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka