Egy rendezvénysorozat részeként került sor a szeptember 11-i ankétra?
Gáti József: Igen. 2011-ben Rittinger János, a Gépipari Tudományos Egyesület Hegesztő Szakosztályának akkori elnöke – jelenleg tiszteletbeli elnöke – kezdeményezte egy olyan ankétsorozat elindítását, amely a szakemberek iskolai képzésén túl is biztosítja ismereteik folyamatos fejlesztését. Az elmúlt időszakban a felrakó hegesztés és az alumíniumhegesztés témakörökben szerveztünk ankétokat, amelyekre az adott terület legjobb szakembereit kértük fel előadónak. Az ankétsorozat rendezőjeként az Óbudai Egyetem vállalta, hogy biztosítja a szervezést, hiszen az egyetemen folyó nemzetközi hegesztőmérnök- és technológusképzésben részt vevő hallgatók számára is fontosak ezek a szakmai programok. A szeptember 11-i ankétot − első alkalommal egy másik szervezettel közösen − a Magyar Roncsolásmentes Vizsgálati Szövetséggel rendeztük meg, s az volt a célja, hogy a két terület szakemberei között létrejövő személyes kapcsolat révén támogassák egymás munkáját, valamint feltárják a hegesztés és a roncsolásmentes anyagvizsgálat területén azokat a kölcsönhatásokat, amelyek az ipari alkalmazásban a hegesztett kötések szakmai megítélése szempontjából lényegesek. Az ankét alkalmat adott az ismeretek átadása mellett a véleménycserére is.

Gáti József nyitotta meg az ankétot

Kik voltak a résztvevők, és kialakult-e közöttük párbeszéd?
Trampus Péter: A résztvevők között voltak gyakorló hegesztőmérnökök, vizsgálólaboratóriumok szakértői, továbbá egyetemi és kutatóintézeti szakemberek. A két szakma minden területe képviseltette magát. Ugyanis a roncsolásmentes vizsgálatok döntő részben a hegesztési varratok vizsgálatából állnak. Nagyon fontos, hogy a hegesztett kötések − melyek jelentős része a helyszínen, nem gyári körülmények között készül – minősége egyenértékű legyen az alapanyag minőségével. A roncsolásmentes vizsgálatok elvégzésénél a technológia és a berendezés mellett a legfontosabb a vizsgálatot végző személy. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a hegesztett kötések minőségi rendszerének leggyengébb pontja éppen ez a személy. Ezzel a témával foglalkozott az egyik előadás is, amely a vizsgálószemélyzet hazai képzésének a tapasztalatait foglalta össze. Az ankét második felében a résztvevőkhöz előzőleg eljuttatott kérdések alapján megtartott fórumon a vizsgálószemélyzet képzési szintjével, képessé­geivel kapcsolatban voltunk kíváncsiak a jelenlévők véleményére. Az ankét végére világosan kirajzolódott, hol tartunk ezen a téren.

Milyen a hazai helyzet?
− A világhoz viszonyítva vannak lemaradá­saink, azonban nem lehet ezt a területet kira­gad­ni, és a hazai ipari környezet állapotától függetlenül vizsgálni. Javítani kell a képzésen (egy korszerű képzési anyag összeállításában vesz részt a MAROVISZ négy másik európai szövetséggel együtt – a szerk.), növelni kell a ron­csolásmentes vizsgálat presztízsét, és tuda­to­sítani kell a cégekkel, hogy a vizsgálatok a minőség megállapításán kívül a biztonságot jelentik, és ugyanolyan a jelentőségük, mint a tervezésnek, a gyártásnak vagy az üzemeltetésnek.

Gillemot Ferenc Emlékeim Édesapámról címmel tartott előadást

Professzor úr, hogyan értékeli az ankétot?
T. P.: Sikeres volt, a megjelent negyven szakember nemcsak érdeklődve hallgatta végig az előadásokat, de kérdéseket tettek fel, és aktívan részt vettek a vitafórumon is.

Elnök úr, melyek a rendezvénysorozat következő állomásai?
G. J.: A GTE Hegesztési Szakosztálya még két ankétot tervez idén, az egyik a betonacélok hegesztésével és alkalmazásával foglalkozik, a december elejére tervezett másik program az ellenállás-hegesztéssel kapcsolatos problémakört foglalja össze. Az ezt követő ankét témája jövő év elején a munkabiztonság lesz.•