2012. február: tudomány, megújuló energia, jegyzet, portré, paragrafus, innováció, egyetem, atomenergia, zöldkörnyezet, it
2012. február 5.

Szerző:
Szabó Zsolt okl. fizikus, európai és magyar szabadalmi ügyvivő

Szabadalmaztatás külföldön

Az alapkutatásokhoz kapcsolódóan, illetve az azok eredményeként születő találmányok sok esetben alapvetően változtatják meg életünket, mindennapjainkat. Éppen ezért különösen fontos, hogy az azokat megalkotó szakemberek, így kutatók, mérnökök, fejlesztők, valamint a találmányhoz elvezető innovációs folyamat pénzügyi és egyéb terheit aktívan viselők (egyetemek, kutató­intézetek, cégek stb.) az általuk befektetett teljesítmény elismerése és ellentételezése céljából a megalkotott szellemi termék jogi védelméről ne csupán hazájukban próbáljanak meg és tudjanak gondoskodni, hanem ennél szélesebb körben, külföldön is.


Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy az Európai Unió egyik óriás­beru­házását jelentő ELI (Extreme Light Infrastructure, vagy ahogyan emlegetik, a „Szuperlézer”) projekt egyik pillérének számító attoszekundomos kutatóegység hazánkban jön létre. A projekt előkészítő fázisának lezárultával intenzív kutatómunka indulhat az igen rövid, gyakorlatilag 10–18 másodperc hosszúságú fényimpulzusok, valamint az azok különböző anyagokkal való dinamikus kölcsönhatási folyamatai irányában. Mivel az ezen időskálára eső folyamatok vizsgálata viszonylag új kutatási terület, valószínűleg számos olyan új és innovatív megoldás lát majd napvilágot, amely más tudományágakat is forradalmasíthat, így a műszaki tartalom okán egyidejűleg sok országra kiterjedő szabadalmi oltalom megszerzését teheti indokolttá.

Írásunkban – a teljesség igénye nélkül – azt próbáljuk röviden áttekinteni, milyen lehetőségek állnak a bejelentők rendelkezésére egy műszaki megoldás külföldi szabadalmaztatásakor különféle nemzetközi együttműködési szerződésekkel életre hívott szabadalmi rendszerek keretein belül.

Az újdonság, a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság jogi úton definiált követelményét kielégítő találmány(ok)­ra engedélyezett szabadalmi oltalmak területi hatályukat tekintve korlátozottak; azok csupán egy-egy állam földrajzi határain belül érvényesek és (általában) érvényesíthetők. Széles területi oltalom tehát csak több országban történő szabadalomszerzéssel nyerhető – országhatárokon átnyúló világszabadalom vagy nemzetközi szabadalom ugyanis nem létezik!

A széles területi oltalom szerzésére irányuló igény nem új keletű. Kielégítésére nemzetközi szerződések rendszerével több olyan, országhatárokon átnyúló hatáskörű intézményt sikerült korábban életre hívni, amelyek a találmányra irányuló kizárólagos oltalom egyszerre több független államban történő megszerzését jelentősen megkönnyítik azzal, hogy lehetővé teszik a vizsgálati eljárás egységesített vizsgálati követelmények alapján gyakorlatilag egyetlen hatóság előtti részbeni vagy teljes lefolytathatóságát.

Az 1978. január 1-jén hatályba lépett Szabadalmi Együttműködési Szerződés (Patent Cooperation Treaty, PCT) az alapja az úgynevezett nemzetközi bejelentések szabadalmi (használati mintaoltalmi) területen való benyújthatóságának. A szerződéshez csatlakozott tagállamok száma jelenleg 144, vagyis a Föld országainak az alábbi ábrán kék színnel jelölt döntő többsége részes állama ennek az együttműködésnek. A PCT-rendszert az ENSZ egyik szakosított szervezete, a World Intellectual Property Organization (WIPO) koordinálja a Nemzetközi Iroda segítségével.

A PCT-rendszerben egy hazai bejelentő egyetlen hatóságnál, egyetlen nyelven (amely akár a magyar nyelv is lehet, bár ilyen esetben mindenképpen megfelelő minőségű idegen nyelvű fordítás előterjesztésére van szükség) és egyetlen nemzetközi bejelentés útján valamennyi szerződött államban és emellett több, gyakorlatilag földrajzi és/vagy nyelvi alapon szerveződött régióban tehet hatályos szabadalmi bejelentést. A PCT szerinti nemzetközi bejelentés benyújtásánál egységesített alaki követelmények kielégítésére van szükség, és maga a bejelentés elektronikus úton is történhet.

PCT részes államai 2012. január 1-jén (kékkel színezve)

Egy nemzetközi bejelentés benyújtását kö­vetően a bejelentésre vonatkozóan nemzetközi újdonságkutatást végeznek, melynek eredményét az újdonságkutatási jelentésben (International Search Report, ISR) összefoglalva – lehetőség szerint a benyújtást követően legkésőbb három hónapon belül – a bejelentőnek megküldik. A találmány oltalomképességének pontosabb megítélhetősége céljából ezzel egyidejűleg egy, az ISR-ben újdonságrontóként megjelölt iratok találmány szempontjából elvégzett elemzését tartalmazó írásos vélemény is készül, amelyet a bejelentő az ISR-rel együtt ugyancsak kéz­hez kap.

A bejelentőnek lehetősége van arra, hogy további Kutató Hatóság(ok)nál – díjfizetés ellenében – a nemzetközi bejelentés úgynevezett kiegészítő kutatásának elvégzését kérelmezze. Erre általában az ISR tartalmának ismeretében lehet szükség, például olyan esetben, amikor a nemzetközi újdonságkutatás elégtelennek tűnik és/vagy a találmány fontossága vagy éppen tárgya okán célszerű lehet a találmányt alaposabban, több szempontból is megvizsgáltatni.

Az ISR birtokában és az írásos vélemény megállapításai alapján a bejelentő külön kérelem előterjesztésével – az oltalmazhatóság várható esélyeinek valószínűsítése céljából – nemzetközi elővizsgálatot kezdeményezhet. Ennek keretében a bejelentés a találmány bejelentési napon benyújtott bejelentési anyagban adott feltárása mértékéig szükség szerint módosítható, az oltalmi kört meg­határozó igénypontok átdolgozhatók, miáltal a találmányi megoldás az ISR-ben hivatkozott dokumentumoktól elhatárolható, illetve a találmány szabadalmazhatóságának alátámasztására megfelelő tartalmú érvelés terjeszthető elő. A nemzetközi elővizsgálat a bejelentő és a vizsgálatot elvégző hatóság interaktív kapcsolattartására is lehetőséget nyújt.

A bejelentő az írásos véleményben meg­fogalmazott állításokra nemzetközi elővizsgálat lefolytatása hiányában is reagálhat. E célból – még a nemzetközi szakaszban – álláspontját tartalmazó önkéntes nyilatkozatot terjeszthet elő, melynek tartalmát a nemzeti szakaszok megindítását követően eljáró nemzeti hatóságok fogják érdemben elbírálni. Emellett a nemzeti szakaszok megindításakor a bejelentő nemzetközi bejelentését az egyes országok saját ügymenete szerint „pontosíthatja”, ami a nemzetközi szakaszban született írásos véleményre reflektáló válasz előterjesztésére is lehetőséget kínál.

Fontos megjegyezni, hogy a PCT-rend­szerben benyújtott nemzetközi bejelentés nemzetközi szakasza nem zárul szabadalom engedélyezésével. A nemzetközi szakasz lezárásaként a bejelentő egy szabadalmazhatósági jelentést (International Preliminary Report on Patentability, IPRP) kap kézhez, amely a találmány oltalomképességével kapcsolatos állásfoglalás. Ennek megállapításai a nemzeti szakaszokban eljáró és a szabadalmi oltalmat ténylegesen engedélyező hatóságokra nézve nem kötelező erejűek, ám jelentősen befolyásolhatják a nemzeti hatóságok bejelentés oltalomképességével kapcsolatos álláspontját.

A PCT-rendszer talán legnagyobb előnye, hogy az említett nemzeti szakaszok megindítása az egyes tagállamokban a találmányt oltalomszerzés céljából legelőször ismertető úgynevezett elsőbbségi bejelentés bejelentési napjához képest 30, bizonyos esetekben 31 hónappal késleltethető. Ily módon a bejelentő – figyelembe véve a szabadalmazhatósági jelentés tartalmát is – megfelelő előkészületeket tehet a számára fontos nemzeti szakaszok kiválasztására és a találmány e kiválasztott országokban történő hasznosítására. Emellett a jelentősebb költségek, mint például a nemzeti hatóságok előtti képviselettel járó költségek, továbbá a fordítási kiadások és a nemzeti illetékek csak később – és csupán a bejelentő által arra érdemesnek gondolt nemzeti szakaszokban – válnak esedékessé; a nemzetközi szakasz történései ismeretében a bejelentő mérlegelheti, hogy vállalja-e, vagy módjában áll-e egyáltalán azokat vállalni.

A külföldi hasznosítás elősegítését szolgálja a PCT-rend­szer egyik új lehetősége, a 2012. január 1-jétől elérhető PCT licencia (PCT Licensing Feature) szolgáltatás. Ennek keretében a bejelentő a nemzetközi bejelentésben foglalt találmányát hasznosításra kínálhatja fel. A szolgáltatás lehetőséget nyújt külföldi hasznosító partner felkutatására, és ezen keresztül akár a tekintett nemzetközi bejelentés nemzeti szakaszba lépése elősegítésére és megkönnyítésére, végső soron pedig a kérdéses műszaki megoldás hasznosítási esélyeinek javítására.
A szolgáltatás bárki számára díjmentesen elérhető, és annak egyszerűbb igénybevehetősége érdekében a hasznosításra történt felkínálás tényét elektronikusan rákereshető jellemzőként is nyilvántartják a nemzetközi bejelentés WIPO által vezetett elektronikus aktájában.

A több országra lényegében egyetlen eljárásban megvalósuló oltalomszerzés egy másik példáját a különböző regionális szabadalmi együttműködések jelentik. Ilyen nemzetközi együttműködést szabályozó szerződések vannak érvényben az afrikai államok bizonyos csoportjai között (ARIPO és OAPI szabadalmi rendszerek), a volt Szovjetunió területén, az annak felbomlása után alakult új államok bizonyos tagjai között (eurázsiai szabadalmi rendszer), valamint döntően az Európai Gazdasági Térség államai és néhány balkáni állam, továbbá Törökország között (európai szabadalmi rendszer). Ezeknek az együttműködéseknek közös jellemvonása, hogy a kereteik között benyújtásra kerülő szabadalmi bejelentések viszonylag gyorsan (általában a bejelentési napot követő hat hónapon belül) lezajló újdonságkutatásán és a külön bejelentői kérelemre válaszul ezután elvégzésre kerülő érdemi vizsgálatán túl az eljáró hatóság a bejelentésben feltárt találmány szabadalmazhatósága ügyében is dönt; az ily módon engedélyezett regionális szabadalmak valamennyi szerződésben részes tagállamra automatikusan kiterjednek, bár az oltalom egy-egy tagállamban való érvényesítéséhez esetenként további lépések megtételére (pl. nemzeti nyelvű fordítások előterjesztése vagy előírt mértékű illetékek megfizetése) van szükség.

A külföldi oltalomszerzést nagymértékben egyszerűsítő nemzetközi együttműködések további előnye, hogy azok bármelyike keretében egyaránt tehető első bejelentés vagy olyan későbbi bejelentés, amely adott esetben egy vagy több, ugyancsak nemzetközi szerződéssel életre hívott szabadalmi rendszer keretében benyújtott szabadalmi bejelentés elsőbbségét igényli, amennyiben ezen elsőbbségi bejelentések bejelentési napjainak egyike sem régebbi 12 hónapnál.

Speciálisan lehetőség van például arra, hogy egy PCT-rendszerben benyújtott nemzetközi bejelentés egy, az eurázsiai vagy európai szabadalmi rendszerben tenni szándékozott későbbi bejelentés esetében elsőbbségi bejelentésként szolgáljon, és megfordítva, vagy akár arra is, hogy nemzetközi bejelentés szolgáljon későbbi nemzetközi bejelentés számára elsőbbségi bejelentésként. Egy effajta kombinációkon alapuló stratégia alkalmazása – melynek összköltsége a hagyományos oltalomszerzési stratégiának megfelelő nemzeti bejelentés alapján tett nemzetközi/regionális bejelentés költségei­hez viszonyítva valamelyest magasabb – a különböző szabadalmi együttműködésekből fakadó előnyök összeadódásá­hoz vezet, ami jelentősen növeli a külföldi szabadalomszerzés sikerességének esélyeit.•

 
Innotéka