A második világháborúban kifosztott ország e jeles embere olyan tettre vállalkozott, amihez csupán a tudása volt meg, eszközei, berendezései alig. És mégis. Hetven éve, 1945 nyarán elkezdődtek a kísérletek, és 1946. február hatodikán sikerült a bravúros kísérlet: megradarozták a Holdat, azaz műszereikkel érzékelték a Holdra küldött és onnan visszaverődő radarjelet. Sajnos, nem ők voltak az elsők – pár héttel korábban amerikai kutatóknak már sikerült ez a bravúr. Pontosabban a bravúr Bay Zoltánék nevéhez fűződik, nem az összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között dolgozó amerikaiakéhoz. Utóbbiaké csupán az elsőség.
A hazai tudománytörténet Bay Zoltán bejelentésétől számítja a magyar űrkutatás kezdetét. Bizonnyal előrébb tartana ez a tudományterület, ha nem állomásozik 45 éven keresztül ideiglenesen országunkban a keletről jött eszme, de ezen már nem érdemes rágódni. Azon sem, hogy miként körözte le az Európai Űrügynökséggel (ESA) a kelet-európai országok közül az elsők között szerződő hazánkat néhány környező ország. (A csehek például már 2008 óta ESA-tagok.) A lényeg az, hogy az ilyenkor szükséges dokumentumok megszövegezése, elfogadása után, 2015 novemberétől Magyarország az ESA teljes jogú tagja lesz.
Hogy miért fontos ez? Mert az űripar napjaink csúcstechnológiáját jelenti. Az itt alkalmazott technológiai megoldások előbb-utóbb megjelennek a hétköznapokban. Ha valaminek a megoldásában részesek vagyunk, annak hasznát is megérezzük. A néhány millió eurós tagdíj nem kidobott pénz, hiszen a befizetett tagdíjak jelentős hányada visszakerül a tagországokhoz fejlesztési feladatok megoldására. Az ESA-tagságnak köszönhetően általában növekszik a megrendelések volumene az európai űrpiac más szereplői részéről. Olyan űriparunk lehetne, ami európai szinten integrált munkát végezhetne. Ahogy eddig is végzett, hiszen magyar mérnökök fejlesztették a 2014 novemberében a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magján landoló leszállóegység agyát. A tagság azonban több munkát ad.
Eddig az ESA előszobájában voltunk, onnan beszéltünk a szobában lévőkhöz. Az utóbbi években már csak rajtunk múlott, hogy mikor leszünk a kivételezett belső kör tagja. A döntés megszületett, élnünk kell a lehetőséggel.
Néhány éve szülővárosában, Gyulán, Bay Zoltán tiszteletére egy emlékkövet emeltek. Vergilius idézetét vésték rá: „Sic itur ad astra!”, azaz „Így jutni a csillagokhoz!” Menjünk, ha már végre mehetünk.•
