Ez a megálló egyike volt annak a 280-nak, ahol elérhető a percre pontos utastájékoztató rendszer. A kijelző azt mutatta, hogy még 19 perc és ott lesz. És tényleg ott volt a busz. Tempósan beért a végállomásra, átszálltam a metróra, majd arról a metrópótló buszra, mert idén tavasszal jó pár hétvégén hol itt, hol ott javították-javítják a kék metrót, és ilyenkor hol itt, hol ott kellett buszra váltani. Szerencsére a 4-es-6-os villamossal nem a Széna tér, hanem a Petőfi híd felé járok, így kimaradok a budai fonódó villamosrendszer, a Széll Kálmán tér és a körúti villamospálya átépítésével járó közlekedési katasztrófából. Aminek belátható időn belül vége lesz, mondják az illetékesek, de erre meg azt mondja a városlakó, hogy akkor a város másik frekventált pontján várható hasonló mizéria, mert ez a város nem létezhet munkagödrök, elterelések, leszakadó támfalak nélkül.
Nem tudom. Én abban hiszek, hogy ezek a fejlesztések jobbá, dinamikusabbá teszik a főváros közlekedését. Hogy amit egyszer tisztességesen megcsinálnak, ahhoz nem kell pár éven belül hozzányúlni. (Egyelőre – a tapasztalatok szerint – kell, és erre mindannyian rengeteg példát tudunk, és a miértre is könnyen jön a magyarázat.)
Most azonban nem a szétdúlt Szent István körút miatt morgok, hanem az utastájékoztató rendszernek örülök, melynek az online felületén elérhető utazásszervező alkalmazását is sokan veszik már igénybe, valós idejű információkat szerezve arról, hogy mikor indulnak az adott megállókból az egyes járatok. Az okos közlekedés kialakításának kétségtelenül az egyik jelentős fővárosi mérföldköve a FUTÁR projekt. 6,7 milliárd forintból egy olyan integrált közösségi közlekedési rendszer született, amely valóban valós idejű, percre pontos tájékoztatást nyújt.
Ahogy az e számunkban is olvasható: a 4-es és 6-os villamos kivételével a teljes autóbusz-, villamos- és trolibuszágazat forgalmát ezzel irányítják, de a dunai hajókról és a fogaskerekűről is informál a rendszer. A BKK a szolgáltatás továbbfejlesztésén, a beszerzett eszközök darabszámának bővítésén, illetve – a járműpark megújulásával párhuzamosan – a járművek fedélzeti eszközeinek zökkenőmentes áttelepítésén dolgozik. Dolgozzon is, hisz ezért van.
Nem volt olcsó ez a rendszer, ám ha tartja a jelenlegi nívót, ha nem romlik el, sőt ha még többet tud majd, akkor megérte, mert az ember azt érzi, hogy az ő érdekeit szolgálja. A többi fejlesztés is persze, de ez már a hasznos jelen.•