2014. június: jegyzet, portré, tudomány, it, disszemináció, innováció, paragrafus, atomenergia, közlekedés, zöldkörnyezet, építés, robotika
2014. június 2.

Szerző:
Bogdán Zoltán

„Magyarországon az innováció válságban van”

Régen látott esemény történt egy innovációs rendezvényen: nagyobb volt az érdeklődés, mint a terem kapacitása. A Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) K+F tagozatának újjáalakuló ülésére túlzott optimizmussal is csak 40-50 résztvevőt vártak a szervezők, ehelyett több mint hatvanan érkeztek. Így akadtak olyan kitartó innovatőrök is, akik állva voltak kénytelenek végighallgatni az előkészítő bizottság beszámolóját és a tagozat új elnökének, Skultéty Tamásnak (Bay Zoltán Kft.) a „szűzbeszédét”.


A fenti mondatok elegánsan elsimítják azt a kellemetlen tényt, hogy a tagozat újjáalakulására bizony azért volt szükség, mert évek óta tetszhalott állapotban leledzett, azaz gyakorlatilag nem működött. Az előző vezetés zsúfolt programjába már régóta nem fért bele a tagozattal kapcsolatos ügyek intézése, a MISZ pedig sokáig nem talált olyan agilis embert, aki életet lehelt volna a szakmai közösségbe.

A helyzet 2013 szeptemberében változott meg, amikor Reith János, a Direct-Line Kft. ügyvezető-tulajdonosa vállalta, hogy a K+F tagozat megbízott vezetőjeként – egy szakértői csoporttal együtt – elkészíti a tagozat új stratégiai programját és felvázolja hosszú távú terveit. A megbízatása viszont csak átmeneti időre szólt – 2014 májusában elérkezett az idő, hogy végleges vezetője legyen a tagozatnak. A MISZ-elnökség egy évre Skultéty Tamást (Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft.) kérte fel tagozati elnöknek, akinek a munkáját a vezetőség segíti.

Elnökségi tagok
Beskid Vilmos (Ericcson Magyarország)
Dervalics Ákos (Bay Zoltán Kft.)
Essősy Zsombor (MAPI Zrt.)
Dr. Felső Gábor (BME Viking Zrt.)
Dr. Reith János (Direct-Line Kft.)
Dr. Szöllősi István (Meditech Kft.)
Zeitler Balázs (Siemens Zrt.)

Az újdonsült elnök „szűzbeszéde” előtt még két napirendi pont is volt: az irányító Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) képviselője részletezte a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (KTIA) 2014. évi működési rendjét, illetve az előkészítő bizottság vezetője ismertette a K+F tagozat programjának tervezetét.

Nikodémus Antal főosztályvezető (NGM) nem volt irigylésre méltó helyzetben. Szakértő és személyesen is ismerős közönség előtt neki kellett elmagyarázni, sőt megmagyarázni a kormányzat elmúlt négyévi tevékenységét a K+F területén, és némi jövőképet is adni – mindezt nem sokkal az új kormány megalakulása előtt. Hogy a meggyőzés mennyire volt eredményes, azt reprezentatív felmérés híján nehéz lemérni, de a hallgatóság kétségkívül sok információt kapott arról: az NFÜ és a MAG Zrt. megszűnése után hogyan működik a rendszer, illetve miképpen fest a magyar kutatás-fejlesztés felülnézetből. A KTIA 2014-es portfóliójáról is számos adatot hallhattak a résztvevők – ha nem is mindig biztatókat.

Reith János megbízott tagozati elnök valamivel könnyebb helyzetben volt, hiszen egyrészt nem az államigazgatásban dolgozik, másrészt pedig csak ki kellett egészíteni a szakértői csoportjuk által elkészített és mindenkinek elküldött, magas színvonalú írásos anyagot. Ennél persze tovább is ment, mert egy mondatban rusztikusan összefoglalta a munkaterv következtetéseit és a hazai K+F helyzetet: „Magyarországon az in­nováció válságban van.”

Elgondolkodtató előterjesztés
Az újjáalakuló ülés résztvevői a meghívó mellé egy hétoldalas vitaanyagot, előzetes munkatervet is kaptak, amelyet egy hattagú szakértői testület készített. A neves szakemberekből álló grémium meghatározta azokat a témaköröket, amelyek megfelelő kiindulási alapként szolgálhatnak az új tagozatelnökség számára. Sorra vették a K+F fogalom meghatározását, a pályázati és intézményi, valamint az innovatív közbeszerzési rendszert, a szakadásmentes innovációs láncot, eközben pedig megfontolandó gondolatokat és értékítéleteket is megfogalmaztak. Ezek közül néhány:
„Sokkal többen bábáskodnak az innováció intézménye körül, s élnek meg belőle, mint ahányan ténylegesen művelik is azt.”
„A befizetett adóknak csak egy része jut vissza azokhoz, akik azokat nemcsak elnyerni, hanem megtermelni is képesek.”
„Az elmúlt több évtizedes tapasztalatok birtokában kijelenthető, hogy a jelenlegi pályázati rendszer több sebből vérzik, így megérett egy alapos reformra.”
„Az elmúlt két évtizedben megvalósult pályázatok jelentős részéről jelenthető ki, hogy már a célmeghatározás is hibás volt. Nem igaz tehát az a sztereotípia, hogy a jó célok a rossz végrehajtás következtében nem teljesültek.”
„A lebonyolító szervezeteknek sokkal inkább a kifizetések elodázása az érdekük, így az ügyfelekkel való packázás számos eredményes formáját sikerült tökélyre fejleszteniük.”
„Legalább ekkora problémát jelent a szakmai hozzá nem értés. A pályázatok esetében szinte kizárólag ’könyvelési’ szempontok érvényesülnek.”
„Az új innovatív termékek, technológiák, megoldások elterjesztése nem elsősorban támogatást, hanem felvevőpiacot igényel.”

Véleménye szerint viszont már magát a diagnózist sem könnyű fölállítani, mert komoly érdekek sérülnek, és akkor még hol van a terápia?
Szükséges lenne átgondolni, illetve átdolgozni az innovációs törvényt is, a maga „központosító” intézkedéseivel és elosztási gyakorlatával együtt. A politikát gyakran éri az a vád, hogy nem veszi figyelembe a szakmai szempontokat. Éppen azért kell a MISZ-nek megfelelő stratégiákat és ajánlásokat kidolgozni, mert a politika is a felkínált lehetőségek közül választ.

A szakadásmentes innovációs lánchoz szükséges lenne az oktatás, az alap- és alkalmazott kutatás, a kísérleti fejlesztés egymáshoz kapcsolása – ami ma még szinte mindenhol hiányzik, sőt egyre nagyobb az elszigetelődés. Mi, magyarok, még mindig arra vagyunk büszkék, hogy milyen fantasztikus dolgokat találunk ki, de a termék kifejlesztésében, elterjesztésében és a haszon lefölözésében már összehasonlíthatatlanul szerényebb eredményeket érünk el.

Az innováció ne ott záruljon le, hogy különféle impakt faktorokkal jellemezhető publikációk születnek, hanem valami kézzelfogható, hasznosítható eredményük is legyen, mondjuk az iparban. Nagyon sok vita van arról is, hogy egyáltalán mit tekinthetünk kutatás-fejlesztésnek, ezzel kapcsolatban ki kellene alakítani valamiféle akkreditációs rendszert, hogy minden szinten csak azok minősíthessék ezeket a tevékenységeket, akik valóban értenek is hozzá. Megrendeléseket kell kapniuk az innovációs szereplőknek, nem pedig támogatásokat, akkor érzik magukat biztonságban.

Skultéty Tamásról, a tagozat 43 éves új elnökéről előzetesen annyit lehetett tudni, hogy dolgozott a „multi szférában”, az elmúlt két évben pedig ügyvezető igazgatóként jelentősen átalakította az állami tulajdonban – és nagyon rossz állapotban – lévő Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft.-t. Mindehhez a bemutatkozáskor annyit tett hozzá, hogy a HÖOK elnökeként megismerte az érdek-képviseleti munkát és a felsőoktatás életét, azóta pedig az innovációnak szinte minden elemét csinálta már. Vezető állásokban dolgozott multinacionális cégnél (Hewlett-Packard, Vodafone), alapított saját startup cégeket, most pedig irányítja a Bay állami kutatói hálózatot. Ez utóbbi kétségkívül komoly „ráncfelvarráson” ment keresztül az elmúlt másfél évben, de még további jelentős fejlődési potenciált lát benne.

Ami a tagozattal kapcsolatos terveit illeti, megjegyezte, hogy az érdekvédelmi szövetségek és a lobbiszervezetek nincsenek könnyű helyzetben itthon – különösen nem azon a két területen, amelyek az elmúlt évek nagy vesztesei voltak. Ez pedig éppen az innováció és az informatika – jellemző módon egyiknek sincs „csúcsszerve” a kormányzaton belül, pedig a GDP-növekedésben igen nagy a szerepük, egy modern gazdaság elképzelhetetlen nélkülük. Ő inkább a tagság érdekeit artikuláló „lobbista” funkciót tartja életképesebbnek, ami igaz a tagozatra és a MISZ-re egyaránt: egységes véleményt képviselve pedig könnyebb kapcsolatot kiépíteni a kormányzattal.

A helyzetet egyáltalán nem látja kilátástalannak. Kihívás, feladat ugyan bőven lesz, de egyrészt ő a „sűrű” munkában hisz, és a következő időszakban egy igen aktív csapatot fog irányítani, másrészt pedig némileg megkönnyíti a tevékenységüket, hogy a közeg is változik körülöttük. Új kormány, új pályázati rendszer, új EU-s kutatási keretprogram – és hosszan lehetne sorolni. Még hónapokig mindenki a tanulás fázisában lesz, nem csak a tagozat vezetősége.

Megítélése szerint a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a tehetséges új generációra is. Az a fiatal ugyanis, aki hisz magában, az ötletében, ám azt tapasztalja, hogy nem értik meg vagy nem bíznak benne, megfordul és kimegy – akár az országból is. Máshol csinálja meg a vállalkozását, mert ott egyszerűbb, miközben esetleg továbbra is Budapesten lakik. Ilyen dolgokkal is kell foglalkozni a MISZ-nek és a tagozatnak is, mert ha nem lesz változás, néhány éven belül az ország nagyon meg fogja sínyleni a mostani negatív folyamatokat.

Ígérgetések helyett úgy tervezi, hogy a vezetőség egy év múlva már komoly előrehaladásról tud beszámolni, az innovációs tagozat akkorra a MISZ egyik legattraktívabb szervezete lesz. Ehhez kéri mindenki munkáját, segítségét és kíméletlen kritikáját, mert természetesen csak együttes erővel lehet eredményeket elérni.•

 
Innotéka