„A korábbi széttöredezett struktúra helyett egy egységes, átlátható kutatási, fejlesztési és innovációs pályázati rendszert alakítottunk ki” – ezt már Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke üzente az érdekelteknek. A gyökeres változást az indokolta, hogy korábban évente szervezték át a pályázati rendszert, mégsem hozott átütő sikert. Nagyon sok kutatás-fejlesztési pályázat nem érte el a célját, mert gyakran olyan projektek kaptak támogatást, amelyek valójában semmiben sem jelentettek újdonságot, és nem volt piaci hasznosulásuk sem. Mostantól az újdonságra és a várható kézzelfogható haszonra adnak pénzt. Az új pályázati rendszer szigorú, szakmai bírálatát erősíti, hogy a döntéseket névvel kell vállalniuk a szakértőknek.
E három, októberben ismertetett információs csomagból az tűnik ki, hogy kezd összeállni egy átlátható, valóban az ötletes vállalkozókat és nem a pályázatíró cégeket támogató rendszer. Ezután is lehetnek hibák, zökkenők, előfordulhat, hogy a zseniális ötletből a zsenialitás ellenére sem készülhet piacképes termék, de ha a korábbi töredékére szorulnak vissza a zseniális pénzlenyúlások és előretörnek a piaci hasznot hozó innovatív ötletek, már megérte az átszervezés.
Pálinkás József új pályára állította az akadémiai kutatóhálózatot, haza tudott hívni külföldön dolgozó kiválóságokat, miért ne sikerülne új helyén is egy hatékonyabb rendszert kiépítenie. Az előzmények több mint biztatóak.•