2019. július–augusztus: jegyzet, Nemzeti Agykutatási Program, agykutatás, portré, tudomány, biológia, disszemináció, öntészet, innováció, építés, geológia, környezetvédelem, zöldkörnyezet, urbanisztika, biztonságtechnika, it

Jubileumra készülve

„Aki egyszer is »bele­kóstol« a folyékony fémek világába, az egy életre el­köte­­leződik” – vallja Hatala Pál, a Magyar Öntészeti Szövetség ügyvezetője. A rendszer­váltás utáni nehéz idő­szakot már maga mögött hagyott ipar­ági szereplők idén ősszel jubileumra készülnek, ugyanis októberben 25. al­­kalommal rendezik meg a Magyar Öntő­napok Kiállítást és Konferenciát.


„Az első, 1959-es konferenciáról még a mai napig megvannak a kora­beli szűkszavú tudósítások és beszámolók” – elevenítette fel a kezdeteket Hatala Pál, kiemelve, hogy hatvan évvel ezelőtt egészen kivételezett helyzetben volt az iparág. Akko­riban a „vas és acél országává” akarták tenni Magyarországot, illetve például az ország legnagyobb kohászati-gépészeti komplexuma, a Dunai Vasmű 1954-ben kezdte meg a termelést.

Ötven éve nyílt meg az Öntödei Múzeum is

1974-ben a leöntött önt­vény­mennyiség elérte a 374 ezer tonnát. „A rendszerváltás évei után 50 ezer tonna/év alá esett a volumen, mely napjainkra elérte a 240 ezer tonnát” – érzékeltette a szektor hullám­hegyeit és -völgyeit a szövetség ügyvezetője. Mint folytatta, az el­múlt hatvan esztendőben az alapanya­gok tekintetében is komoly változás ment végbe, míg 30 évvel ezelőtt a vas- és acélöntvények domináltak, s nagyon kicsi volt az alumínium-formaöntészet, addig napjainkban az alumíniumöntvények te­szik ki az öntvények több mint 50 százalékát. Hatala Pál a jubileumi konferencia kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt időszakhoz hasonlóan várhatóan 40-42 vas-, acél-, fémöntészeti és mintakészítési területeket érintő plenáris, illetve szak­mai és kereskedelmi előadásokat hallgathatnak meg a résztvevők az iparág legnevesebb hazai és külföldi képviselőitől.

A Magyar Öntészeti Szövetség ügyvezetője a szakma jelenlegi helyzetéről elmondta, hogy 10-12 nagyobb, valamint számos kis- és közepes vállalat tevékenykedik hazánkban, az öntészet Győrött és környékén a legerősebb, a szektor teljesítményének több mint fele itt realizálódik, de komoly tradícióval rendelkező vállalatok vannak Oroszlány­ban, Buda­pesten, Békéscsabán, Miskolcon és Sátor­alja­­új­helyen is. Ennek megfelelően a középfokú jármű­ipari fém­alkatrész­gyártó és öntészeti képzés is ezeken a településeken indult el az utóbbi években, és a piaci szereplők anyagi hozzá­járulásával 2016 őszétől a Miskolci Egyetem Műszaki Anyag­tudo­mányi Karán több mint két évtized után visszaköltözött az élet az Öntészeti Intézetbe. Hatala Pál szerint az öntészet kifejezetten perspektivikus szakma, ahol egyre tisztább környezetben, egyre modernebb és korszerűbb gyártó­eszközökkel lehet dolgozni, és hazánkban is sikerült olyan eljárásokat bevezetni – például a fémek 3D-s nyomtatását –, melyek tíz éve még teljesen ismeretlenek voltak. Jóllehet a megrendelések döntő hányada az autóipartól érkezik, mégis szinte az élet minden területén találkozhatunk öntvényekkel a gépipartól, az elektronikai szektoron át egészen akár az ékszerek gyártá­sáig. A szövetség ügyvezetője a jövőt illetően optimista, véleménye szerint amíg nem lehet papírból és fából motorokat, gépalkatrészeket gyártani, addig az öntészet szerepe meghatározó marad.•

 
Innotéka