Inkubátorba kerülhetnek a hazai Gazellák
A téma nemcsak azért időszerű, mert a fejlett világban amolyan megváltóként tekintenek a folyamatosan új ötletekkel jelentkező startupokra, hanem mert a 2013 nyarán elfogadott Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs Stratégia 2020 szerint a következő hét évben több mint ezer magyar innovatív startup cég kap jelentős támogatást az induláshoz. Ideje volt hát, hogy az állam, a piac és a tudomány képviselői közösen alakítsanak ki egy használható rendszert.
Az ülés egyik meghívott vendége Korányi László, a pályázat kapcsán akkreditáló szervezetként működő Nemzeti Innovációs Hivatal elnökhelyettese volt. A NIH megbízott első embere startup cégek és az akkreditált inkubátorok témában az elmúlt hónapokban megbeszélések, viták és egyeztetések tucatjain vett részt, továbbá számos interjút is adott (lásd Innotéka 2013. szeptember, október). Mivel értő szakmai közeg előtt szerepelt, csak néhány jellemző szempontot és eseményt villantott fel a döntések hátteréről.
A mai magyar szakmai közéletet ismerve egyértelműen meg akarták cáfolni azokat, akik már előre tudni vélték, ki fog nyerni. Ezért olyan nemzetközi bírálóbizottságot állítottak össze, amelynek a szakmai hitelét nem lehet megkérdőjelezni. Tagjait ráadásul vétójoggal ruházták fel, így az állam képviselői semmiképpen sem tudták volna befolyásolni a döntést. A zsűri egyik tagja szerint egyébként nem kell ezt túlmisztifikálni, egyszerűen csak azt kellett eldönteni, hogy magánemberként rá merné-e bízni a megtakarítását arra a csapatra, vagy sem. A nyertesekre feltétel nélkül, de a 18 pályázó közül rajtuk kívül is volt jó pár meggyőző cég, ám csak négy győztest hirdethettek.
A későbbi – némileg provokatív – kérdésekre válaszolva Korányi László készséggel elismerte, hogy a modell, amelyet kitaláltak, korántsem tökéletes, de például alkalmazkodniuk kellett a magyar jogi környezethez. Mint mondta, a rendelkezésre álló 2,1 milliárd forint sokszorosát is el lehetne költeni a programra. Akkor talán a hosszabb távon gondolkodó, az informatikai és kommunikációs technológiai (ICT) szektortól távol álló vállalkozásoknak is több jutna, mert ezt a rendszert valóban nem nekik találták ki. Biztatásképpen hozzátette, hogy 2014-ben, a Nemzetgazdasági Minisztériummal közösen, mindenképpen folytatni szeretnék a programot, amelynek keretében egyrészt több pénz jutna a startup cégeknek, másrészt pedig néhány – nem túl sok – új inkubátor céget is szeretnének akkreditálni.
A felvetésre, miszerint ha annyi kiváló inkubátor vállalkozás indult a mostani pályázaton, miért csak négy győztes volt, nem pedig hat vagy tíz – ők esetleg csak címet kaptak volna, de pénzt nem –, az elnökhelyettes megjegyezte, hogy nem az állam szeretné eldönteni, ki a jó inkubátor. Ők csak azt határozták meg, hogy ki kaphat pénzt, ezt a kissé szűkös keretet pedig értelmetlen lett volna többfelé osztani.
Mivel az elnökhelyettes a kiválasztás egyik fontos kritériuma között említette a nemzetközi hátteret és tapasztalatot, a jelenlévőket nem lepte meg, hogy a győztes csapatok bemutatkozásánál ugrásszerűen megnőtt az angol szavak és szakmai kifejezések száma, és akcentust is hallani lehetett, ami arra utalt, hogy a cég képviselője vagy nem Magyarországon született, vagy sok időt töltött angolszász nyelvterületen. A nemzetköziséget egyébként jól mutatja az is, hogy a négy nyertes cég nevében, egyetlen kivétellel, csak angol szó szerepel. Az az egy sem magyar, hanem latin (Aquincum), és csak angol nyelvű honlapok állnak az érdeklődők rendelkezésére.
A céget magyar és közép-európai technológiai vállalkozások támogatására hozta létre négy, Észak-Amerikában nevelkedett és karriert építő, ám családi ágon Magyarországhoz kötődő szakember. Szerteágazó szakmai kapcsolatokkal rendelkeznek a kockázatitőke-befektetési szférában hazánkban, Közép-Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. Úgy vélik, Magyarországon van annyi tehetséges ember és eredeti, mondhatni „forradalmi” ötlet, amelyből kikerekedhet néhány, nem csupán magyar, hanem akár nemzetközi sikertörténet is. Hogy ez mennyire nem lesz könnyű, annak alátámasztására elmondták, hogy eddig mintegy kétszáz startup céget néztek meg, közülük mindössze nyolcban láttak komolyabb fantáziát.
Aquincum Technológiai Inkubátor Zrt.
Óbuda római kori elődvárosa természetesen nem véletlenül szerepel a cég nevében. A hatfős csapat tagjai közül minden bizonnyal Bojár Gábor Graphisoft-alapító neve a legismertebb, de a többiek is nagy nemzetközi tapasztalattal bíró, sikeres üzletemberek. Kapcsolatrendszerük főleg Londonban, Bostonban és Kaliforniában erős. Meggyőződésük, hogy a hazai kezdő vállalkozások egyik kitörési pontja a tágabb értelemben vett orvostudomány, a biotechnológia és az egészségügyi technológiai szektor, megfelelő IT háttérrel. A Graphisoft Parkban egy 320 négyzetméteres inkubációs központ várja a kiválasztott cégeket, de van ott egy külön biotechnológiai labor is. A megszokott inkubátorszolgáltatások mellett erős privát finanszírozási hátteret is tudnak biztosítani.
Digital Factory Zrt.
Az átlagos magyar „user” talán ehhez a céghez kötődhet leginkább, hiszen a vezetők között van Valner Szabolcs, a Vatera internetes piactér alapítója. A tízfős csapat mindazonáltal igazán nemzetközi: nyolc különböző állampolgárság, 21 „belakott” ország, ám ami sokkal fontosabb, eddig száznál is több startup befektetés világszerte. Leginkább az internetes kereskedelem, a piacterek, az adatbányászatok terén tudják segíteni, mentorálni az ígéretes induló vállalkozásokat, hogy minél gyorsabban kijuthassanak a világpiacra. Globális, de minimum regionális méretekben gondolkodnak, mert saját tapasztalatukból tudják, hogy a magyar piac túlságosan kicsi az igazi sikerhez. A kiválasztott cégekkel sír-nevet alapon dolgoznak együtt: csak akkor jutnak pénzhez, ha a vállalkozás sikeres lesz, egyébként közösen buknak.
iCatapult Technológiai Inkubátor Zrt.
A kis cég mögött egy nagy amerikai cég, a Primus Capital áll. Az „összekötő kapocs” Hild Imre, akit itthon sokan a Hild életjáradék program névadójaként ismernek. A 2012 végén alapított iCatapult vezérigazgatója egy évtizedig dolgozott az Egyesült Államokban, ezért érthető, hogy az úgynevezett „lean” módszer alkalmazásával a magyar startupokat elsősorban a tengerentúlra kívánja kijuttatni. A cégben az akcelerátor, az inkubátor és a tréning funkció egyedi kombinációja valósul meg. Elsősorban megvalósíthatósági tanulmányok készítésében, képzésben és nemzetközi üzletfejlesztésben tudnak segíteni a hazai startup cégeknek, mert ebben, és nem a technológiai fejlesztésben van a legnagyobb elmaradásuk.
Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy – miként a bemutatkozásokból és a kérdésekből kiderült – ezeket a cégeket nem erre a pályázatra hozták létre, már jóval korábban is eredményesen dolgoztak a startup szférában. Vagyis nem ebből az állami pénzből akarnak meggazdagodni, legalább annyi magántőkét fektetnek be, mint amennyi a Gazellából származik, és vállalják az ezzel járó kockázatot. Munkatársaik kivétel nélkül évtizedes nemzetközi gyakorlattal és ennek megfelelő kapcsolati hálóval rendelkeznek a fejlett világban, legfőképpen az Egyesült Államokban. Céljuk a globális szemlélet meghonosítása, hogy a cégek ne itthon, hanem a legfejlettebb piacokon, például az Egyesült Államokban teszteljék termékeiket. A négy cég tulajdonképpen az ICT szektorban, azon belül is a szoftverfejlesztésben érzi igazán otthon magát, ám a programból nem zárják ki a digitális világunk egyéb – például élettudományos – tagjait sem.•
