2011. június 6.

Szerző:
Bubrik Gáspár

Forráshiánnyal nehéz csúcsra juttatni a biotechnológiai ágazatot

A magyar gazdaság egyik húzóágazata lehet a biotechnológia, ehhez a jelenlegi szellemi kapacitások adottak, ám egyelőre a kibontakozáshoz szükséges források meglehetősen szűkösek. Különösen ezt tapasztalja az a legfeljebb másfél száz, biotechnológiával foglalkozó kisvállalkozás, amely – hazai megrendelések híján – döntő többségében külföldi megbízásokra dolgozik.


Ugyanakkor a kiváló biotechnológiai szakembereket világszerte keresik, s ezzel a lehetőséggel sok magyar kutató élt, s úgy tűnik, még többen élnek majd. A Magyar Biotechnológiai Szövetség (MBSZ) a jó kilátást elsötétítő „fellegeket” el szeretné oszlatni, hogy valóban húzóágazat legyen ez a fiatal iparág. E szakterület aktuális helyzetéről s az érintettek lehetőségeiről kérdeztük ifj. Duda Ernőt, az MBSZ elnökét.

Hazánk 2020-25-re a kelet-közép-európai régióban vezető szerepet érhet el a biotechnológiában, sőt az Európai Unió tíz legjobb központjának egyike lehet, hangoztatta Matolcsy György gazdasági miniszter számos fórumon a kormányszándékot. Az Új Széchenyi Tervben hangsúlyos a gyógyszeripar, a biotechnológia és az orvosiműszer-gyártás fejlődésének elősegítése állami támogatással is. Szakemberként és a szakmai szövetség elnökeként elérhetőnek tartja azt a kormányzati célt, hogy másfél évtizeden belül meghatározó szerepünk legyen a biotechnológiai iparban és piacon?
– Ha röviden lehetne csak válaszolnom, akkor azt kell mondanom: ha a jelenlegi állapotok tartósak maradnak, akkor nincs esélyünk a kormányzati szándék, illetve kinyilatkoztatás megvalósítására. Pedig szakmailag megalapozott a törekvés, ennek főbb szempontjairól a nemzetgazdasági stratégiához való  véleményezésünkben is hangot adhattunk. A gyakorlati megvalósítás azonban nem követi az elméletet. Szűkében vagyunk az anyagi forrásoknak, pedig a biotechnológia nagyon tőkeigényes ágazat, ráadásul a finanszírozásban 5-15 évre szóló befektetéssel kell számolni. Ám hosszú távon a többszörösét visszakaphatja a befektető, hiszen egy-egy eredményes biotechnológiai kutatás ipari jellegű felhasználása szinte korlátlan bevételi forrásokat jelenthet a finanszírozónak. Ezért is lenne fontos, hogy minél több magyarországi megrendelést teljesíthessenek az itthoni biotechnológiai cégek. Jelenleg ugyanis – saját forrás híján – szinte teljes egészében külföldi megrendelésekre dolgoznak ezek a vállalkozások, pedig vannak saját, életképes ötleteik. Az állami támogatás azonban jelenleg a nullával egyenlő. Egyelőre a Jeremy-alapokból tudnak tőkéhez jutni a cégek, az innovációs alapból és a megvalósított, szerződéssel alátámasztott kifizetéseket sem teljesítik. Az új pályázati koncepciókat nem tartjuk jónak; az MBSZ nevében, számos formában, hivatalosan többször kerestük a fejlesztési tárcát, hogy legalább meghallgassák a véleményünket, de eddig válaszra sem méltattak. Persze elsődlegesen a folyamatos és kiszámítható forrásokhoz kellene hozzájuttatni a biotechnológiai iparágat, különben a kormányzati tervek füstként elszállnak…

Mennyire „mérgezi” a biotechnológiai cégek közötti versengést a pénzhiány, illetve a megbízásokért folyó küzdelem?
– A hazai forrás hiánya – több szempontból is – kiszolgáltatottá teszi az iparág cégeit, illetve azok szakembereit. A pályázati pénzek zárolása nemcsak a kutatók kreativitását fékezi, tudásuk kibontakozását, fejlődését korlátozza, hanem a tervezést, a folyamatos munkavégzés kiszámíthatóságát is gátolja. Egyébként – gondolom, meglepően hangzik – a biotechnológiai cégek között nincs kiélezett piaci verseny, aminek főleg az a magyarázata, hogy az iparágon belül nagyon-nagyon sokféle kutatás, fejlesztés folyik, ebből adódóan a legtöbb esetben nem keresztezi egy-egy biotechnológiai cég, vállalkozás a másik munkáját. A hazai piacon a cégek kifejezetten együttműködőek, jelenleg kizárólag a jó – s leginkább –, a kiváló felkészültségű, nagy szakmai tapasztalattal is rendelkező munkaerőért versenyeznek egymással.
A biotechnológia mely területein erős hazánk? Egyáltalán mióta folyik itthon érdemben biotechnológiai kutatás, fejlesztés? Ebből a szempontból megalapozott-e az a kormányzati terv, hogy legalább a térségünkben Magyarország legyen a biotechnológia fellegvára?
– Köztudomású, hogy az orvostudomány területén számos világhírű eredményt és a hozzájuk kapcsolódó szellemi nagyságot tudunk fölmutatni. A gyakorlatban is az orvostudományi és a gyógyszeripari területekhez kapcsolódó, vagyis a piros biotechnológiai kutatásokban, fejlesztésekben valóban az élmezőnybe tartozunk, hiszen ezeken a területeken időről időre igen jó eredményeket értünk el. Logikus lépés volt, hogy ez az „ágazat” ismerte föl először a biotech­nológiai iparban rejlő nagy lehetőségeket, s immár egy évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek az időközben számszerűen is jelentősen gyarapodó cégek. Ezért is kapja ez a terület a legtöbb megbízást, egyelőre szinte kizárólag külföldről. Az utóbbi mintegy fél évtizedben pedig, az agrárium és az ipar területén is, több olyan vállalkozás kezdett el működni, amelyek jól teljesítenek. Ezért is kellene a kormányzati oldalról egységesen tekinteni és annak megfelelően ösztönözni a magyarországi biotechnológiai ágazatot, vagyis komplex módon kell támogatni a fejlődését. Csakis ez lehet a záloga annak, hogy másfél évtizeden belül összességében lehessen azt mondani, hogy hazánk központi szerepet tölt be a biotechnológia világában. Ehhez a komplex szemlélet és gyakorlat részévé kell tenni azt, hogy központi ösztönzőkkel segítsék elő: a gazdaság különböző ágazataiból sorra érkezhessenek a megbízások – a piros, a zöld, a fehér – biotechnológiai kutatásokra, fejlesztésekre, s azok eredményeit lehessen majd értékesíteni a világpiacon. Ebben az esetben nem csupán szolgáltatóként válhat Magyarország a biotechnológia egyik megkerülhetetlen szereplőjévé, hanem szellemi téren, vagyis az iparági újdonságok szülőjeként is.

Milyen az ágazat infrastruktúrája? Van-e elég szakember ahhoz, hogy a „központi” elképzelések megvalósuljanak?
– Mind az infrastrukturális háttér, mind a szakember-ellátottság vegyes képet mutat. Azok a cégek, vállalkozások, amelyek viszonylag korán ismerték föl, hogy nagy jövő előtt áll a biotechnológia, s ehhez megfelelő szellemi kapacitással rendelkeztek – a csaknem egy évtizedes munkájuk során –, szert tehettek olyan bevételekre, amelyekből fedezni tudták a kutatásokhoz, fejlesztésekhez szükséges eszközállományt. Ami egyébként nagyon sok pénzbe kerül. Jellemző ezekre a vállalkozásokra, hogy a bevételeiket nagyrészt visszaforgatták a fejlesztésekre, bővítésekre, hiszen a legtöbbjük felismerte, hogy csakis hosszú távra érdemes tervezni, s ehhez lépésről lépésre kell előrébb jutni. Ez érvényes a szellemi tőkére, tudásszerzésre is, a képzéseket eleinte „saját erőből” igyekeztek megoldani, ám amióta az MBSZ működik, koncentráltabb és szervezettebb az újabb elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése. Ennek érdekében – összhangban a szervezet célkitűzéseivel – számos szakmai fórumot szerveztünk, illetve ilyen rendezvényekre való eljutást koordináltunk eddig is.

Az új ismeretek megszerzésének, a menedzser szemlélet elsajátításának elősegítése is a szervezet legfontosabb tevékenységei közé tartozik, akárcsak a magyar biotechnológiai szektor szereplőinek összefogása és egységes képviselete, valamint a hazai és a nemzetközi szakmai együttműködések és üzleti kapcsolatok kiépítése a biotechnológiai szektoron belül. A különböző hazai és külföldi projekteken keresztül a szervezet egyaránt törekszik a biotechnológiai vívmányok ismertségének és társadalmi elismerésének javítására, a gazdasági hasznosítás növelésére, a biztonságos és etikus felhasználás kialakítására, valamint a biotechnológiai menedzserek nemzedékének kinevelésére. Ám tény: a legjobb biotechnológiai szakemberek iránt világszerte nagy a kereslet, s az elmúlt évtizedben hazánkból is sokan elmentek külföldre dolgozni egyrészt a – szellemi tudás növelését is elősegítő – jobb munkakörülmények, másrészt a jóval magasabb jövedelem miatt.

Az MBSZ teljes egészében egyetért azzal a kormányzati, illetve a tudományos akadémiai törekvéssel, hogy csábítsuk haza külföldről a kiváló magyar kutatókat, hogy itthoni eredményességükkel Magyarország hírnevét öregbítsék. A magunk eszközeivel több ilyen kutató meggyőzésében is részt vettünk, de egyes esetekben nagy csalódás érte a külföldi egzisztenciájukat föladókat, mivel nem kapták meg az ígért feltételeket. Ennek egyértelmű oka az, hogy zárolták az innovációra fordítható forrásokat is, emiatt a „csábító” vállalkozásoknak, intézményeknek nincs meg a pénzük ahhoz, hogy a beígért munkafeltételeket biztosítsák, s a fizetéseket fedezhessék. Ez pedig nem pusztán hitel-, illetve bizalomvesztéssel jár, hanem egyéneket, egzisztenciákat sodor veszélybe, hiszen a hazacsábítással lényegében felégettek maguk mögött minden, külföldre visszavezető utat.

A közelmúltban jelent meg Biotechnology 2010 – Adapting for success címmel az éves iparági tanulmány, amelyet a mértékadó biotechnológiai elemző és befektetési tanácsadó cég, a Burrill & Company állított össze, derül ki az agroinform.com híradásából.
A tavalyi – a gazdasági válság biotechnológiára gyakorolt hatásait elemző – tanulmány után az idei kiadvány középpontjában az új iparági környezet és a vállalkozások gyors adaptációs képessége áll. A Burrill szakértői szerint a válságból kilábaló gazdaságban és az átalakulóban lévő egészségügyben a gyorsan fejlődő biotechnológiai iparág előtt hatalmas lehetőségek állnak, feltéve, hogy a cégek gyorsan képesek alkalmazkodni az új piaci környezethez.
Az idén először mutatták be az elemzők hazánk biotechnológiai szektorát önálló fejezetben. A hagyományos biotech nagyhatalmak – az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Ausztrália, az Egyesült Királyság – mellett a fejlődő piacok: Latin-Amerika, Kína, Dél-Korea, India, Malajzia sorában Magyarország biotechnológiai iparágának fejlettségét is értékeli a tanulmány. Hazánkat globális szinten jelentős növekedési potenciállal rendelkező biotechnológiai szereplőnek tartja a befektetési tanácsadó cég.
A tanulmányt kommentálva a Magyar Biotechnológiai Szövetség elnöke, ifj. Duda Ernő kiemelte, hogy a svájci Venture Valuation után – amely tavaly tette közzé a kelet-közép-európai országok biotechnológiai iparágát bemutató elemzését – újabb neves és független nemzetközi tanácsadó vállalkozás értékeli hazánk biotechnológiai szektorát a régión belül a legfejlettebbnek.

Mit tehet ilyen esetben, esetekben az MBSZ?
– Egyelőre azt, hogy az ilyen áldatlan állapotokra fölhívjuk a figyelmet. Különösen azért, mert az ágazat fejlődése – minden nehézség ellenére – szinte töretlen. Ez a szektor Magyarországon életképes és az kell hogy maradjon. Ehhez pedig – a korszerű műszaki-technikai, infrastrukturális háttér mellett – a szellemi kapacitást is erősíteni kell, mert már most látszik, hogy néhány éven belül szakemberhiány lesz ezen a területen, ha nem változik a jelenlegi szisztéma. Ám a szervezetünknek is van „elszámolnivalója” az innovációs forrásokat kezelő kormányszervekkel, ugyanis – több évre visszamenően – nagyon sok olyan támogatási forráshoz nem juthattunk hozzá, ami a hivatalos megállapodások szerint járna nekünk. A helyzet olyannyira súlyos, hogy jogi lépéseket fontolgatunk, ha az általunk megkezdett egyeztetéseknek nem lesz visszhangjuk, eredményük.
Mekkora gazdasági potenciált képviselnek nálunk a biotechnológiával foglalkozó cégek? Hány tagja van az MBSZ-nek? Minden olyan vállalkozás lehet MBSZ-tag, amelyik a nevében vagy a tevékenységi körében föltünteti a biotechnológia szót?
– Leginkább az elmúlt fél évtizedben kimutathatók a biotechnológiával ténylegesen foglalkozó cégek eredményei, gazdasági teljesítményük, illetve hozzájárulásuk a magyarországi GDP-hez. Az itthon, biotechnológiával foglalkozó cégek, vállalkozások száma legfeljebb másfél százra tehető, közülük jó néhányan vannak olyanok, amelyek ehhez az ágazathoz szolgáltatóként, kiszolgálóként – például szabadalmi eljárást lebonyolítóként, eszköz- és/vagy anyagbeszállítóként, forgalmazóként – kapcsolódnak. A ténylegesen és aktívan biotechnológiával foglalkozó MBSZ-tagok száma meghaladja a százat. A tagok felvételét megelőzi egy vizsgálat, amely arra terjed ki, hogy a biotechnológia mely területén tevékenykedik a szervezethez csatlakozni kívánó cég, vállalkozás. Ezt az általuk összeállított leírás, valamint személyes tapasztalatszerzés alapján véglegesítjük. A tagfelvételi rendszert folyamatosan finomítjuk, egyúttal készen állunk arra, hogy a kormányzati törekvések megvalósulásával akár jelentős számban növekedhet az MBSZ-tagok száma.•

A tudományos eredmény a lényeg, a „marketingszöveg” másodlagos

Szinte a magyarországi biotechnológia bölcsőjétől ismeri az ágazatot, annak fejlődését, eddigi eredményeit folyamatosan figyelemmel kíséri Fehér Arnold orvos, biotechnikai tanácsadó, aki egy évvel ezelőtt munkatársként kezdett el dolgozni egy biotech cégnél. Immár fél évtizede a Convincive Consulting élettudományi üzleti-stratégiai és üzletfejlesztési tanácsadó vállalkozás ügyvezetője, alapító-tulajdonosa, emellett a Budapesti Kommunikációs Főiskola óraadó tanára. A biotechnológiai ágazat szakember-ellátottságáról és a képzés, az utánpótlás kilátásairól kérdeztük a szakembert.

Mik a tapasztalatai: mennyire felkészült egy biotechnológiai tevékenységre alapított cég arra, hogy célirányos munkát végezzen? Divatos-e a biotechnológiai tevékenységet, illetve azt is a tevékenységi körbe fölvevő cégek alapítása? Van-e valamilyen piaci szűrő arra, hogy a „divatcégek” kirostálódjanak? Mennyire előzi meg a cégalapítás, illetve tevékenységi kör indítását az előzetes szakmai tájékozódás?
– A biotechnológiai iparág az 1980-as években indult útjára az Egyesült Államokban, Magyarországon pedig az 1990-es évek második felében. Itthon 2005-ben kapott nagyobb lendületet a cégalapítás, amit az innovációs törvény alapozott meg. Mondhatjuk azt, hogy a kutatók számára „divatos” biotech céget alapítani, de nem könnyű ezeket működtetni, életben tartani. E cégek zöme az első három-öt évben törvényszerűen elbukik a nagyon magas technológiai és üzleti kockázatok miatt. Másik részük öt-tíz éves küzdelem után stabilizálódik, vagy még gyakrabban megesik velük: felvásárolják.
A küzdelem egyszerre több szinten zajlik. Csak a legfontosabbakat említem. 1. Folyamatos harc a pénzügyi típusú befektetőkkel, akik állandóan növekedést akarnak, s azt nézik, hogy mikor tudnak kiszállni a cégből. 2. Állandóan változó piaci és szabályozói környezet. 3. Újabban, 2010 nyara óta harc azért, hogy az elnyert – és sok esetben leszerződött – pályázati pénzeket kifizessék az állami ügynökségek. Ezek a nehézségek komoly szűrőt jelentenek, s ezért hamar eltántorítják azokat, akik divatból akarnak biotech céget alapítani. Nagyon nagyra becsülöm azokat, akik biotech cégek alapítására és vezetésére adják a fejüket. Én 2001-ben kezdtem el egy biotech cégnél dolgozni, s 2004 óta kizárólag biotech stratégiai-üzleti-üzletfejlesztési tanácsadással foglalkozom, újabban – e témakörben – oktatással is. Azóta számos cég sikere és – sajnos – bukása kapcsán is szereztem tapasztalatokat. Azok, amelyek még most is talpon vannak, mind komolyan tájékozódtak, mielőtt belevágtak a cégalapításba.
Melyek az egyes cégeknek, esetleg kisebb-nagyobb munkacsoportoknak adott jellemző tanácsok? Milyen a szakember-ellátottság a hazai biotechnológiai piacon, iparban? Mely területeken vannak, dolgoznak inkább a jó, jobb, illetve kiváló szakemberek s melyeken kevésbé? Ha ilyen szempontból lehet minősíteni, akkor mi a magyarázata a különbségeknek?
– Minden eset más, ezért is szeretem ezt a munkát. Hét év alatt találkoztam ismétlődő problémákkal és hibákkal. Gyakran tanácsolom például az ügyfeleimnek azt, hogy korán állítsanak fel megfelelő, azaz nemzetközi szaktekintélyekből álló tudományos és üzleti tanácsadó testületet. Ennek, sajnos, sokan nem látják az értelmét, csak a fáradságot vele és a költséget. A szakember-ellátottság nagyságrenddel jobb, mint tíz éve volt, de most is komoly gondban van például az a tudós, aki egy ügyvezetőt – „biotechben” ezt mindig CEO-nak mondják – vagy egy üzletfejlesztési szakembert keres maga mellé. Ilyen jó képességű szakembereket nehéz találni. A nagy pénz jelenleg az orvosi területen van, azaz a gyógyszeriparral, a diagnosztikával és az orvosi műszerekkel foglalkozó biotech cégek felszívják a kevés, elérhető szakembert. Szerintem ez rövid időn belül nem változik, bár a mind a zöld-, vagyis az agrár- és élelmiszer-ipari, valamint a fehér, vagyis az ipari-környezetvédelmi biotech ipar felfutóban van a világon.
Milyen a magyarországi innovációs menedzserképzésen belül a biotechnológiai szakemberek képzési rendszere, helyzete? Külön képzési formát igényel-e a biotechnológus, biotechnológiával foglalkozó szakemberek oktatása?
– A biotech szakemberképzés is sokat fejlődött az elmúlt négy-öt évben. Nekem főleg az üzleti képzésre van rálátásom. Ez teljesen speciális képzési formát kíván.
A Magyar Biotechnológiai Szövetség sokat tett e területen az általa szervezett képzésekkel, amelyek sajnos most, a pályázatok befagyasztásával akadoznak. Több orvosi egyetemnek van saját képzése, ezek közül kiemelkedik a Semmelweis Egyetemé, amelyet korábban Trimaránnak, most Semmelweis International Bio-Entrepreneurship képzésnek neveznek. Ez abban egyedi, hogy a diákok úgy tanulnak, hogy – a feltaláló-tudósokkal együtt – maguk is egy konkrét biotech cég vagy induló projekt üzleti tervét írják vagy üzletét fejlesztik.
Mennyire kell elkülönülnie a biotechnológiával foglalkozó kutatónak és a biotechnológia eredményeit menedzselőnek, értékesítőnek? Ezen a téren hogy állunk, el tudják-e magukat „adni” a magyarországi biotechnológiai cégek?
– A biotech ipar sok kutatót és fejlesztőt igényel, akik jellemzően biológusok, gyógyszerészek, kémikusok, fizikusok, informatikusok, orvosok, illetve ezek határterületeinek szakemberei. E természettudományi területeken a magyar oktatás hagyományosan jól teljesít, ám – az utóbbi időben – mutat némi romló tendenciát is. Tehát itt is van feladat bőven. A biotech kutatónak – ideális esetben – el kell válnia az értékesítési funkciótól, azonban ez nem mindig kivitelezhető, főleg a kis cégekben. Vannak olyan emberek – több ilyet ismerek –, akik világszinten kiemelkedő kutatók s emellett tehetséges értékesítők is. Ők vannak a legkevesebben. A magyar cégek, persze csak azok, amelyeknek piacképes a „portékájuk”, általában jól el tudják magukat adni külföldön. Ez elsősorban tudomány, ahol nem a „marketingszöveg” a lényeg, hanem a tartalom. Persze ezt is rendesen el lehet rontani, mert speciális nyelve és módszerei vannak a tudomány-, illetve az innovációmarketingnek.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka