Nem kell sokáig keresgélnie a „szuperlézer” helyszínét annak, aki az autópályán vagy a régi 5-ös úton észak felől közelíti meg Szegedet, ugyanis az Üdvözöljük városunkban! feliratot egy körforgalom követi, ott pedig nagy betűkkel az áll, hogy ELI Lézerközpont – balra. Azért túl nagy lendülettel még ne kanyarodjunk be a volt szovjet – és még korábbi csendőr- – laktanya területére, mert jóllehet a csomópont és a bekötőút már elkészült, de az még nincs megnyitva a forgalom számára. Az épületeken is van még néhány hónapnyi csiszolgatnivaló, hátra van még a tereprendezés, parkosítás és a kertépítés egy része. Ám 2016. december 6-áig az utolsó szögig, díszburkolatig és örökzöld cserjéig el kell készülnie a teljes komplexumnak.

Épülnek az épületszerkezetek

Mármint maguknak az épületeknek és az őket körülvevő 10 hektáros területnek – merthogy a tudományos „élesítés” majd csak az infra­struktúra véglegesítése után következik. Az „igazi” átadási időpont 2018. május 31., akkorra már az ide megálmodott, speciális lézeres technológia minden darabja beérkezik, ami berendezésenként többezres tételt jelent. Ezután már „csak” a berendezések finomhangolása következik, és 2018 második felében már valóban érkezhetnek a hazai és külföldi szakemberek, hogy megkezdjék kutatási programjaikat.

Francia ötlet – magyar tervezők

Az egész ELI-beruházás megértéséhez elöljáróban nem árt tudni, hogy bár Magyarországon épül és a megtervezése is egy hazai cégcsoport nevéhez fűződik – ez egy igazi uniós komplexum lesz. Már csak azért is, mert a 240 millió euró 85 százaléka az EU strukturális alapjából származik – a Csehországban és Romániában hasonló költségkerettel épülő „társintézménnyel” együtt (lásd keretes írásunkat). Ennek megfelelően az unió időről időre ellenőrzi is az építkezés folyamatát, és szigorúan megköveteli minden egyes munkamozzanat dokumentálását.

A rendelkezésre álló szegedi 70 milliárd forintnak egyébként nagyságrendileg mintegy felét fordítják a konkrét építkezésekre. Mintegy kilencmilliárdba kerül az a négy, világújdonságnak számító lézerberendezés, amelyek fejlesztése még jelenleg is folyik – sajnos nem itthon, hanem Franciaországban, Németországban és Litvániában. Nálunk a lézeres kutatás magas színvonalú, a hazai kutatói lézerek gyártása viszont hiányzik. A magyar kis- és középvállalkozások elsősorban diagnosztikai berendezéseket tudnak majd a beszállítani, illetve az úgynevezett teraherz alapú laboratóriumi eszközöket, valamint a rendszer vezérlő elemeit.

A tudományos és üzemeltetési tevékenységeket a 2009-től működő nemzetközi szervezet, az ERIC (European Research Infra­structure Consortium) tartja majd kézben, túlnyomó részt ők döntik majd el, hogy a programban részt vevő tagországok kutatói a három helyszín közül hol, mikor és mennyi nyalábidőhöz juthatnak. Ez a megoldás egyébként már tucatnyi hasonló jellegű tudományos intézményben – például a CERN-ben – jól bevált.
Visszakanyarodva a kezdetekhez: amikor a francia kútfőből származó tudományos-kutatási ötlet már véglegesen kikristályosodott, a külföldi és belföldi szakemberek is rábólintottak, illetve a magyar kormány is a támogatás mellett döntött, megjelent a tervezési közbeszerzési pályázat. A győztes a magyar ÁKA 2012 Konzorcium lett, amely három hazai kft.-t és több mint száz speciális jogosultsággal rendelkező tervező szakembert foglal magában. Ők osztották el egymás között a magasépítési, infrastrukturális és sugárvédelmi feladatokat. A munka nehézségi fokát két tényező határozta meg: a rendkívül szoros határidő, illetve az, hogy ehhez hasonló jellegű és főleg nagyságú létesítményt még sehol a világon nem terveztek. A speciális helyi talajadottságok – negyvenméternyi vastag, használhatatlan agyagréteg, magas talajvízszint stb. – fokozták a kihívás nagyságát.

Talajszögező cölöpök fúrása a 10 méter mély munkagödörben

Mivel a kivitelezés kétéves stádiumában nem bukkant elő semmiféle tervezői baki, kijelenthető, hogy a magyar szakemberek tökéletesen megoldották a feladatukat: a rezgésmentes alapozást, a mikrométeres nagyságrendig torzulásmentes épületet, a tisztaszobák rendszerét, a termikus stabilitást és a tökéletes sugárvédelmet. Hogy az épületek ezenkívül még kívül-belül attraktívak is, az már csak ráadás, azt pedig igen kevesen veszik észre, hogy a későbbi fejlesztésekre gondolva flexibilisek, bővíthetőek is. Elvégre olyan gyorsan fejlődik ez a technológia, hogy amit ma megépítünk, azt „holnap” talán már át is kell értékelnünk.

Az első egymillió kapavágás

Az előzetes tereprendezés, lőszermentesítés és a miniszterelnöki alapkőletétel (2014. február 6.) után néhány héttel már gőzerővel megindult a kivitelezés. Az első hónapokban a szemlélődőknek csak annyi tűnt fel, hogy egy óriási gödör mélyül az elhagyatott 100 hektáros terület közepén, míg a szakemberek már azt is látták, hogy itt bizony egy 80 × 80 × 20 méteres résfalat is építenek. Mindezt azért, hogy távol tartsák a bőségesen előtörő talajvizet a majdani A épület munkaterületétől, illetve az úgynevezett vakpincétől, amely maga is része a rezgésmentes alapnak, illetve csökkenti a cölöpökre nehezedő súlyt.

Épül a vakpince méhsejtes szerkezete

2014 júliusában a munkálatok mínusz 10 méternél tartottak a résfalon belül. Eddigre már több tízezer köbméter talajt termeltek ki, ennek nagy része olyan rossz minőségű agyag volt, hogy még csak egy szánkódomb sem születhetett belőle a közelben, mindet el kell majd szállítani és „deponálni”. A speciális talajmechanikai adottságok miatt az épületek alá összesen 819 cölöpöt kellett lefúrni, ezek teljes hossza több mint 14 kilométer. Csak az A épület alá 342 betoncölöp került. A legmélyebbre, mintegy 45 méterre, a központi pillér megtartására szolgáló, egyenként 1,8 méter átmérőjű négy cölöp merült. Azért pontosan ilyen mélyre, mert a próbafúrásoknál a talajmechanikusok csak 40 méter környékén találtak olyan homokos talajt, amely egyáltalán megtartja ezeket a cölöpöket. Két-két teljes napba került ezek megfúrása, az armatúra lehelyezése, betonnal kiöntése. Európában először alkalmaztak olyan speciális „bentonitos paplan” technológiát, amellyel el lehet kerülni, hogy a beöntött beton közvetlenül érintkezzen a nagyon rossz minőségű agyaggal. Megjegyzendő, hogy bár ez az agyagtalaj a hatalmas súly megtartására nem igazán ideális, a rezgésmentesség kialakítása szempontjából viszont kifejezetten előnyös – a rév és a vám klasszikus esete. Hogy a mélyben mekkora munka folyt, azt jellemzi, hogy 11 hónapba telt, amíg a kivitelezők egyáltalán eljutottak a talajszintig. Eközben nemcsak a rezgésmentes alap épült meg, de 9 méter mélyen a speciális drénrendszer is, amely összegyűjti és kiszivattyúzza az alulról feláramló vizet.

A 45 méter mély, 1800-as cölöpök fúrása bentonitos paplan technológiával készült – először Európában

2015 márciusában már állt az A épület szerkezete, az előregyártott vasbeton pillérekre kerültek rá az acélszerkezetek, a főtartó, a gépészeti hidak. Júniusban már le is tudták zárni az épületet, felkerült a tetőszigetelés, majd a homlokzati elemek is. Ezt követően tudták elkezdeni a parafa elemek lerakását, amelyek szintén részei a rezgésmentes alapnak. Ezután építették meg azt az 5500 négyzetméteres, 1,3 méter vastag betonlemezt, amelyen tulajdonképpen a lézerek helyezkednek el – csak ehhez az egy munkafázishoz több mint hatezer köbméter betont használtak fel. Majd jöttek a benti bunkerek és a tisztaterek. Az úgynevezett „közepes és magas sugárvédelmet igénylő kísérleti területek”, melyek egy, illetve két méter vastag vasbeton falú és födémű bunkereket jelentenek.

Épülnek az A épület acélszerkezetei

A komplexum összes nettó szintterülete 24 462 négyzetméter. Az intézet „szíve” egyértelműen az A, vagyis a technológiai épület, hiszen itt lesznek a lézerek és a kísérleti területek. Ez tulajdonképpen egy 6200 négyzetméter összterületű, 20 méteres belmagasságú „ház a házban” doboz, amelyhez szervesen kapcsolódik a B épület. Ez utóbbi fontossága abban rejlik, hogy a rezgésmentesség miatt az A épületben semmiféle gépészet – akár egy vízcsap – sem kaphat helyet az alap­lemezhez rögzítve, csak a külső tartószerkezetről be­lógatva. A rezgésveszélyes berendezéseket tehát teljes mértékben átvitték a B épületbe, és ott elkülönítették. A közel nyolcezer négyzetméter felét – a felső két szintet – a gépészet foglalja el, az alsó két szinten pedig a kutatói és előkészítő laborok, műhelyek, irodák kapnak helyet.

A több mint hétezer négyzetméter összterületű C épületben található meg minden „egyéb” funkció, a recepciótól a könyvtáron és éttermen át a konferenciateremig, de itt lesznek a menedzsmentirodák is. A külvilág számára talán a legkevésbé érdekes, ám szintén igen fontos a 2900 négyzetméter összterületű D épület, ahol a különböző karbantartó műhelyek kapnak helyet.

Kész a C épület betonszerkezete

2015 novemberében zárták le az első megvalósítási szakaszt (a szigorú EU-szabályok miatt „szakaszolnak”), örömteli módon késés és csúszás nélkül. Ettől kezdve már értelemszerűen a második megvalósítási szakaszon dolgoznak, amely – mint már említettük – 2016 decemberében zárul.

A jelenlegi helyzet

Nyolc hónappal a tényleges befejezés előtt olyan stádiumban tart az építkezés, hogy szinte elképzelhetetlen bármilyen „önhibás” csúszás. Mucsi János műszaki igazgató szerint csak az a tényező okozhat némi bizonytalanságot a kivitelezők számára, hogy az ELI nem egy „polcról levehető”, kész technológia. A kutatási technológiai berendezések – az abszolút újdonságnak számító lézerberendezések fejlesztésén túl – egyes elemeit még tervezik, kivitelezésük 2017-ben kezdődik, így valószínű, hogy ennek köszönhetően lesznek még kisebb-nagyobb módosítási igények, amelyek az épületek belső tereinek vagy a gépészetnek valamilyen szintű átalakítását vonják maguk után.

Ami a legfontosabb: a négy főépület mindegyike „kilencven plusz” állapotban van, vagyis a készültségi fok mindenütt meghaladja a 90 százalékot, a D épület esetében pedig már a 99-et is. A belső terekben folyamatosan és ütemesen haladnak a végső finomításokkal, festéssel, burkolással. A szinte teljesen kész A épületben még hátravan egy fontos mozzanat: be kell üzemelni és ki kell próbálni a tisztatereket, hogy valóban „légtömörek”-e és produkálják-e a tisztatéri elvárásokat (ISO 8 és ISO 7, hőmérséklet-stabilitás, páratartalom). Az átvétel egy független külső validáló szervezet feladata.

A házigazdák tisztában vannak vele, hogy az átadás után igen sok külföldi és belföldi látogatójuk lesz, és nem csak a legszűkebb szakmából – mint ahogy már az építkezés közben is rengetegen érdeklődtek. Az elmúlt években tucatnyi információs napot, konferenciát és workshopot tartottak, és mindegyiken nagy volt az érdeklődés, ugyanez mondható el a külföldön megtartott rendezvényekről is.

Mivel a beruházó nem egy szovjet mintájú „zárt várost” szeretne létrehozni, meg kell teremteni a vendégfogadás körülményeit. Ez pedig nemcsak a vendég (busz)parkolókat jelenti, de a recepciót, a konferencia-, prezentációs és szemináriumtermek kialakítását vagy éppen a könyvtárat – mindezek a C épületben kapnak helyet.

A könyvtár látványterve

Itt már kezdenek körvonalazódni azok az elegáns belsőépítészeti megoldások, amelyek az ide látogatókat várják majd. A legattraktívabb részlet kétségkívül az emberi agyat formázó konferenciaterem, de a pompás kilátással rendelkező tető alatti könyvtár is jó megoldásnak tűnik. A speciális kívánalmak miatt a környezetkímélő és -védő „zöld gondolat” kevés teret kaphatott a komplexumban, ám a C épület homlokzati üvegablakai például egyben napelemek is. A fotovoltaikus áramtermelés természetesen eltörpül az egész komplexum igényéhez képest – a szünetmentességről pedig egy egész tartalék géppark gondoskodik, hiszen a milliárdos lézerberendezéseket nem lehet csak úgy ki-be kapcsolgatni.

Hogy a szakmai és kevésbé szakmai látogatóknak legyen is mit bemutatni, arról is idejében gondoskodtak. Az építkezés minden napját (!) megörökítik fényképeken, ezekből pedig nagyszerű time-lapse videók készíthetők. Haladva a korral, több drónvideót is forgattak, a hozzáértők figyelmét azonban leginkább az igen látványos 3D-s kiviteli tervek kötik le. A legfontosabb persze talán annak a látogató útvonalnak a kialakítása, amelynek végén a vendégek megközelíthetik az abszolút központot, az A épületet, sőt betekinthetnek három különböző lézeres szobába is. Ami a külső helyszíneket illeti: az utak, parkolók vagy éppen virágágyások kialakítása bár munkamennyiségben, speciális szaktudásban nem mérhető az épületeken belüli folyamatokhoz, a terveknek megfelelő ütemben folyik. Ahol ma még földhalmok, sáros utak és beruházási barakkok váltják egymást, ott néhány hónapon belül már európai körülmények várják majd a látogatókat.

A főépület készültségi foka mára mindenütt meghaladja a 90 százalékot

Azt azért ne képzeljük, hogy a szovjet laktanya hatalmas, mintegy 100 hektáros teljes területe egy csapásra megújul: az ELI-ALPS építkezési területe a sétautakkal körbevett záportározóval sem éri el a 15 hektárt, a fennmaradó 700-800 ezer négyzetméter még várja a beruházókat. A nem titkolt cél egy tudásközpont létrehozása, ahol az ELI lenne a „maglétesítmény”, hozzá kapcsolódva pedig különböző, kisebb-nagyobb cégek és oktatási intézmények működhetnének. Ami ebből körvonalazódik, az egyelőre egy inkubátorház, közvetlenül az ELI mellett. A város és a tudományegyetem közös fejlesztésére a tervek már elkészültek, de az építkezés elindításának pontos időpontja még nem ismert. Ezzel párhuzamosan folyik a terület infrastruktúrájának a kialakítása is, hiszen nagyon fontos lenne, hogy már az első „nem ELI-s” betelepülőket is megnyugtató körülmények fogadják. Egyebek között meg kell oldani az egykori laktanyát és a várost összekapcsoló út- és kerékpárút-hálózatot is, természetesen nem ELI-, hanem önkormányzati pénzből.

Összefoglalva látogatásunk tapasztalatait: az ELI-ALPS építése menetrendszerűen halad. Ha csak valami nagyon durva vis major nem következik be, december 6-án Szeged és a teljes magyar tudományos közösség igen szép mikulási ajándékban, a komplexum átadásában részesülhet. Az igazi ünnepségre természetesen majd csak a berendezések beüzemelése után, 2018 májusában kerülhet sor, de ezt az „attoszekundumnyi” időt a szakemberek valószínűleg már fél lábon állva is kibírják, hiszen akkor mégiscsak a világ egyik legmodernebb lézeres kutatóintézetébe költözhetnek be.•