Mit kell tudni a XIX. Főenergetikusi és Innovációs Szemináriumról?
– A legfontosabb, hogy igény van rá. Ebben a gyorsan változó világban, ha egy rendezvénysorozat megél tizenkilenc évet, az már azt jelenti, hogy gyökeret eresztett. Amikor alapító elnökünk, Mohácsi Miklós kezdeményezésére az ETE Esztergomi Szervezete elindította a programot, akkor valóban voltak még főenergetikusok. Azóta, sajnos, nemcsak ez a beosztás szűnt meg, hanem a szakma is nagymértékben átértékelődött. Mindegyik hasonló címmel meghirdetett korábbi rendezvényünk a legaktuálisabb témákat tárta a résztvevők elé. Ma sem gondoljuk ezt másképp, viszont a korábbi tapasztalatok és a résztvevők által megfogalmazott jogos igények alapján több lehetőséget kínálunk személyes kapcsolatok teremtésére, kötetlen szakmai beszélgetésekre. Idén egyebek között a magyar energiastratégiáról, az áramtárolási lehetőségekről, a metanol alapú gazdaságról, a biomassza-­termelés lehetőségeiről lesz szó.

Mielőtt tovább folytatnánk a beszélgetést, tisztázzuk, kik a fő­ener­geti­kusok?
– Az energiagazdálkodást a világ valamennyi fejlett vagy dinamikusan fejlődő országának a gazdaságában rendkívül fontos szektorként tartják számon. De nem csak országos szinten kell az energiagazdálkodásra gondolni. Dániában, Svédországban és számos más országban már önkormányzatokban is dolgozik főenergetikus, és ugyanez mondható el a nagyobb vállalatokról is. Ennek oka, hogy valamennyi gazdaságtudatosan működő közösség jól látja, hogy takarékoskodnunk kell a folyamatosan dráguló energiahordozókkal, illetve az energia egy részét helyben kell megtermelni, helyi források hasznosításával. Spórolnunk azért kell, hogy minél kevesebb energiahordozót kelljen külföldről beszerezni, és minél kevesebb hazai forrást kelljen – a természet veszélyeztetése, terhelése mellett – felhasználni. Azokban az országokban, amelyek kevés szén alapú energiaforrással rendelkeznek, eleve a megújuló energiaforrások felhasználására kell koncentrálni. Ezek közül a szél-, a biogáz- és a vízenergia hasznosítása jár az élen. A globális környezet védelme érdekében is a takarékosságra és a megújuló energiaforrások minél nagyobb arányú használatára kell törekedni. A főenergetikusok tehát azok a szakemberek, akik az energiafelhasználás, energiaracionalizálás terén javaslatokat tesznek, döntéseket hoznak. A rendszerváltozás idején az állami vállalatok, cégek privatizációjakor, illetve az intézmények átszervezésekor egyszerűen eltűntek ezek a hazai szakemberek. A következmény, hogy hihetetlen pazarló és drága a hazai intézmény- és vállalatrendszer működése. Az energetikusok hiánya már-már az önkormányzatok működését veszélyezteti. Számos híradást hallani arról, hogy a nagyot álmodó önkormányzatok működése azért került veszélybe, mert nem tudják kifűteni intézményeiket. Ha lett volna olyan szakemberük, aki még az építés előtt megmondja, hogy mennyibe kerül az intézmény majdani működtetése, elképzelhető, hogy nem létesültek volna pénzpocsékoló épületek. De nem volt és nincs ilyen szakember, ezért adósodik el a kifizethetetlen energiaszámlák miatt mind több önkormányzat.

A kórházak többsége sem a sokat emlegetett gyógyszerköltségek miatt megy tönkre, s nem emiatt államosítják most őket, hanem a magas gáz- és energiaszámlájuk miatt. Magyarországon több mint hatvan éve működik egy szakmai civil szervezet, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület, amely nagyszámú, kiemelkedő tudású aktív és nyugdíjas energetikai szakembert tömörít. Ennek a szervezetnek a Közép-európai Gázterminál Nyrt. alapítójaként vagyok – nagyjából tíz esztendeje – tagja, negyedik éve vezetem az egyesület esztergomi szervezetét. Az ETE keretén belül mi szervezzük meg a Főenergetikusi és Innovációs Szemináriumot.

Újdonság, hogy az eddigi szemináriumokon nem vettek részt az energetikában dolgozó, alkotó innovációs szakemberek. Mi az oka most a bővülésnek?
– Úgy gondoltuk, hogy az innovációs fórummal kiegészítve sokkal átfogóbban tudjuk megtárgyalni az energetikai problémákat, és azért is, mert a magyar találékonyság ezen a téren is nagy eredményeket tud felmutatni. Ugyancsak fontos, hogy a több szem többet lát elvre alapozva határon túli szakembereket is meghívunk a szemináriumra. Erdélyi kapcsolataink és felvidéki tagszervezetünk munkatársai mellett három évvel ezelőtt a Kínai Tudományos Akadémia Megújuló Energiák Intézetének alelnöke tartott előadást. Idén a Kínai Tudományos Akadémia Biomassza Intézetének munkatársai számolnak be arról, hogy a hatalmas ázsiai ország hol tart a zöldenergia hasznosításában. Ezenkívül az 1994-es kémiai Nobel-díj egyik nyertese, Oláh György professzor videoüzenetben köszönti a résztvevőket. Mi nemcsak azt képviseljük, hogy a törvénykezésben próbáljuk érvényesíteni gondolatainkat, hanem azt is, hogy előre kell látni 15-20 évvel. Oláh György a metanol alapú gazdaság – ami szerintünk is az egyik járható út – szószólója. A gyakorlati megoldásokhoz viszont új ötletekre van szükség. Ha ez a fórum új gondolatokat ébreszt, már elérte a célját.

Sokan mondják, hogy lazítani kell az energiafüggőségünkön, aminek egyik útja a zöldgazdaság térhódítása lehet. De hogyan kellene kiépíteni ezt a gazdaságot?
– Magyarországon – gondoljunk csak a Homokhátság egymillió hektárjára vagy az autópályák, vasutak, városok melletti parlagterületekre – láthatjuk, hogy rengeteg az elhanyagolt, degradált terület, amivel valamit kezdeni kellene. Ezek termelésbe fogásával lehetőség lenne, akár közmunkával, olyan mennyiségű biomasszát előállítani, amivel érdemben csökkenhetne az energiafüggőségünk. Napjainkban is létezik olyan technológia, amellyel megfelelő hatékonysággal lehet a biomasszából metanolt előállítani. Újabb területek erdősítésével a klímavédelemben vállalt kötelezettségeinknek is könnyebben tudunk megfelelni. Jelenleg Európában az országok átlag 40 százalékát borítják erdők, nálunk ez az arány 21 százalék körüli. Van tehát hova fejlődni, miközben nem felejthetjük el, hogy az elmúlt évtizedekben itthon is jelentősen nőtt az erdővel borított területek nagysága. Nem szabad azonban leragadni a biomasszánál, amikor a hazai energetika zöldítéséről beszélünk. Igen nagy lehetőségeket látok a geotermikus energia, a szél- és a napenergia hasznosításában is. Gazdaságilag jól hasznosítható tartalékainkkal okosan kellene bánnunk.

Nem beszélt a vízi energiáról, pedig ezen a téren is lennének lehetőségeink…
– Lennének, de Magyarországon a vízerő energetikai hasznosításáról, különösen a Dunán, nem beszélhetünk. Pedig beszélnünk kellene, ha nem is Nagymarosnál, hanem mondjuk Fajsz környékén. Egy ilyen vízi erőművet nemcsak energetikai és hajózási okok indokolnak, hanem az is, hogy a Paksi Atomerőmű biztonságos működéséhez megfelelő dunai vízszintre van szükség. Hosszan tartó, extrém alacsony vízszint mellett akár hűtési gondok is lehetnek Pakson, veszélybe kerülhet az ivóvízellátás, de – a közlekedőedények hatása révén – tovább csökken a talajvízszint, ami veszélyezteti a létfontosságú mezőgazdaságot.

Propagálják nézeteiket, de mintha a politika nem lenne vevő az elképzeléseikre…
– Az elmúlt öt évben legalább húsz konferencián fejeztem ki aggályomat, miszerint a hazai Duna-stratégia túlpolitizált. Ezen a helyzeten mi, energetikusok egyedül nem tudunk változtatni. Miként azon sem, hogy miközben a hazai szélerőmű-kapacitást 3000-3500 megawattra becsülik, ennek a mennyiségnek a töredéke van beépítve. Ráadásul ezt sem tudjuk teljes mértékben felhasználni, mert ha például a szél éjszaka fúj, amikor jóval kevesebb energiát igényel az ország, akkor Paksot kellene visszafogni, ami viszont roppant drága. A gondoktól függetlenül a megújuló energiák területén lépni kell. Jó irányú fejlődés, hogy egyes önkormányzatok fontosnak tartják a zöldenergia helyi hasznosítását. A Mátrai Erőműben a napi 22 ezer tonna lignit mellett tetemes mennyiségű szalmát és egyéb égethető hulladékot égetnek el. Ez sokkal jobb megoldás annál, mint amikor tarra vágtunk erdőket, hogy így teljesítsük a megújuló energiákra vonatkozó uniós előírásokat. Azzal egyébként a kormányzat is egyetért, hogy valamilyen módon csökkenteni kell az ország energiafüggőségét. Azért is, mert ismereteim szerint hazánk azon európai országok egyike, amelyek nagyon drágán vásárolnak földgázt. Meggyőződésem, hogy az ország energetikai szemléletváltását az kényszeríti ki, hogy az illetékesek rájönnek arra, hogy a munkahelyteremtésben a zöldipar hihetetlen lehetőségeket kínál. A jelenlegi kormány tíz év alatt egymillió munkahelyet ígért. Ezt nem lehet gyárak idehozásával elérni. A kecskeméti Mercedes-gyár több ezer embernek ad munkát, de legalább ennyi embert bocsát el a komáromi Nokia. A foglalkoztatás valódi növeléséhez újat kell hozzátenni. A zöldipar a kevésbé kvalifikált munkaerőnek is értelmes, produktív munkát biztosítana.

A zöldenergia támogatói meglehetősen rossz hírt kaptak április elején Barack Obama amerikai elnöktől, aki a szélenergia további hasznosítását korlátozta, megvonta az adókedvezményeket. Biztos ön abban, hogy nálunk nem következik be hasonló?
– Semmiben sem lehet biztos az ember. Egyébként nem értem a lépést, mert az Egyesült Államok ezen a téren az élen volt. Szerencsénk, hogy nálunk a szélenergia kiegészítő elem, erre alapozni nem lehet. Lehet viszont a sajátos Kárpát-medencei növényvilágra, vízviszonyokra. Állítom, hogy a hazai zöldgazdaság felfejlesztésével hazai gyártású üzemanyaggal közlekedhetnének az autók.

Nem mindenki örül a növényzet energetikai hasznosí­tásának. Amikor kiderült, hogy Pécsen jelentős mennyiségű biomasszát égetnek el, a zöldek azzal álltak elő, hogy a mecseki erdőket eltüzelik az erőműben. Kényes a helyzet, ahol az érdekek olykor egymásnak feszülnek, és felold­hatatlannak tűnnek. Önök hogy látják ezt?
– Valóban vannak ilyen vélemények, de azt senki sem tagadhatja, hogy hazánkban nő az erdők aránya. Nem azt mondom, hogy szinten kellene tartani az erdősültséget és a növekményt égessük el, hanem azt, hogy úgy is növekedhetne az erdők aránya, hogy közben a jelenleginél jóval nagyobb mennyiségű hazai eredetű biomasszát hasznosítanánk. A Homokhátság elsivatagosodása a környezeti hatások miatt folytatódik, ezt a talajvízszint szabályozásával, erdők telepítésével meg kell állítanunk. Szikeseink sem hasznosulnak, miközben lennének erre a problémára is megoldások. Racionálisan kell közelíteni ehhez a kérdéshez. Ezért dolgozták ki a határokon átnyúló együttműködéssel teljesülő Zöld Sziget Eurorégió Gödöllőtől Szabadkáig programot, amelynek egyik célja a Homokhátság zöldítése a smaragdfa fajhibriddel.

Létezik egy 2030-ig szóló energiastratégiánk, de ebben a biomassza nem kap akkora szerepet, mint amekkorát önök szeretnének. Mit tettek, tehetnek, hogy változzon a helyzet?
– A stratégia alapvetően jó, de azért vannak elemek, amelyekkel nem tudunk egyetérteni. Ilyen a szén-dioxid föld alatti tárolása. Szerintünk ez a probléma elodázása drága és veszélyes megoldással. Ugyanakkor előrelépés, hogy a mezőgazdaságot az élelmiszer-elő­állításon túl a biomassza termelésében is érdekeltté kell tenni. Szó esik a stratégiában a megújuló energiák tervszerű bekapcsolásáról és számtalan olyan elemről, amellyel elérhetjük, hogy az elektromosenergia-felhasználáson belül elérjük a megújuló források 13 százalékos arányát. Ugyanakkor azt mondom, hogy sokkal átgondoltabb, markánsabb lépések kellenének a zöldenergia hasznosításának dinamikus fejlesztéséhez. Ha megfogadnák a tanácsainkat, a zöldgazdaság néhány év alatt érezhetően húzná ki válságos helyzetéből az országot.

A Magyar Villamos Művek nyitott ezekre a kezdeményezésekre?
– Annyira, hogy ez a cég az egyik fő szponzorunk. Az MVM el­kötelezett az atomenergia felhasználása mellett, de ahhoz, hogy több zöldenergiát tudjon fogadni, szükség lenne egy tározós erőműre. Persze szükség lenne a pazarló energiafelhasználás csökkentésére is.
Azt mondják, hogy az energiahatékonyság növelése révén 20 százalékkal csökkenhetne a felhasználásunk. Nagyon fontos kezdeményezés, hogy az eddig gazdaságosan ki nem termelhető szénrétegek ener­getikai hasznosítására egy új módszerrel próbálkoznak a Mecsekben.

Mi értsünk a nem hagyományos energetikai ásvány­vagyon hasznosításán?
– A konferencián a Makói-árokban végzett, földgáz után kutató nagymélységű fúrásokat irányító Szabó György mutatja be, hogy mire számíthatunk a többi, kisebb-nagyobb mélységű árok és hazánk egyéb adottságai esetén. A nem konvencionális készleteket illetően az országnak jelentős tartalékai vannak.

Mi a különbség a rendezvény indulása idején tapasztalt állapotok és a jelenlegi helyzet között?
– Az elmúlt húsz évben sokszorosára drágult az üzemanyagok ára. Megváltozott az elektromos energiához fűződő viszonyunk – például megtanultunk spórolni. Paks elfogadottsága nőtt a társadalomban. A politika is támogatja a paksi blokkok üzemidejének meghosszabbítását, illetve újabb blokkok építését. Megjelent az autógáz, és a bioetanol üzemű járművekből is – a hatalmas adópofon ellenére – egyre több közlekedik az utakon. Sokan áttértek pelletre, nyesedékre alapozott fűtésre. Sokszorosára nőtt a napelemek és a napkollektorok száma. Megjelentek a szélparkok. Működtetünk, üzemeltetünk és fejlesztünk ilyen rendszereket. És megéltünk olyan anomáliákat, mint például a kapcsolt áramtermelés állami támogatása, amit nem értettünk, mondván, miért támogassunk olyan eljárást, ami önmagában hatékonyabb a hagyományos eljárásnál, és persze nehezen értjük, mitől lett majdnem megfizethetetlen a távfűtés?

Van értelme az ETE erőfeszítéseinek?
– Állásfoglalásaink, szakmai elemzéseink sokszor visszaköszönnek a kormányzati anyagokban. Gyorsítjuk a változásokat, és ahol kell, segítjük megtalálni a helyes utat.•