Négy kutatócsoportból álló szervezet (több mint negyven kutató, mérnök és technikus), azaz a Wigner fusion nyerte el a világ legnagyobb, fúziós témájú mérnöki konferenciájának rendezési jogát. Hatalmas siker ez, hiszen korábban fúziós technológia témájú találkozó még nem volt Magyarországon, fúziós plazmafizika témájú is tizenhét évvel ezelőtt. Budapesten a világ minden tájáról összesereglett, fúziós kutatással foglalkozó szakemberek adnak majd elő, mutatják be fúziós technológiai témájú munkájukat.
A Wigner fusion kutatóit ismeri a szakma, mágneses összetartású magfúziós kísérletekben vettek és vesznek részt szerte a világban. A fúziós kutatások már a 20. század közepétől folynak, azonban egy energiatermelő fúziós erőmű építése még várat magára. Az 1950-es években találták fel az úgynevezett sztellarátor típusú berendezést, amely erős mágneses terekkel tartja össze a plazmát a szabályozott magfúzió létrehozásához. A másik ígéretes mágneses összetartású fúziós berendezéstípus, a tokamak egyszerűbb kialakítása miatt sokkal gyorsabban tudott fejlődni. (A tokamak ma is az energiatermelő fúziós erőművek kutatásának és építésének fő iránya – a legismertebb próbálkozás a Dél-Franciaországban meglehetősen lassan épülő ITER, a Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktor.)
Nevezzük bárminek, a lényeg ugyanaz: a Napban lezajló reakciókat a Földön megvalósítva hoznánk létre szabályozott magfúziót, amely révén hatalmas mennyiségű tiszta energia állítható elő. Messze, nagyon messze vagyunk az önfenntartó reaktortól, de talán két év múlva éppen Budapesten jelentenek be egy előremutató megoldást.•