2018. május: jegyzet, orvostudomány, agykutatás, portré, csillagászat, tudomány, it, egyetem, ipari automatizálás, ipar 4.0, robotika, lézer, innováció, okostechnológia, energiagazdálkodás, zöldkörnyezet, hulladékgazdálkodás, kiállítás/konferencia, vízgazdálkodás, fenntarthatóság, mesterséges intelligencia, hálózatkutatás

Az Ipar 4.0 – közgazdász szemmel

A negyedik ipari forradalom hatásaival, a németek által Industrie 4.0-nak nevezett jelenséggel már lapunkban is többször foglalkoztunk. A mérnökök nagy hozzáértéssel elemezték a technológiai-technikai részleteket, többnyire átlépve olyan „érdektelen” kérdéseken, mint költség, haszon, hozzáadott érték, megtérülés. Most a „másik oldal” egyik jeles képviselőjét, Nagy Juditot kérdezzük meg, közgazdász szemüvegen keresztül milyennek látszik ez a forra­dalom. A Corvinus Egyetem Logisztika és Ellátási Lánc Menedzsment Tanszék adjunktusa már írt egy átfogó tanulmányt az Ipar 4.0 kérdésköréről.


Úgy tűnik, hogy ma az egész fejlett világban kialakult a közmegegyezés: a 21. században valóban elementáris erejű változások történnek az iparban és a gazdaságban, ezt követően pedig az egész társadalomban, amit negyedik ipari forradalomnak nevezünk. A termelés világában ez leginkább arról szól, hogy a hatalmas adatmennyiség elemzésén alapuló digitális gépek és eszközök összekapcsolódnak, és hamarosan nemcsak gyárak, hanem vállalati hálózatok, teljes nemzetgazdaságok is egyetlen hatalmas, intelligens információs rendszerbe integrálódnak.

Hogy erre a szép új világra milyen címkét ragasztunk, az már más kérdés. Az Egyesült Államokban inkább a „kiber-fizikai rendszerek” (Cyber-Physical Systems – CPS) és az intelligens gyár (smart factory) kifejezést használják. Ez utóbbi ismeretes a fejlett ázsiai országokban, például Japánban is, viszont Európa ezen a téren is külön utakon jár. Az Industrie 4.0 kifejezést néhány évvel ezelőtt találták ki Németországban, de ma már széles körben elterjedt az Európai Unióban és Magyarországon is, az ultramodern ipar szinonimájaként.

Fölöttébb lényeges viszont, hogy a kontinensenként, országonként különböző elnevezés, leegyszerűsített „buzzword” mind ugyanazt a valóságot takarja: a hálózatba kapcsolt, digitalizált, adatelemzésen (Big Data) alapuló ipari termelés, „real time” vezérléssel, irányítással, beavatkozással. És ami cikkünk fő vonulatához kapcsolódik: mindez nem elméleti konstrukció vagy sterilen csillogó kutatás-fejlesztési termék. Az Ipar 4.0 vagy a smart factory legfontosabb feladata mégiscsak az ipari termékek költséghatékony gyártása, illetve ezek eljuttatása a felhasználókhoz, a fogyasztókhoz. Ha nincs kereslet, nincs gyártás sem – bármennyi „felhős” adat vagy autonóm robot rejtőzik egyébként az árucikk mögött.

A tanulmány tanulságai

Nagy Judit az elmúlt évtizedben főleg vállalatgazdaság-tannal, logisztikai és ellátásilánc-menedzsmenttel foglalkozott. Ipar 4.0-val már csak azért sem, mert mint láttuk, a fogalom csupán néhány éve létezik – most mégis egyre többen hivatkoznak rá, illetve a tanulmányára.

„Szó sincs arról, hogy én hirtelen valamiféle Ipar 4.0-s szaktekintéllyé nőttem volna ki magam. Egyszerűen csak úgy láttuk a kollégákkal, ha már ennyire felkapottá vált ez a fogalom, kellene valami átfogó, összefoglaló anyag, amely rendszerezi az ezzel kapcsolatos információkat. Ilyen jellegű egyetemi vagy közgazdász-szemüvegű publikáció ugyanis korábban még nem volt. Amit találtunk, azt általában fejlesztőmérnökök írták, márpedig mi nem arra szerettünk volna koncentrálni, hogy, mondjuk, milyen fantasztikus szerkezet egy autonóm robot, amely önállóan dönt és frissíti magát, hanem arra, hogy egy-egy ilyen „kobot” beszerzése mennyire éri meg a gyárnak, hány év a megtérülése és ehhez hasonló gazdasági kérdések. Engem érdekelt a dolog, elvállaltam. Persze ahogy ilyenkor lenni szokott, a kérdéskör túl szerteágazónak bizonyult: a makroökonómiai vagy gazdaságpolitikai részt szinte teljesen elhagytam, csak a gyárkapun belüli történésekre koncentráltam. Hogy ne legyen túlságosan elméleti a tanulmány, négy, fejlett magyarországi üzem illetékesével is szakmai mélyinterjút készítettem arról: ők vajon hogyan látják ezt a kérdéskört.”

Az 57 oldalas tanulmánynak nem igazán bulváros a címe: „Az Ipar 4.0 fogalma, összetevői és hatása az értékláncra”, viszont valóban szisztematikusan sorra veszi az ipari forradalmakat, az Ipar 4.0 körül kialakult fogalmi kavarodást, illetve az egyes értékláncelemekre (logisztika, termelés, marketing, szolgáltatások) gyakorolt hatását. Mivel mégiscsak (leendő) közgazdászoknak készült a tanulmány, mély szakmai, elemző részeket is tartalmaz, de ezek ismertetése helyett általános tanulságok levonására kértem a szakembert.

Talán a legfontosabb következtetés, hogy a negyedik ipari forradalom, és ezen belül az Ipar 4.0-nak nevezett folyamat már jócskán elkezdődött. A digitalizáció egyre inkább körbevesz bennünket, ez alól egyetlen ország vagy vállalkozás sem tudja kivonni magát a fejlett ipari világban, így nálunk sem. A kérdés inkább már csak az lehet, hogy ki mikor érzi úgy, hogy már muszáj beszállnia, mert a kimaradás több kárt okoz, mint belevágni a bizonytalanba. Ab­ban reménykedni, hogy majdcsak lecsendesül ez a forradalmi he­vület, és talán kikerülhető a csatlakozás, hiábavaló: még soha, egyetlenegy ipari forradalom sem fordult vissza. Ez sem fog.

Az Ipar 4.0 folyamata már jócskán elkezdődött. Ez alól egyetlen ország vagy vállalkozás sem tudja kivonni magát a fejlett ipari világban. A kérdés csak az, hogy ki mikor érzi úgy, hogy már muszáj beszállnia, mert a kimaradás több kárt okoz, mint belevágni a bizonytalanba.

Ezt az egész 4.0-s átalakulást a nemzetközi példák alapján nem úgy kell ám elképzelni, hogy máról holnapra óriási összegekért lecserélik a teljes gépparkot, a gyártósorokat, a vállalatirányítási és informatikai rendszert. Nincs fal az Ipar 3.0 és 4.0 között, némely digitális részelemek mintegy beszivárognak a régi struktúrába, és átalakítják azt. Természetesen csak abban az ütemben, ahogy a gyár tulajdonosai meggyőződnek arról, hogy az új 3D-s szkenner, 3D-s nyomtató, a felhőben való adattárolás és hasonló megoldások nemcsak viszik, de hozzák is a pénzt. Vagy egyszerűen nincs más választásuk, mert az a nagyvállalat, ahová beszállítanak, már megköveteli ezeket a technológiákat, hiszen nélkülük nem tudnának kommunikálni egymással.

Persze egy-egy ilyen beszerzés még nem avat „smart factoryvá” egy közepesen felszerelt ipari üzemet. Ténylegesen csak akkor beszélhetünk egy gyáron belül Ipar 4.0-ról, ha ez a digitalizált-automatizált-robotizált felszereltség egységes rendszert alkot, ha integrált informatikai hálózat van, léteznek okostermékek, a teljes folyamatirányítást pedig azonnali döntésekkel támogatni, befolyásolni lehet. Akár vállalaton belül, akár vállalatok között.

Ipar 4.0-ról egy gyáron belül akkor beszélhetünk, ha a digitalizált-automatizált-robotizált felszereltség egységes rendszert alkot, ha integrált informatikai hálózat van, léteznek okostermékek, a teljes folyamatirányítást pedig azonnali döntésekkel támogatni, befolyásolni lehet, de erre még kevés a példa a legfejlettebb országokban is.

Azt azért nem árt hangsúlyozni, hogy az ilyen intelligens gyárakra, netán gyárhálózatokra egyelőre még hihetetlenül kevés példa van a legfejlettebb országokban is. Azok is inkább amolyan „pilot projectként” jöttek létre, ahol nem számít a pénz, a megtérülést senki sem kéri számon.

Hazai helyzet

Talán mondani sem kell, hogy nálunk nincs ilyen üzem, a legfejlettebbnek tartott autógyárak is csak visszafogottan tartalmaznak Ipar 4.0-s elemeket. Mint ahogy a beszállítóik is, amelyek közül néggyel Nagy Judit készített interjút. Közülük egy magyar középvállalat, három pedig nemzetközi nagyvállalat.

„Egyértelmű volt, hogy még ezek a tőkeerős multinacionális nagyvállalatok sem azon gondolkodnak, hogyan lehetne az egész termelési rendszerüket Ipar 4.0-s szempontok alapján egy csapásra átalakítani. A legfontosabb és jóval könnyebben megvalósítható céljuk: teljes termelési sorok modernizálása, jelenleg ugyanis még csak ezek egyes részeit lehet idesorolni. Leginkább azokat, ahol kritikus elemek vannak. Az egyik világhírű cégnél már elkezdtek komplett gyártósorokat átalakítani – elsősorban nem gazdasági megfontolásból. Olyan mértékben növekedett meg ugyanis a termékeik iránti kereslet, hogy nem tudnak annyi embert felvenni. Ezért automatizálnak-digitalizálnak-robotizálnak, mert csak így tudnak lépést tartani. Valamikor a 18 gyártósort 18 ember felügyelte, jöttek viszont a 3D-s kamerák és szkennerek, mögöttük az informatikai háttér, ekkor már elég volt kilenc ember, ma pedig mindössze kettő. Ezeken a high-tech területeken a három-öt éves megtérülés az elfogadható, ami nem biztos, hogy minden esetben összejön. Viszont hosszú távon valószínűleg többet buknának pénzben és presztízsben, ha nem tudnák teljesíteni a megrendeléseket és elpártolnának a vevők. Ezért mintegy előremenekülnek.”

Valamikor 18 gyártósort 18 ember felügyelt, jöttek viszont a 3D-s kamerák és szkennerek, mögöttük az informatikai háttér, ekkor már elég volt kilenc ember, ma pedig mindössze kettő.

Ráadásul a megtérülést nem is lehet mindig pontosan kiszámítani: egy másik cégnél fél év alatt kifizetődött egy ilyen egészen egyszerű beruházás – soha nem gondolták volna. A sikeres projekteket a nagy gyártók természetesen szeretnék a beszállítók felé is kiterjeszteni, közös projekteket létrehozni, ezek viszont általában megbuknak a kisebb cégek korlátozott pénzügyi lehetőségein.

A vállalati interjúkból az is kiderült, hogy noha az anyagi és szellemi erőiket egyelőre elsősorban az értéktermelő folyamatokra vagy azon belül a termelésre koncentrálják, a komplett vállalati értéklánc fejlesztését is szem előtt tartják. Logisztika 4.0 nélkül ugyanis elképzelhetetlen az Ipar 4.0, és ugyanez vonatkozik a tervezésre, a beszerzésre, sőt a marketingre vagy a kontrollingra is. Persze az egyes részek külön-külön is eredményezhetnek – nemegyszer igen jelentős – hatékonyságnövekedést, de új minőségi szintről, vagyis Ipar 4.0-ról csak akkor beszélhetünk, ha a komplex digitális rendszer összeállt.

A termelésen túl a logisztika, a tervezés, a beszerzés, a marketing és a kontrol­ling 4.0 nélkül elképzelhetetlen az Ipar 4.0. Bár az egyes részek külön-külön is eredményezhetnek – nemegyszer igen jelentős – hatékonyságnövekedést.

Az is világossá vált, hogy az Ipar 4.0 elterjedésének egyik legfőbb akadálya – nemcsak Magyarországon, de a fejlett országok­ban is – az adatbiztonság. Illetve annak hiánya. Érdekes módon nem is a gyártó cégek, hanem inkább az ügyfelek tartanak attól, hogy adataik illetéktelen (hekker) kezekbe kerülnek. Némi túlzással csak azt nem tudják eldönteni, melyik a nagyobb kocká­zat: ha a gyártó cég a saját adatbankjában tárolja az adatokat, vagy ha egy távoli, titokzatos felhőben. Minden jel szerint ez utóbbi lesz a nyerő, ugyanis minél közelebb kerülünk az Ipar 4.0-s megoldásokhoz, annál több adat keletkezik – merthogy megfelelő adatgyűjtés és adatelemzés nélkül egyszerűen nem beszélhetünk Ipar 4.0-ról. Viszont azt sem várhatjuk el egy teljesen más profilú termelőüzemtől, hogy a naponta keletkező giga-, sőt terabyte nagyságú adathalmazt a saját szervizparkjában tárolja és kezelje.

Ám az sem megoldás, ha az ügyfél letiltja az adatait, hiszen az egész Ipar 4.0 tulajdonképpen arról szól, hogy a fogyasztó speciális igényeit ne csak a gyártás előtt tartsuk szem előtt, hanem az adott termék használata közben is. Lehet, hogy a jövő üzeme egy adott termékből csupán egy vagy két darabot gyárt le (mondjuk 3D nyomtatóval), de azt villámgyorsan, és tökéletesen kielégítve a vevői igényeket. Ám a gyártó-vevő kapcsolat itt még nem ér véget: a tranzakcióhoz adott esetben jár egy személyre szabott, komplex digitális szolgáltatói csomag is. Merthogy a termék fel van szerelve szenzorokkal, működés közben folyamatosan figyeli a felhasználói környezetet, a saját működését, ontja magából az információkat. Igény esetén pedig a gyártó a feldolgozott adatokat egy applikáció segítségével megjeleníti, mondjuk, a felhasználó tabletjén vagy mobiltelefonján.

A komplex szolgáltatás ára természetesen nem ugyanaz lesz, mint egy ezres sorozat „buta” termékének – de éppen a kettő közötti különbség jelenti majd azt a hozzáadott értéket, amely miatt a gyártó oldaláról érdemes lesz fenntartani ezt az Ipar 4.0-s szolgáltatást. A másik oldalról nézve: a vásárló kap egy tökéletesen testre szabott terméket, amelynek használatát könnyebbé teszi vagy éppen élménnyé változtatja a mögötte lévő, real time elemzett, hatalmas adattömeg. A többit meg bízzuk a piacra: a kereslet-kínálat összecsiszolódása olyan Ipar 4.0-s eredményekre vezethet, amilyenekre ma még csak nem is gondolunk.

A jövő 4.0

Nagy Judit szerint abban közmegegyezés van a szakmában, hogy a negyedik ipari forradalom (és benne az Ipar 4.0, az intelligens gyárak) valójában csak most kezd kiteljesedni: az eddigi lineáris fejlődés exponenciálissá válik. Éppen ezért a világ legnagyobb koponyái is csak meglehetősen óvatosan mernek jövőképeket föl­vázolni. A technikai újdonságok rendszerbe állítását nagymértékben meghatározhatja a társadalmi háttér: más és más geopolitikai, gazdaságpolitikai célokat követhet a világelső, piacbarát Egyesült Államok, a kommunista gyártóbázis Kína, illetve a népességfogyással és az integráció hiányával küszködő Európa.

Az öreg kontinensen egyértelműen Németország áll a fejlődés élén, nem véletlen, hogy éppen ők találták ki az Industrie 4.0-t. Szilárd meggyőződésük, hogy az ipar részarányát növelni kell a GDP-ben – nemcsak a saját országukban, de az egész Európai Unióban is. Ezeket a törekvéseket gyakran úgy interpretálják itthon, hogy a németek „újraiparosítanak”. Ez részben igaz, csak éppen nem úgy, ahogy sokan gondolják. Nem arról van szó, hogy a Kelet-Ázsiába, főleg Kínába kiszervezett tömeggyártást visszatelepítik, hiszen ehhez vagy hihetetlen mennyiségű munkaerőre lenne szükség – ami nem áll rendelkezésükre és nem is fog –, vagy olyan gigantikus méretű digitalizált-robotizált beruházásokra, ami (köz)gazdaságilag még a magas bérszínvonal mellett is értelmetlen. Ők az Ipar 4.0-t úgy értelmezik, hogy a tömegtermelés helyett a magasfokú tervezést, dizájnt, egyéni igényre szabást, tehát magas hozzáadott értéket teremtő, gyors átfutást igénylő iparágakat tartanák meg vagy fejlesztenék fel. Ennek egy járulékos következménye, hogy a jövőben egyre kevesebb minimálbéres, „kék galléros” emberre lesz szükség, viszont mind több jól fizetett mérnökre, akik beprogramozzák a 3D nyomtatót és az autonóm robotot, vagy értelmezika begyűjtött adatokat.

Európában a tömegtermelés helyett a magasfokú tervezés, dizájn, egyéni igényre szabás, tehát magas hozzáadott értéket teremtő, gyors átfutást igénylő iparágak fejlődhetnek. Ennek következtében a jövőben minimálbéres, „kék galléros” munkások helyett mind több jól fizetett mérnökre lesz szükség, akik beprogramozzák a 3D nyomtatót és az autonóm robotot, vagy értelmezik a begyűjtött adatokat.

A jelenlegi helyzettel ellentétben öt év múlva minden bizonnyal már számos okosgyár működik majd Németországban. Ezt valószínűsíti az az információ is, hogy az összes, Nagy Judit által meginterjúvolt, német hátterű cég igen komoly erőket koncentrál arra, hogy maguk is kifejlesszenek egy-egy ilyen Ipar 4.0-s részprojektet, amit megosztanak a vállalatcsoporttal. Mivel minden tag így cselekszik, a részprojektek előbb vagy utóbb összeérnek – innentől beszélhetünk majd igazi Ipar 4.0-s gyárakról.

Ami a hazai helyzetet illeti, úgy tűnik, fent is, lent is kezd oszlani a negyedik ipari forradalmat, illetve az Ipar 4.0-t körüllengő fogalmi zűrzavar és tanácstalanság. Elkészült az újraiparosítást támogató Irinyi-terv, és a pályázatokban is kezdenek megjelenni az okosgyárakhoz, illetve az Ipar 4.0-hoz kapcsolódó projektek.

Tanulságos kérdőív
A mintegy száz hazai vállalkozást, kutatóintézetet, szervezetet és oktatási intézményt tömörítő Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform 2017 tavaszán megbízást kapott a Nemzetgazdasági Minisztériumtól, hogy határozza meg az Ipar 4.0 stratégiai alapirányait, majd dolgozza ki egy rövid távú cselekvési program alapveté­sét, illetve a középtávú iparfejlesztési stratégiát. Az időközben Szövetséggé alakult Platform összeállított egy kérdőívet, amelyet közel kétszáz magyarországi vállalkozó, illetve válaszadó töltött ki.
A 37 oldalas jelentés néhány érdekes megállapítása és következtetése: Az elmúlt egy-másfél évben bekövetkezett az áttörés az Ipar 4.0 ismertsége és jelentőségének felismerése tekintetében, ennek ellenére a vállalatok többségének nincs ezzel kapcsolatos stratégiája. Sok vállalat innovációs képessége jelentősen elmarad a kívánatostól, magas a felfelé nem bővíthető eszközparkkal rendelkező iparvállalatok aránya. A kis- és középvállalkozások legnagyobb problémái a folyamat- és munkaszervezés, illetve a képzés területén jelentkeznek. Mindebből az következik, hogy még igen sok a tennivaló a felvilágosítást illetően, a szakképzést, a felnőttképzést és a felsőoktatást pedig teljesen meg kell újítani. Állami beavatkozás nélkül a kis- és középvállalkozások nem tudnak megbirkózni az Ipar 4.0 jelentette kihívásokkal, az államnak tehát direkt és indirekt eszközökkel is támogatnia kell őket.

Modern gyárak éjszakája
Egy GINOP-pályázatnak köszönhetően 2017 novemberében egy éjszakára kinyitották kapuikat Magyarország legmodernebb gyárai. Az esemény 24 üzem (a többi között az Audi, a General Electric, a Bosch, a Siemens, a Festo, a Lego, az Egis) részvételével zajlott Budapesten és még tíz megyében. Több mint 2000 szakember volt kíváncsi arra, hogyan működik egy olyan ultramodern termelőüzem, amely ugyan még nem „smart factory” és nem húzható rá az Ipar 4.0 elnevezés sem, de a legjobb úton van felé. A hazai kis- és középvállalkozások képviselői olyan megoldásokat láthattak élőben, mint például a termelési folyamatok digitalizációja, a robotika, a Big Data, a dolgok internete (Internet of Things, IoT), a kiterjesztett valóság vagy a mesterséges intelligencia.

A hazai kis- és középvállalkozások, a kkv-k annyit már elértek, hogy legalább tisztában vannak a fogalmakkal, de általában azzal is, önerőből mennyire reménytelen a csatlakozás, hiszen nekik még az Ipar 3.0 is hatalmas ki­hívás. Mivel gyakran még azt sem tudják, mire is lehetne pályázni, számukra sokat jelenthetnek az olyan rendezvények, mint a „Modern gyárak éjszakája”. Viszont az is egyértelmű, hogy a magyar kkv-k túlnyomó része célzott állami támogatás nélkül nemhogy öt, de tizenöt év múlva sem tud csatlakozni az Ipar 4.0-hoz.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018

Innotéka