2014. május 5.

Szerző:
Szegedi Imre

Az atomenergiáról nem mondhatunk le

„Nagy gondja a magyar gazdaságnak, hogy kevés értéket állít elő a környékbeli országokhoz képest, és nagyban importra szorul. A stabil, olcsó áramellátás segíthet újabb termelőcégeket is Magyarországra hozni, csökkentheti a munkanélküliséget és növelheti a gazdaság teljesítményét” – nyilatkozta magazinunknak Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója, akit az orosz finanszírozással épülő újabb paksi blokkokkal kapcsolatos szempontokról kérdeztünk.


A kormányzat szerint az új paksi blokkok nem válthatók ki taka­ré­kossággal és az energiahatékonyság növelésével. Ám ha ehhez hozzávesszük a megújuló források intenzívebb használatát, akkor is szükség lesz az újabb két paksi reaktorra? Mire alapozza azt a véleményét, hogy a tervezett bővítés megújuló energiákkal történő kiváltása kétszer annyiba kerülne, mint Paks-2 megépítése?
– Hazánkban jelenleg évente mintegy 42 terawattóra (42 milliárd kilowattóra) áramot használunk fel, amiből 15 terawattóra mennyiséget, mintegy 36 százalékot állít elő a négy paksi blokk. Ha a két új paksi blokk üzembe lép, azok évi 18 terawattóra áramot fognak előállítani. Ugyanakkor tíz év múlva, amikor az új paksi blokkok elindulhatnak, várhatóan nem 42 terawattóra lesz az éves áramigény, hanem a gazdaság növekedésével tíz év alatt 10-15 százalékkal is nőhet. Erre abból lehet következtetni, hogy a fejlett országokban a gazdaság növekedése a tapasztalatok szerint az áramigény növekedésével jár, még akkor is, ha például a fűtés területén megvalósított energiahatékonysági beruházások hatására csökken az össz-energiaigény. Másként fogalmazva, mérséklődhet a fűtési hőigény, aminek révén számottevően csökkenhet itthon a földgázfogyasztás, de az áramigény várhatóan növekedni fog az ipar és a gazdaság fejlődésével. Tudni kell azt is, hogy az új paksi blokkok nem oldják meg a villamos energetika minden fejlesztési feladatát, legalább 2500-3000 megawatt új kapacitásra lesz szükség 2025-ig az atomerőművön kívül is. Ebben jelentős szerephez juthatnak a megújuló energiát termelők is.

Az atomenergia mellett érvelők a szén-dioxid-mentességet, a versenyképes áron előállított áramot, valamint a könnyű szállíthatóságot és raktározhatóságot említik. Az ellenzők a megoldatlan hulladékkezelési problémákat hozzák fel, az ország sok évtizedre szóló eladósodását, illetve hogy az egyszerre működő hat blokk hűtését csak a Duna duzzasztásával lehet megoldani. Mit mond ezekre a felvetésekre?
– Ma Európában kétségkívül a legnagyobb szén-dioxid-kibo­csá­tás-mentes áramtermelő az atomenergia. Ha komolyan vesszük az európai klímavédelmi célkitűzéseket, akkor az atomenergiáról nem lehet lemondani. Ellátásbiztonsági szempontból is vitathatatlanok az atomenergia előnyei, hiszen a nukleáris üzemanyag könnyen szállítható, és akár éveken át is jól tárolható. Ráadásul nemcsak orosz, hanem amerikai, francia vagy éppen dél-koreai gyártású üzemanyaggal is üzemeltethetőek lesznek az új paksi blokkok. Az eddig elvégzett gazdasági számításaink egyértelműen mutatják, hogy az új paksi blokkok versenyképes áron fogják tudni szolgáltatni a villamos energiát. Nyilván nem tudhatjuk, hogy mennyi lesz az ára a piacon a villamos energiának tíz év múlva, de azt tudjuk, hogy a gáz, szén vagy a megújuló energiaforrásból előállított áram a mai feltételek mellett drágább lenne, mint az új paksi blokkok villamosenergia-egységköltsége.
Az ingadozó megújuló energiaforrásoknál (szél, napenergia) azt is figyelembe kell venni, hogy azok nem folyamatosan termelnek, rendelkezésre állásuk az időjárás, valamint az éjszakák és nappalok körforgásával változik. Kiszámítottuk, hogy az új paksi blokkok termelésének megfelelő mennyiségben termelni képes szél- és naperőművek beruházási költsége a duplája lenne a paksinak, és még további körülbelül ötmilliárd euró beruházási költsége lenne annak a 11 darab szivattyús tározós vízerőműnek, amelyek képesek lennének a szél- és naperőművek napi ingadozását kiegyenlíteni. De még ez a tárolókapacitás sem lenne elégséges a termelés és a fogyasztás éves ciklikusságának áthidalására. Egyértelműen kijelenthető, hogy a jövőben az ingadozó megújulók akkor lesznek nagymértékben befogadhatóak a villamosenergia-rendszerbe, ha egyrészről készek vagyunk jóval többet fizetni értük, mint a hagyományos energiahordozót hasznosító erőművek áramáért, valamint meg tudjuk oldani nagy mennyiségben az áram tárolását. Az európai villamos hálózat fejlesztése valamennyit csökkenthet a tárolási igényen, de, mondjuk, Lengyelországban ugyanakkor van éjszaka, mint nálunk, és Spanyolország sincs annyival nyugatabbra tőlünk, hogy az éjszaka és a nappal közötti termelési vagy fogyasztási ingadozást ki lehetne egyenlíteni az időjárás- és napszakfüggő megújuló áram nagy távolságra való továbbításával.
Az is kijelenthető, hogy a Dunán nem kell duzzasztót építeni ahhoz, hogy Pakson új blokkok legyenek üzembe vehetők. A Duna vízszintjének emelése hasznos lenne a hajózhatóság tartós biztosítása vagy éppen az öntözési célú vízvisszatartás érdekében, de az atomerőmű nem igényli a Duna duzzasztását.

Mi indokolja azt, hogy hazánk ilyen nagy arányban támaszkodjon az atomenergia alkalmazására, hiszen jelenleg az itthon előállított elektromos energia több mint negyven százaléka Paksról származik?
– Extrém magas, 30 százalék körüli ma az áramimport aránya, amire hosszú távon nem szabad támaszkodni, mert ez az árak és az ellátásbiztonság tekintetében is nagy kockázatokat jelent. Paks termeli meg a hazai áramszükséglet 36 százalékát, ezt kell szem előtt tartanunk, amikor a jövőt tervezzük. Ha 2025-ig megépül a két új paksi blokk, ez az arány 60 százalék körüli lehet, figyelembe véve, hogy addig az áramigény is valamennyire nőni fog. De 2032 és 2037 között leállnak a mostani paksi blokkok, ezt követően (tehát a 6 paksi blokk 6-8 éves párhuzamos üzeme után) az atomenergia részaránya 40 százalék körülire csökken.

Lát-e esélyt arra, hogy a megújuló energiaforrások – nap, szél, víz – érdemi szerepet játsszanak az energiaellátásunkban?
– Mindenképpen szükség van arra, hogy a megújuló energiaforrások – ezen belül elsősorban a biomassza, a hulladék, a víz, a szél és a nap – nagyobb szerepet kapjanak, mint jelenleg. Ám téves az a beállítás, hogy a paksi bővítés, illetve a megújuló energiák hasznosítását célzó fejlesztések egymás alternatívái. Hazánknak alapvető ellátásbiztonsági és gazdasági érdeke, hogy ezek az energiatechnológiák és termelőkapacitások együtt fejlődjenek. A fejlesztéseket azonban úgy kell megvalósítanunk, hogy a rendszer rugalmasságát, szabályozhatóságát a műszaki kritériumok keretei között tartsuk.

A bővítés ellenzői szerint a hat blokk együttes működése esetén előfordulhat olyan átmeneti időszak, amikor Pakson többletáram keletkezik. Mi lehet ezzel az energiával: eladjuk vagy tároljuk?
– Részletesen modelleztük a közép-európai villamosenergia-rendszert, az országok várható igényeit, kapacitásait és a határ­keresztező átviteli kapacitásokat. Azt találtuk, hogy a hat paksi blokk együttes, 6-8 éves közös üzeme idején 1-2 terawattóra lehet az az éves árammennyiség, amit exportálni vagy átmenetileg tárolni kell, esetleg ekkora mértékben vissza kell terhelni a paksi blokkokat. Ez évi 3-6 százaléknyi nukleáris termelésnek felel meg, ami nem okoz megoldhatatlan problémát. Ne felejtsük el, hogy a megfelelő termelőkapacitással mindenkor rendelkeznünk kell, különben nem teljesítjük a nemzetközi előírásokat, és veszélybe sodornánk az áramellátás biztonságát is. A körültekintő tervezés tehát indokolt.

Nukleáris mérnökként vélhetően támogatja a paksi bővítést, de lehet-e úgy támogatni az erőműépítést, hogy a terveket, a műszaki és közgazdasági elemzéseket a kormány titkosította?
– A Paks-2 projekt nyilvánossághoz való viszonyának radikálisan meg kell változnia, méghozzá rövid időn belül. Az atomenergia olyan technológia, amely hosszú távon csak a lakosság támogatása mellett alkalmazható, ehhez pedig az emberek széles körű, részletes és folyamatos tájékoztatása szükséges. Nyilvánvaló, hogy államközi megállapodás megkötésére a kormányok jogosultak és képesek. Ahogy korábban többször elmondtam, az orosz–magyar megállapodás alapját – szerintem – az teremtette meg, hogy egyrészről a műszaki oldalról az orosz erőmű nagyon hasonló a 2-3 nyugati reaktorszállító megoldásához, másrészről a finanszírozást a projekthez csak az oroszok tudták egyben biztosítani. Itt tartunk most, hiszen a kormányzat az együttműködésről és a finanszírozás részleteiről, a hitel kamatairól, fizetési feltételeiről állapodott meg az orosz kormánnyal. A műszaki részletek egyeztetése ezután kezdődik, és ennek sokkal nyitottabban kell zajlania, különben a kormány elveszítheti a paksi projekthez szükséges lakossági támogatást.

Veszítettünk vagy nyertünk azzal, hogy – a kormány ígéretével ellentétben – nem került sor a majdani paksi blokkok tendereztetésére?
– Ez nagyon bonyolult kérdés, nem tudok rá egyértelmű választ adni. Egyrészről mérnöki szempontból hasznos lett volna egyszerre látni a versenyző technológiákat és mélységi összehasonlítást végezni. Adott körülmények között ez az árat is lejjebb vihette volna, bár vannak rossz példák is, amikor a tender irreális szerződéses árhoz vezet, amit később a felek perek során próbálnak rendezni, ami szintén időbe és pénzbe kerül. Ugyanakkor a tender maga is időt, pénzt, erőforrásokat igényel, és magában rejt számos kockázatot is. Több olyan tendert láttunk itthon és külföldön egyaránt, ahol a vesztes fél megtámadta a döntést, és ez sok pénzbe, késedelembe kerül. Azt gondolom, lehet jó projektet megvalósítani tenderrel és tender nélkül is. Itt pedig az volt a kulcskérdés, hogyan lehet finanszírozást biztosítani a paksi projekthez. A lehetséges pályázók közül egyedül az orosz fél tudott ilyen kamatfeltételeket és ekkora hitelösszeget biztosítani.

Az atomerőművek tartósan állandó teljesítményen szeretnek működni, akár egy-két évig is. Viszont ha megnő a szél- és a napenergia hasznosításával előállított áram mennyisége – ami a törvény szerint is elsőbbséget élvez –, azt kötelező befogadni az országos hálózatba. Emiatt az atomerőmű teljesítményét időnként átmenetileg csökkenteni kellene. Alkalmas az ilyen ingadozó teljesítményigényre a tervezett két új blokk?
– Az új blokkok sokkal jobban fel vannak készítve az úgynevezett menetrendtartási feladatokra, mint a korábbi technológiák. Élettartamuk alatt akár több milliószor is le és fel lehet őket terhelni 100 százalék és 90 százalék teljesítmény között. A radikálisabb, 100–50 százalék közötti teljesítményváltozás 15 ezer alkalommal megengedett, amivel ezek az orosz blokkok megfelelnek az európai villamos ipari elvárásoknak. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a villamosenergia-rendszert nem atomerőművekkel kell szabályozni. Erre szivattyús tározós erőművek vagy gyorsan le- és felterhelhető, nyílt ciklusú gázturbinás erőművek valók, esetleg új technológiák is megjelenhetnek erre a feladatra. A rendszer ingadozásait tehát műszakilag nem atomerőművekkel kell kiegyensúlyozni, de ha kell, az új atomerőművi blokkok ebben részt fognak tudni venni. Ám azt is tudni kell, hogy ez gazdaságossági szempontból hátrányos lehet. A gazdasági és műszaki optimumot meg kell majd keresni, ezzel a szakmának foglalkoznia kell.

Paks jelenleg 12 forintért termel egy kilo­watt­óra energiát. Az új blokkok teljes, 60 éves élettartamra átlagolt villamosenergia-önköltsége az ön számításai szerint kilowattóránként 16 forint körül lesz majd. Ha az oroszoktól felvett hitelt 21 évig az erőműnek kell törlesztenie, akkor az egységköltség 12-ről 30 forintra emelkedik. Viszont miután az ország visszafizeti a beruházási kölcsönt és kamatait, utána már csak tíz forint lesz a költség. Ezek szerint ez az üzlet befektetés a jövőbe?
– Minden energetikai beruházás befektetés a jövőbe. Az energetika nehézsége, hogy tipikusan nagy beruházási összegeket igényel, és a megtérülési idők hosszúak, évtizedes nagyságrendűek. A fenti számok egyébként azt mutatják, hogy ha más technológia segítségével akarnánk biztosítani a szükséges árammennyiséget, akkor azt nem lehetne az atomerőművi áramár alatt megvalósítani.

Egyes becslések szerint a leendő atomerő­mű jobb esetben százmilliárd forintos veszteséget termel, rosszabb esetben ötszázmilliárdos is lehet a deficit. Biztos benne, hogy az energiaimport nem lenne olcsóbb?
– A hivatkozott megtérülési számításokat kezelje óvatosan. Ezek eredménye nagymértékben attól függ, hogy pontosan milyen feltételek mellett, milyen kamatokkal, visszafizetési időkkel és áramárakkal számolunk. Áramimportra építeni hosszú távon ellátásbiztonsági szempontból rendkívül kockázatos, ráadásul azt jelentené, hogy külföldre „viszünk” egy tevékenységet, amit hazai cégek magyar munkavállalókkal is meg tudnak oldani. Nagy gondja a magyar gazdaságnak, hogy kevés értéket állít elő a környékbeli országokhoz képest, és nagyban importra szorul. A stabil, olcsó áramellátás segíthet újabb termelőcégeket is Magyarországra hozni, csökkentheti a munkanélküliséget és növelheti a gazdaság teljesítményét. A magyar villamos szektorban több tízezren dolgoznak, ezeknek az embereknek továbbra is munkát kellene adni. Nemzetgazdasági szinten ez jobb megoldás, mint az áramimport, ami ráadásul nagy árkockázattal jár.

Az egyetem és a Nukleáris Technikai Intézet számára milyen lehetőséget jelent a bővítés? Illetve milyen feladatot, hiszen februári akadémiai előadásán azt említette, hogy katasztrofális a mai középiskolások természettudományi ismerete. Ha így van, kik tudják majd működtetni a reaktorokat?
– Az oktatás területén igen sok a teendő. Sajnos a középiskolai fizikaoktatás szintje nagyon lecsökkent, az egyetemekre jelentkezők matematika- és fizikatudása óriásit esett két évtized alatt, amit nemcsak az egyetemek oktatói tapasztalnak, hanem a nemzetközi PISA felmérések eredményei is ezt mutat­ják. Ha a mindenkori kormányok egy fenntartható Magyarországot akarnak építeni, a közép­iskolai oktatásban meg kellene növelni a természettudományos oktatásra fordított időt. Ezenkívül a paksi bővítéshez kapcsolódó tervekben szerepel egy speciális, regionális képzési program is, amelyben az erőmű körüli középiskolákban egy szakköri rendszer segítségével növelnénk a természettudományra fordított időt és a kompetenciákat. Erre alapozva az egyetemek jobb képzést tudnának nyújtani az ipar számára. Mi itt az egyetemen készek vagyunk arra, hogy az energiapolitika megvalósításához szükséges oktatási és kutatási programokat végig­vigyük.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka