2012. július 4.

Szerző:
Bencze Áron

A Tisza-völgy árvízi biztonságáért

Az utóbbi évtized nagy pusztítást okozó, számottevő anyagi forrást felemésztő tiszai árvizei indokolttá tették Magyarországon a védekezési rendszer gyökeres megújítását. A Vásárhelyi-terv a magyar vízügy egyik legnagyobb szabású fejlesztése, jelentős mértékben növeli a folyó mentén élő másfél millió ember biztonságát.


Az elképzelés akkor körvonalazódott, amikor a Tisza hazai szakaszára zúdult hatalmas víztömeg 1998 és 2001 között négy nagy árvizet okozott. Az egyre növekvő árhullámok – amelyek esetenként egy méterrel is meghaladták az addig mért legmagasabb vízszintet – miatt a régebbi módszerek már nem nyújtottak kielégítő megoldást. Az árvízvédelem az ezredfordulóig elsősorban a töltések magasításán alapult, azonban világossá vált, hogy az árvízvédelmi rendszer védelmi képessége így már nem növelhető tovább. A védekezési, kárelhárítási és újjáépítési költségek 120 milliárd forintot tettek ki, roppant terhet róva a nemzetgazdaságra. A helyzetre mielőbb értelmes megoldást kellett találni. A szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakoribbá válása, a csapadékos időszak rövidülése közel azonos vízmennyiség mellett, valamint az özönvízszerű esőzések hatására a legnagyobb aszályok idején is keletkezhetnek jelentős árhullámok folyóinkon.

A Tisza-völgy árvízi biztonságának megerősítéséről az Orbán-kormány 2002 februárjában döntött. A koncepció lényege az volt, hogy – az ökológiai szempontokat is figyelembe véve – javítani kell az áramlási, vízszállítási feltételeket, és a folyó árvizeit a kiépülő védelmi töltések közötti nagyvízi mederben kell levezetni. Másképpen: az árhullámok ellen úgy is védekezhetünk, ha több teret kap a folyó, ezáltal az árvizek nagyobb területen vonulhatnak le, így csökken az árvízszint, a folyó nem lép ki a meglévő védelmi töltések közül.

A megoldást a szakemberek a Vásárhelyi Pálról elnevezett komplex programban, illetve annak továbbfejlesztésében – Vásár­helyi-terv Továbbfejlesztése (VTT) – írták le. Az elgondolás szerint az árhullám levonulásakor a káros víztöbbletet – ellenőrzött körülmények között – a folyó mentén újonnan építendő tározókba vezetik. A tározók létesítésének egyik célja tehát a Tisza menti településeken élők biztonságának növelése, másrészt a vidék fejlesztése, a tájbarát gazdálkodási formák meghonosítása.

Hullámtéri vízbeeresztő és leeresztő csatorna és az energiatörő medence – Cigánd

A VTT megvalósítását az 1022/2003-as kormányhatározatban fogalmazták meg, amely rendelkezik az árvízvédelmi tározók megépítéséről (tartalmazza a kapcsolódó infrastrukturális beruházásokkal összefüggő lépéseket) és az érintett területek fejlesztéséről is. A VTT-ben előirányzott árvízi tározók kiterjedése, a teljes ártérhez viszonyított aránya Európában egyedülálló. Az eddigi legnagyobb szabású hasonló program, a Svájc, Németország, Franciaország, Belgium, Luxemburg és Hollandia által EU-támogatással megvalósított IRMA fő mutatóival összevetve azt találjuk, hogy a Rajna és a Meuse folyók mentén reaktivált ártér csaknem 3,5-szeresére, árvízi befogadóképességét tekintve hétszeresére rúg a Tisza mentén előirányzott projekt. Molnár Bélától, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatójától az eddig elért eredményekről érdeklődtünk.

A Vásárhelyi-terv fölgyorsítása elől a következő kormány nem térhet ki – nyilatkozta egy lapnak Kassai Ferenc, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke 2009 decemberében. A kormányváltás után milyen lépésekre volt szükség ezen a területen? – kérdeztük a főigazgatót.
– A VTT megvalósítása folyamatos, a tervezési és előkészítési munkákat követően indulhatnak meg a beruházások. A tervezési és a modellezési feladatok mellett jelentős időt igényelnek a területszerzési feladatok is. A 2010. évi rendkívüli árvizek, valamint az ukrán árvízvédelmi beavatkozások új feltételrendszert és új feladatokat adtak.
A Vásárhelyi-terv alapvetően fejlesztési feladatokat jelent, amelyeknek részben a vízügyi ágazat a kedvezményezettje. A VTT árvízvédelmi fejezete három fő elemből áll. Az első a hullámtér rendezése, a lefolyást gátló vagy lassító tényezők kiküszöbölése. A második az árvízvédelmi töltések magassági és állékonysági követelményeknek való megfeleltetése, kiépítése, továbbá a minél jobb áramlási paraméterek biztosítása.
A harmadik a rendkívüli, magas szinttel tetőző árhullámok kezelése, a sikeres védekezés biztosítása. Ennek legfontosabb eszközei az árvízi szükségtározók. A projektek megfelelő ütemben haladnak, csak 2010-ben a rendkívül magas csapadékhozam és az árvizek hátráltatták a kivitelezést.

Eddig hány tározó készült el?
– Két árapasztó tározót adtak át, a ci­gán­dit és a tiszaroffit. A cigándi az ország egyik legnagyobb árvízvédelmi létesítménye, közel 25 négyzetkilométeren 94 millió köbméter víz befogadására képes, ami a vízbeeresztés szelvényében 25 centiméterrel csökkenti a tiszai árhullámok szintjét. Az árapasztó tározó a Bodrogközben Nagyrozvágy, Cigánd és Pácin települések közigazgatási területén található. Ez a hatalmas alapterület nagyjából akkora, mint a Velencei-tó. A tározó átlagos vízmélysége 3,8 méter. A közel 24 ki­lométer hosszú töltés teljes hosszán kerékpárutat alakítottak ki, elkészült 46 vízkormányzási műtárgy, és a Cigándtól Ricse felé vezető közúton egy 100 méter hosszúságú hidat is meg kellett építeni. Ötszáz hektár vizes élőhelyet alakítottak ki, és 10 kilométer hosszan kisvízfolyásokat is rehabilitáltak.

Cigándi zsilipek

A tározó „kapuja” a Cigánd határában megépült be- és leeresztő műtárgy. A hatalmas, kétszintes vasbeton szerkezet alsó szintjén a tájgazdálkodáshoz szükséges víz beeresztésére szolgáló nyílások vannak. Felettük az árvízi többletvíz beeresztésére alkalmas, lényegesen nagyobb zsilipek helyezkednek el, amelyek másodpercenként 430 köbméter vizet képesek átereszteni. A létesítmény méreteiből fakadóan is tekintélyt parancsoló: a műtárgy pillérei 9,3 méter magasak, a szerkezet 43 méter széles. A zsilip megépítéshez 20 ezer köbméter vasbetonra volt szükség (ebből 25-30 tízemeletes házat lehetne felépíteni).
A tározóhoz kapcsolódóan jelentős infrastrukturális fejlesztésekre került sor a térségben. Cigándon, Ricsén, Tiszakarádon, Nagyrozvágyon és Pácinban szennyvízberuházás, belterületi vízrendezés, útépítés és szelektív hulladékgyűjtési beruházás valósult meg. A tározó – amelynek területén és környezetében 3500 hektár tájgazdálkodási mintaterületet alakítottak ki – nem csupán az árvízi biztonságot növeli, hanem lehetővé teszi a természetes ártérre jellemző vízviszonyok visszaállítását, és ezzel megteremti az ártéri gazdálkodás kereteit. Mindez tájhasználatváltást eredményezhet, a jelenlegi szántók mellé erdőket, gyümölcsösöket, legelőket és kaszálókat telepíthetnek, de halászatra is nyílik lehetőség. A tározót árvízi védekezésre még nem kellett igénybe venni.

A Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése program második tározója a tiszaroffi árapasztó tározó.

Az árvízvédelmi építmény három település, Tiszaroff, Tiszabő és Tiszagyenda között helyezkedik el, közvetlen hatása a három településen ötezernél több lakost és 1992 háztartást érint. A tározó alapterülete körülbelül 23 négyzetkilométer, megközelíti a Velencei-tó méretét. 97 millió köbméter víz befogadására és elraktározására képes, a töltések átlagosan 4,5 méter magasak, koronájuk 5 méter széles, teljes hosszuk 23,1 kilométer.

A déli műtárgy megnyitása a tiszaroffi árapasztó tározón

Amennyiben az árhullám egy méterrel meghaladja a mértékadó árvízszintet, a tározó vízszintcsökkentő hatása önállóan 16 centiméter a vízbeeresztés szelvényében, és ez a hatás még Szegednél is 7 centiméter marad. A földművekhez összesen 1,6 millió köbméter, a tározó területén kitermelt anyagot használtak fel. Az erős hullámzásnak kitett szakaszok elé – az uralkodó széliránytól függően – 40-80 méter széles véderdősávot is telepítenek. A tározót a 2010. évi árvíz idején igénybe vették, és bár nem töltötték fel teljesen, mégis mintegy 50 millió köbméter vizet vezetett ki, ami jelentősen csökkentette Szolnok árvízi terhelését.

Schweitzer Ferenc, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Kutatóintézete tudományos tanácsadójának nyilatkozata szerint a megépült tározókba egyébként sem fér túl sok víz, ellenben a nagy nyomás miatt a tározók gátjai mentén buzgárok alakulhatnak ki. További gond, hogy a tározókból nem lehet visszavezetni a vizet a Tiszába, legfeljebb szivattyúkkal…
– A tervezett árapasztó tározókba összességében 1,5 milliárd köbméter vizet lehet majd kivezetni, ez a Balaton vízmennyiségének felel meg. A tározók a számítások szerint egyidejű igénybevétel esetén a Tiszán körülbelül egy méterrel csökkenthetik az árvízszintet.
A tározótöltéseket a befogadott vizek elleni nyomásra méretezték, a töltések viszonylag alacsonyak, átlagosan négy méterrel emelkednek ki a terepszintből, így a víz magassága nem jelent rendkívüli terhelést a töltésekre. A töltések alapozásánál és építésénél figyelembe vették a mentett oldali talaj- és terepviszonyokat annak érdekében, hogy ne jelentkezzenek káros árvízi jelenségek: buzgárok, fakadóvizek. A feltöltött tározók leürítése gravitációs úton történik, az újonnan épített műtárgyakon, illetve a tározókban üzemelő belvízcsatornákon keresztül. A tározók leürítése során nincs szükség szivattyúzásra. A tiszaroffi tározó 2010. évi igénybevétele során a mentett oldalon nem jelentkeztek sem fakadóvizek, sem buzgárok, a tározó ürítése gravitációs úton, problémamentesen történt a műtárgyakon és a belvízcsatornákon keresztül.

Védmű – Tiszaroff

A Katasztrófák tanulságai címmel idén tavasszal megjelent, Schweitzer Ferenc által szerkesztett kötetben olvasható, hogy a gátak közé szorított Tisza medrének feneke évente átlagosan három centivel emelkedik. Emiatt az elmúlt százötven évben hétszer emelték meg a tiszai gátak magasságát. És mivel ez a folyamat nem állt le, fél évszázad múlva másfél-két méterrel magasabb gátakkal lehetne kivédeni például a 2006-os, rekordot hozó vízmennyiséget. Ezzel a problémával számol a Vásárhelyi-terv?
– A Vásárhelyi-terv alapgondolata az volt, hogy ne a töltéseket emeljük, ne módosítsuk egyre magasabb szintekre a mértékadó árvízszinteket, hanem a most érvényben lévő szinteken erősítsük meg a védelmi létesítményeket, és a többletvizek kezelésére találjunk más megoldást. Ennek eredménye két beavatkozás forma: a folyó lefolyási viszonyainak javítása érdekében az árvízi levezetősáv szabaddá tétele, illetve a folyómederből való vízkivezetés tározóba. E két gondolatot figyelembe véve dolgozták ki a VTT árvízvédelmi fejlesztését a Szolnok és a déli országhatár közötti szakaszon a hullámtér rendezésével, árvízi levezető sáv kialakításával és árapasztó tározók létesítésével, ezek közül a fentiekben említett két tározó már elkészült. A folyómeder fenékszintjének folyamatos emelkedése a folyó rendszeres karbantartásával, kotrásával, szabályozásával oldható meg annak érdekében, hogy a folyóvölgy épített környezetét megóvhassuk, ennek elmaradása, hiánya veszélyezteti az emberi élet- és vagyonbiztonságot.

A már elindult, valamint a közeljövőben kezdődő nagy volumenű közmunkák hogyan érintik a vízügyet?
– Az ár- és belvízi védekezés műveinek fenntartásában, karbantartásában jelent meghatározó segítséget a közfoglalkoztatás. Több mint húszezer közfoglalkoztatott segíti a vízügyi igazgatóságok munkáját, erősítve ezzel az ország vízkárok elleni védelmi képességét.

Milyen újabb fejlesztések várhatók?
– Az említett két tározón kívül további tározóépítések folynak, illetve vannak az előkészítés fázisában. A beruházásokat EU-forrásból, pályázati úton kívánjuk megvalósítani.

Az épülő nagykunsági tározó energiatörő medencéje

 Egy éven belül fejeződnek be a Közép-Tiszán a nagykunsági (várhatóan idén novemberben) és a hanyi-tiszasülyi árapasztó tározók (a várható befejezés e hónap 26., a véderdő telepítésének várható befejezése 2013. július). Egy rendkívüli árhullám esetén a két tározó összesen mintegy 350 millió köbméter – azaz hét velencei-tónyi – vizet lesz képes befogadni, és a már átadott tiszaroffi tározóval együtt átlagosan 60-70 centiméteres vízszintcsökkentést képes elérni a folyó Csongrád és Kisköre közötti szakaszán, de még Szeged körzetében is eléri majd a 30 centimétert. A három árvízvédelmi létesítmény ezzel 570 ezer ember és 660 ezer hektár földterület árvízi biztonságát növeli a Közép-Tiszán.

A már beépített szegmenstáblák – nagykunsági tározó

A nagykunsági tározó közel 100 millió köbméter víz befogadására lesz képes, ezzel mintegy 20 centiméterrel csökkentheti egy rendkívüli árvíz szintjét a térségben. A tervezett új töltések hossza 18,2 kilométer, magasítani fognak 9 kilométernyi meglévő töltést. A koronán üzemi út épül, amely alkalmas lesz kerékpározásra is.

A hanyi-tiszasülyi tározó be- és leeresztő műtárgya

A tározó feltöltését és leürítését a Tisza bal parti töltésében, a taskonyi szivattyútelep alatt megépülő vasbeton műtárgy fogja biztosítani. A hanyi-tiszasülyi tározóba közel 250 millió köbméter, azaz ötször annyi vizet lehet majd kiengedni, mint amennyi a Velencei-tóban van. Ez 47 centiméteres vízszintcsökkenést eredményez a térségben. Összesen 24,3 kilométer hosszú új töltés épül, és 7 kilométer már meglévő töltést is magasítani fognak. A koronán kerékpározásra is alkalmas üzemi utat alakítanak ki. Sajfok alatt épül meg a vízbeeresztő és leeresztő műtárgy, és további 10 zsilip készül el. A tározók elárasztására a 2000-eshez vagy a 2006-oshoz hasonló rendkívüli árvizek idején, számítások szerint 15-20 évente kerülhet sor.

A Szamos–Kraszna közi tározó kivitelezése idén május­ban megkezdődött, várható befejezése 2014. november. Az árapasztó tározó területe 51,1 négyzetkilométer, befogadó kapacitása 126 millió köbméter. Hatása a Tiszán Tivadar és Kisköre között és a Szamos-torkolat, valamint Csenger közötti szakaszon jelentkezik. A Szamoson a vízbeeresztés szelvényében 60-80, a Tiszán a Szamos torkolata alatt Vásárosnaménynál 30-40, Tokajnál 15-20, a torkolat felett Tivadarnál is még 10-12 centiméteres árvízszint-csökkenés érhető el.

A beregi árapasztó tározó közbeszerzési eljárása folyamatban van. Tavaly októberben hagyta jóvá a kormány a beregi árvízi tározó megépítését célzó mintegy 50 millió eurót meghaladó támogatási igényű nagyprojektjavaslatot. A tározó a Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése keretében kiépülő árvízvédelmi rendszer részeként hozzá­járul a Tisza-völgy árvízi biztonságának növeléséhez. A beruházás a Tisza árvízszintjét a tározó megnyitásával mintegy 60 centiméterrel apaszthatja, így a jövőben több mint 250 ezer ember árvízvédettségéről gondoskodik 376 négyzetkilométeres területen. A fejlesztésnek köszönhetően 19 beregi település, köztük Vásárosnamény is biztonságba kerül.
A tározó megvalósulásával a jövőben elkerülhetővé válnak az olyan katasztrófák, mint ami például 2001-ben sújtotta a térséget, és 32,3 milliárd forint kárt okozott. A projekt az árvízvédelmi beruházások mellett egy komplex árapasztási és ártér-revitalizációs beavatkozást is tartalmaz, s ezzel segítik a vízkészlettel való fenntartható gazdálkodást a tározón belüli és kívüli területeken. A projekt keretében valamennyi műtárgyat átépítik, s végrehajtják az összes szükséges beruházást, eszközbeszerzést. A program emellett támogatja az egyedi településrendezési és turisztikai fejlesztéseket, a vízre alapozott térségi gazdaságfejlesztési programokat, továbbá mérsékli majd a fokozódó időjárási szélsőségek káros hatását, az ár- és belvíz-, valamint aszálykárokat. A vizes élőhelyek, vízterek fejlesztése révén pedig hozzájárulhat a környezet megóvásához is.
Nem tározóépítési, ugyanakkor fontos és jelentős projekt a Tisza hullámterének rendezése a Kisköre és Szolnok közötti szakaszon. A további VTT beruházások előkészítése is folytatódik. A fejlesztési célterületek elsősorban a Felső-Tisza, valamint a Szolnok és a déli országhatár közötti szakasza lesznek.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka