2012. december 4.

Szerző:
Bogdán Zoltán

A szellemi tulajdon védelme az USA-ban – magyar szemmel

A Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) ügyvezető igazgatója, Antos László az USA Külügyminisztériumának meghívására nemrégiben háromhetes szakmai körúton vett részt. A tizenkilenc tagú nemzetközi csoport öt városban (New York, Washington, St. Louis, Portland, Seattle) tanulmányozta a szellemi tulajdon védelmét az Egyesült Államokban. A szakmai részeken túl is sok olyan érdekességgel és elgondolkodtató helyi sajátossággal találkoztak, amelyeket érdemes megosztani olvasóinkkal is.


Antos László

Gondolom, ennek a nagyszabású „szakmai roadshow-nak” azért volt némi előzménye is…
– Természetesen, hiszen egy ilyesfajta, az USA Külügyminisztériuma által támogatott szakmai utazásra nem lehet csak úgy jelentkezni. A Magyar Innovációs Szövetség néhány évvel ezelőtt indított egy „Meet the Scientist!” (Találkozz tudóssal!) elnevezésű programot: kiemelkedő magyar műszaki és természettudományos szakembereket (volt Fulbright-ösztöndíjasokat) vittünk el középiskolákba, hogy népszerűsítsék saját tudományágukat. A programnak igen nagy sikere és jó visszhangja volt, támogatta az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége és a Fulbright Bizottság is. Ez a tény nagyban befolyásolta a későbbi utazásomat, hiszen ennek kapcsán ismerkedtek meg a MISZ munkájával és célkitűzéseivel.

Milyen szempontok alapján válo­­gat­­ták össze ezt a nemzetközi gárdát?
– A nem tökéletes, de tárgyalóképes angolnyelv-tudás természetesen alapfeltétel volt. Ilyen szempontból sikerült is a 17 ország 19 résztvevőjét úgy összeválogatni, hogy senki sem lógott ki a sorból. Illetve egy új-zélandi kolléga, fölfelé, de az ő angolját néha még az amerikaiak sem értették. Egyébként pedig meglehetősen heterogén volt a társaság, a világ minden részéből érkeztek szakemberek, volt közöttünk bíró, szabadalmi ügyvivő, jogász, rendőr, még parlamenti képviselő is. A közös témakör, amely összekötött bennünket, természetesen a szellemi tulajdon volt, ezzel (is) foglalkozunk mindannyian a saját országunkban.

Innovációval vagy szellemitulajdon-védelemmel?
– Magyarországon kétségkívül tapasztalható némi fogalmi zavar az innováció körül, annyit azért egyértelműen leszögezhetünk, hogy az innovációnak szerves része a szellemitulajdon-védelem, amely két részből áll: az iparjogvédelemből, illetve a szerzői jogok védelméből. Az innovációhoz kapcsolódó szabadalmak, ipari formák, illetve a védjegyek tartoznak az iparjogvédelemhez, a szerzői jogi alkotásokhoz pedig zenei, irodalmi, tudományos stb. műveket sorolunk.

Ismerve az amerikai hozzáállást, bizonyára nem sok üresjárat volt a húsz nap alatt…
– A háromhetes utazás szinte minden napja zsúfolva volt szakmai programokkal, turistáskodásra alig maradt idő, de hát nem is azért mentünk. Az előadások, megbeszélések nagy része természetesen komoly szakmai program volt különböző állami hivatalokban, bíróságokon, ügyvédi irodákban és egyetemeken, de találkoztunk a Nike jogi csapatával és a Microsoft képviselőivel is. Azt hiszem, már a témakörök vázlatos ismertetése is meghaladná e cikk terjedelmi kereteit és igénybe venné az olvasók türelmét. Tény, hogy sok érdekes különbséget is felfedeztünk az amerikai és az európai, illetve a magyar gyakorlat között.

Egy kicsivel legalább közelebb kerültek az „amerikai titok” megfejtéséhez, hogy mitől is világelső gazdasági hatalom az USA?
– Az egyik egyetemen magam is feltettem egy ehhez hasonló „bulváros” kérdést, hogy mi a titkuk? Mármint annak, hogy a karon olyan kitűnően működik minden. A válaszadó szemmel láthatóan eléggé értelmetlennek tartotta a kérdést, de azért udvariasan megpróbált válaszolni: „hát… dolgozunk. Keményen dolgozunk.” Körülbelül ennyi derült ki az amerikai titokról. Nem kifogásokat keresnek, hanem dolgoznak és vállalkoznak. Mindig, mindenki, évtizedek, évszázadok óta. Ettől aztán működik az egész rendszer. Nem alkotnak kétévenként újabb és újabb stratégiákat, hanem megvalósítják az éppen aktuálisat. Nem a briliáns ötletekben – vagy nemcsak abban –, hanem a végrehajtásban nagyszerűek.

És valószínűleg a korrupcióban sem annyira innovatívak, mint mondjuk mi itt Kelet-Közép-Európában…
– Egy közép-amerikai kolléga – persze lehetett volna mondjuk közép-európai is – meg is kérdezte az egyik magas rangú hivatalnokot: mit tesznek annak érdekében, hogy ne szivárogjanak ki szakmai, üzleti titkok. A hölgy először arra gyanakodott, hogy talán nyelvi okok miatt nem értik egymást, de aztán kiderült, hogy mélyebbek a problémák: hogy innen, tőlük valaki gazdasági titkokat adna ki valakinek? Ezt a kérdést most azért nem tudja frappánsan megválaszolni, mert még soha nem jutott eszébe, hogy ez gond lehet. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ilyen megtörténjen.

Gondolom, sok, Európában ismeretlen megoldással is találkoztak a szellemi tulajdonvédelem terén…
– Általánosságban elmondható, hogy az amerikaiak az innováció és az iparjogvédelem terén is érthetően roppant büszkék egészen különleges, szabadverseny-segítő hagyományaikra (a szabadalmi és szerzői jog például az alkotmányban rögzített). Néhány területen azért igyekeznek összhangba kerülni a világtendenciákkal. Tavaly például, történelmükben először, kidolgoztak egy szövetségi szintű innovációs stratégiát, amelynek középpontjában – nem meglepő módon – a „business” áll. Szabadalmi törvényükben a „first to invent” kitétel is hagyo­mánynak számít. Európában azé a szabadalom, aki papíron először jelentette be, védette le. Amerikában ez nem egyértelmű: ha valaki szabadalmi bejelentés nélkül jelentős összeget invesztál egy önálló saját termék gyártásába, azt egészen eddig speciális jogok védték egy későbbi bejelentővel szemben. 2013-tól ez megváltozik, közelítik az európai gyakorlathoz.

A hírek szerint az amerikaiak szin­te vallásosan törvénytisztelők, igaz ez erre a területre is?
– Maguk az amerikaiak is kínosan mosolyogtak azon a gyakorlaton, amit a jogszabályok szó szerinti betartása hozott magával. A védjegyhamisítás ugyanis csak akkor valósult meg a bírósági gyakorlatban, ha a hamis védjegy „on it”, vagyis a terméken rajta volt. Ha a mexikói határon a vámos talált ezer pólót és külön csomagban ezer, pólóra való Nike címkét, nem intézkedhetett, mert nem „on it” volt. Bizonyos boltokban az egyik pulton volt a hamisított termék, a másikon a hamisított védjegy, de ennek már vége, mert a védjegytörvény módosítása ezt a kiskaput is bezárta. Az amerikaiak egyébként nemcsak azért érzékenyek nagyon a hamisításra, mert rontja a cégek üzleti érdekét és a vásárlók életminőségét, hanem mert az ebből származó óriási összeg jelentős része a nemzetközi bűnözői hálózatokhoz és terroristacsoportokhoz kerül. Nem reklámozzák ugyan, de ők már igen intenzíven figyelik az internetes kereskedelmet is, hiszen a hamisított áruk jelentős része a virtuális térben bukkan föl, egyes becslések szerint például a neten értékesített gyógyszerek mintegy ötven százaléka hamisítvány.

Itthon köztudottan gyenge az akadémiai és felsőoktatási intézmé­­nyek, illetve az ipar közötti együtt­működés, az úgynevezett „tu­dás­transzfer”. Amerikában hogyan működik ez a rendszer?
– Úgy tűnik, egy „kicsit” jobban, mint nálunk. Egy 1980-as törvény alapján a közpénzekből finanszírozott kutatások ered­ménye az egyetemeken marad, vagyis a licencek tulajdonjoga a felsőoktatási intéz­ményeket illeti meg. Ezek hasznosítására úgynevezett Techtransfer Office-okat hoztak létre, amelyek nonprofit alapon, amolyan katalizátorként működnek – licencszerződéseket kötnek és tudásintenzív (úgynevezett spin off) vállalkozásokat hoznak létre. Országos átlagban – amelyben benne vannak a kis vidéki főiskolák is – a felsőoktatási intézmények KFI költségvetésének 1-2 százalékát ezek az irodák hozzák tető alá, míg a világhírű, nagy egyetemeken ez az arány eléri az öt százalékot is. Mielőtt megkérdezné: itthon is volt olyan év, amikor egy felsőoktatási intézménynek – például a Szegedi Tudományegyetemnek – sikerült hoznia az egy százalékot. Csupán egyetlen tény adhat okot némi bizakodásra: nekik 32 éve van ilyen jogszabályuk, mi viszont csak 2004-ben alkottuk meg ilyen szellemben az Innovációs Törvényt.

A szellemi jogvédelem bonyolult és drága procedúra, a hazai vállalkozóknak általában nincs erre se pénzük, se energiájuk. Amerikában is ez a helyzet?
– A vállalkozás és a pénz hazájában természetesen majdnem mindennek megké­rik az árát, de azért vannak kivételek is. Az innováció és a piacvédelem terén gyakran éppen az ingyenesség jelzi, hogy itt szövetségi, vagyis „federal”, esetleg tagállami, tehát „state” projektről van szó, valamilyen magasabb rendű érdek miatt. Az Amerikai Szabadalmi Hivatal, az USPTO például mindent megtesz, hogy teljesítse a küldetését, például rendszeres és széles körű ingyenes tanfolyamokat szervez, amelyek külföldiek számára is hozzáférhetőek. Sajátos amerikai intézmény az 1930 óta létező International Trade Commission, amely az USA-ban termelő cégeket védi a hamisított importtermé­kekkel szemben. Természetesen ingyen.

Az Egyesült Államokban régóta támogatják a kezdő spin off, startup cégeket jogi, adózási és hitelnyúj­tási szempontból is. Találkoztak ezzel a gyakorlatban is?
– Természetesen többel is, hiszen ez az amerikai gazdaság egyik pillére. Egy érdekes példa. Az egyik St. Louis-i egyetem jogi karán lévő úgynevezett „legal clinic” tulajdonképpen egy ingyenes jogi szolgáltató iroda, amelyet a hallgatók működtetnek a kisvállalkozások számára – igen nagy sikerrel. Szellemi tulajdonjogra szakosodtak, tehát ha egy „startup” cégnek gondjai vannak a védjegybejelentéssel vagy egyéb szabadalmi ügyekkel, felkeresi az irodát, és a hallgatók mindent kikutatnak, elintéznek. Az egyetemisták a gyakorlatban tanulják meg a rendszer működését, a kisvállalkozónak egy centjébe sem kerül, viszont a diplomázás után sok ilyesfajta ismeretség folytatódik munkaviszonnyal. Mindezt nálunk is érdemes lenne meghonosítani. Egyelőre keressük a fogadókészséget a hallgatók és a kisvállalkozások részéről.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka