2018. november: jegyzet, fizika, portré, atomenergia, tudomány, anyagtudomány, kémia, lézer, orvostudomány, biofizika, genomika, biokémia, innováció, közlekedés, egészségipar, megújuló energia, környezetvédelem, zöldkörnyezet, robotika, ipar 4.0, it, mesterséges intelligencia
2018. november 9.

Szerző:
Horváth Dániel

A jövő nukleáris szakemberei

Az országban megvalósuló fejlesztések, amelyek révén növekszik hazánk atomenergián alapuló energiatermelő kapacitása, számos új szakember munkáját igénylik – kérdés, hogy biztosítható-e a szükséges szakembergárda. Itthon kizárólag a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetében képeznek atomenergetikai szakembereket. Az intézet igazgatójával, Czifrus Szabolccsal beszélgettünk az utánpótlásról.


Változott a szakma népszerűsége a szakirányt választó hallgatók körében azután, hogy elfogadták a Paks 2 beruházás terveit?

– Változott, de nem egészen úgy, ahogyan azt sokan gondolnák. Amikor a Paks 2 beruházás híre először napvilágra került, valóban emelkedett, a korábbi évek átlagának duplá­jára ugrott a nukleáris specializáció, illetve az MSc szak iránt érdeklődő hallgatók száma. Csakhogy ez az emelkedés nem stabilizálódott, hanem az utóbbi másfél-két évben jelentősen visszaesett. Nem egyszerű megválaszolni azt a kérdést, hogy mi okozza ezt az érdeklődéscsökkenést. A hallgatókkal folytatott beszélgetésekből az azonban kiderült, hogy nem arról van szó, hogy ne éreznék vonzónak a nukleáris szakmát. Inkább az lehet a magyarázat, hogy emellett választhatnak sok más, adott esetben vonzóbb szakirányt is. Az energetikán belül a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kutatás-fejlesztés rendkívül érdekes a számukra, és talán divatosabb is, mint az atomenergia. A hallgatók úgy gondolják, hogy ez a jövő ágazata, így biztosan el tudnak majd helyezkedni az itt szerzett tudással. A nukleáris terület iránt érdeklődők közül többen külföldre mennek mesterszakon továbbtanulni. Pedig atomenergiát az elkövetkezendő évtizedekben biztosan fog az ország alkalmazni, így a nukleáris szakemberek nagyon stabil és biztos állásokra számíthatnak.

Az épülő Paks 2, ahova 2023-ig nagyjából 200-250 mérnökre lesz szükség: nukleáris mérnökökre, gépészekre, villamosmérnökökre.
Milyen hátterű hallgatók jelentkeznek nukleáris képzésre?

– Egyrészt fizikushallgatók jönnek, akik már a BSc képzés utolsó évében is a nukleáris technika specializációt választják. A BSc dolgozat elkészítése után van lehetőségük a fizikus MSc-n belül a nukleáris technika, illetve az orvosi fizika szakirányokat választani, amelyeket ugyancsak intézetünk oktat. Előbbi főként az energetikai célú atomenergia-felhasználással foglalkozik, míg utóbbi a diagnosztikai és terápiás célú sugárzások alkalmazásához kapcsolódik. A hallgatói létszám inkább az atomenergetikai szakirányon ingadozik jelentősen, az orvosi fizika iránti érdeklődés stabilabbnak mondható. A hallgatóink másik forrása az energetikai mérnöki BSc képzés, ahol a hét féléves tanulmányok utolsó három féléve már specializációval telik.

Érzelmileg hogyan viszonyulnak a hallgatók az atomenergiához? Volt idő, amikor ezt az energiaforrást kifejezetten rossznak tartotta a társadalom jelentős része, különösen a fiatalok. Változott az egyetemisták hozzáállása?

– Tagadhatatlan, hogy ahogy a társadalomban, a hallgatók kö­rében is vannak, akik idegenkednek az atomenergiától, a vélt kockázatok, veszélyek miatt. Intézetünk éppen ezért arra törekszik, hogy már az alapképzésben részesüljenek a hallgatók olyan alapozó oktatásban (ilyen például az energetikai mérnököknek kötelező atomenergetikai alapismeretek tárgy), amely megalapozott, tényszerű tudással ruházza fel őket. Így amikor eljutnak oda, hogy szakirányt kell választaniuk, érzelmeik mellett már az objektív tudás birtokában dönthetnek a nukleáris technika választása mellett. Megpróbálunk átfogó képet adni a hallgatóknak arról, hogy milyen kihívások, kutatási irányok merülnek fel a nukleáris technikával kapcsolatban, és milyen tudományterületek ismereteinek elsajátítása szükséges ahhoz, hogy valaki nukleáris szakemberré váljon. Azt sem szabad ugyanakkor elhallgatnunk, hogy a társadalomban és az egyetemisták körében is vannak kifejezetten atomenergia-párti csoportok is. Ők fontosnak tartják azt, hogy Pakson az atomerőmű immár harminc éve megbízhatóan és biztonságosan termeli az áramot, és szolgáltatja hazánk elektromosenergia-termelésének felét. A hallgatók körében tehát nem negatív az atomenergia megítélése. Sokkal jellemzőbb, hogy nem mindegyikük tartja izgalmasnak – különösen, ha például a nanotechnológiával vagy a kvantuminformatikával hasonlítjuk össze.

A Paksi Atomerőműben dolgozó mérnökök első generációja mostanában megy nyugdíjba. Ez mintegy száz szakembert jelent, akiket pótolni kell, hiszen a meglévő négyes blokk az üzemidő-hosszabbításnak köszönhetően még húsz évig biztosan működni fog.
Talán az csökkentheti a tudományterület érdekességét sok hallgató szemében, hogy vélekedésük szerint az itt megszerzett tudással a Paksi Atomerőműben lehet dolgozni, és sehol máshol. Valóban kizárólag az atomerőmű személyzetét képzik az intézetben?

– Vannak szerződéses együttműködéseink a Paksi Atomerőművel, újabban a Paks 2 beruházással kapcsolatban is, illetve az Országos Atomenergia Hivatallal közösen. A hallgatók már a második-harmadik évben bekapcsolódhatnak ezekbe a projektekbe, és megtapasztalhatják, hogy a tudásuk, a munkájuk azonnal hasznosul a gyakorlatban is. Ez már önmagában vonzó lehet sokaknak, de intézetünk kutatásai jóval túlmutatnak a jelenleg Magyarországon működő atomerőműblokkok üzemeltetésén, sőt a világban bárhol üzemelő jelenlegi atomerőműveken is. Most zárul le egy nagy pályázati kutatásunk az úgynevezett 4. generációs atomerőművek terén. Ebben a kutatási projektben, amelybe legalább húsz hallgatónk kapcsolódhatott be, a tudományterület jövőjét vizsgáltuk. Ezen túlmenően többen foglalkoznak nálunk a fúziós energiatermelés problémakörével is, amely szintén intézetünk egyik fontos kutatási területe. Ha a hallgatók eltöltenek nálunk néhány évet e témák kutatásával, nagyban megkönnyítik későbbi ipari elhelyezkedésüket akár itthon, akár külföldön.

Meg lehet-e határozni, hogy hány nukleáris szakemberre van nálunk szükség? Néhány éve, amikor döntés született a Paks 2 beruházás megvalósulásáról, a szükséges mérnökök számát illetően olykor egészen túlzó vélekedések terjedtek el a sajtóban.

– A Paksi Atomerőmű meglévő négyes blokkja nemrég kapott engedélyt az üzemidő húszéves meghosszabbítására, így még két évtizedig biztosan működni fog. Az ott dolgozó mérnökök első generációja, akik a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején álltak munkába, mostanában megy nyugdíjba. Ez ismereteim szerint mintegy száz szakembert jelent, akiket pótolni kell. Emellett épül Paks 2, ahova 2023-ig nagyjából 200-250 mérnökre lesz szükség (természetesen itt nemcsak nukleáris mérnökökre, de például gépészekre, villamosmérnökökre is gondolni kell). A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei, illetve az Országos Atomenergia Hivatal is rendszeresen vesznek fel szakembereket, hiszen az új atomerőműblokkok hatalmas engedélyezési feladatait csak megnövelt létszámmal tudják elvégezni. Működik továbbá több olyan cég is, amelyek már ma is beszállítói az atomerőműnek. Jelentős kereslet van tehát nukleáris szakemberekre, miközben intézetünkben évente összesen csupán tízen-tizenöten végeznek. A szakmában hatalmas potenciál rejlik.•

 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018

Innotéka