A kutatások elsősorban a központi idegrendszer működési zavarainak megértésére irányultak. Mi volt a Richter feladata, hogyan zajlott az együttműködés a konzorciumban részt vevő akadémiai és egyetemi intézetekkel?

− A NAP keretein belül mi is alapkutatást végeztünk, ami első­sorban az agy működésének feltérképezését, illetve azon célpontok feltárását jelentette, amelyek befolyásolásával az agy működése megváltozhat, azaz amelyeken elvi lehetőség nyílik egyes idegrendszeri betegségek gyógyítására. Bizonyos célpontokat, fehérjéket, melyekről azt gondoltuk, hogy a leg­megfelelőbbek gyógyszerkutatási szempontból, mi magunk választottuk ki és vizsgáltuk részletesebben. Az ipari alapkutatás mindig a gyógyszerhez vezető lehetséges utak kere­séséről szól, ez a tevékenység a Richterben ettől a pályá­zattól függetlenül is folyik. Érthető okokból ebben a kutatási együttműködésben is olyan célpontokat próbáltunk meg kiválasztani, amelyekről azt gondoljuk, hogy a legnagyobb valószínűséggel és a leghamarabb fognak valamilyen gyógyszer­jelölthöz vezetni. A célpontok vizsgálatán túl olyan tesztek kialakításán is dolgoztunk, amelyek a legnagyobb biztonsággal mutatják meg állatok viselkedésén, hogy hogyan reagálnak majd a betegek a szerre. Ez utóbbit talán úgy jellemezhetném, mint a gyógyszerhez vezető út kikövezését.

A Richter Nyrt. Kognitív farmakológiai laboratórium érintőképernyős (Touch Screen) vizsgálati rendszerében egyszerre 12 patkány tanulási és memóriafolyamatai követhetőek. Az állatok a képernyőn megjelenő ábrák között az orruk hozzáérintésével választanak. Az éjszakai életmódot folytató rágcsálók a vörös fényt nem érzékelik, így a kiszolgáló személyzetnek nem kell sötétben tapogatózva végezni a munkát.

A kutatóintézetek nem elsősorban eszerint a szempont szerint végzik a kutatásaikat, sokszor olyan tudományos alapkérdésekkel is foglalkoznak, amelyek csak áttételesen kapcsolódnak a gyógyszerkutatáshoz. Ez egyébként így helyes, hiszen az alapkutatás elsősorban természeti törvények és jelenségek, a NAP esetében pedig ezen belül az emberi agy működésének jobb megismeréséről és megértéséről szól.

Segítették a konzorciumi tagok egymás munkáját, vagy mindenki a pályázatában leírt saját ötletén dolgozott?

− A NAP A alprogramjának gyógyszerkutatási pillérében voltunk 2013 őszétől 2017. november végéig, az erről szóló összegző jelentésünk most készül. Ez idő alatt több szinten is zajlott a tagok között együttműködés: évente egyszer tartottunk egy közös tudományos napot, ahol mindenki beszámolt az addig elvégzett munkájáról, majd ezt követően konzultáltunk az elért eredményekről, valamint a további irányokról, végül a vezetőség döntött arról, hogy milyen terveket fogad el. Így megismertük egymás munkáját, de ez nem jelentette azt, hogy bármelyikünk is eltért volna a pályázatában megfogalmazott eredeti céljától. Az éves találkozón kívül természetesen voltak, akikkel gyakrabban is konzultáltunk, és ha felmerült egy érdekesebb gondolat, kérdés, ötlet, azt megosztottuk egymással. Azonban, ahogyan az eddig megjelent közleményekből is jól látszik, a konzorcium tagjai munkájuk során különálló kutatási területekkel foglalkoztak. Egy gyógyszeripari cég kutatási vezetőjeként úgy gondolom, hogy nekünk az összes létező kutatócsoportra és eredményeikre szükségünk lehet a jövőbeli új termékek létrehozásához.
A Nemzeti Agykutatási Programot mindezen túl azért tartom fontosnak, mert egy olyan kutatási bázist biztosított – nemcsak finanszírozásban, hanem közös gondolkodásban is –, amiből tovább tudtak fejlődni az ötletek, elképzelések, és ha mindez egymással szimbiózisban történt, az megsokszorozta a növekedést.

Azzal, hogy biztosította a kutatócsoportok számára a gyógyszeripari hátteret, a NAP hozzájárult egy új, akadémiai-ipari együttműködésre épülő modell kialakulásához?

− Ebben a csoportban elsősorban nem profitorientált gyógyszerfejlesztőként voltunk jelen. Sokkal inkább olyan kutatócsoportként, amely – miközben jobban megismerte a folyó kutatási területeket, valamint a kifejezetten erre a programra alakult új csoportok munkáját – egyre inkább hozzá tudott járulni az egész program tudományos sikeréhez. Ha pusztán gyógyszerkutatási célból fontosnak tartunk majd egy meg­ismert területet, akkor, a NAP együttműködésen kívül, tudunk kimondottan a gyógyszerjelölt-keresésre szerződéseket kötni a partnerekkel, és ezeket a munkákat már természetesen a Richter finanszírozza.

Az intelligens lakóketrecben (IntelliCage), egy időben 8 patkány vagy 12-16 egér viselkedése követhető nyomon. Individuális chippel vannak megjelölve, így akár ugyanabban a ketrecben egymástól független, de egy időben zajló kísérletekben meg­­za­varásuk nélkül vehetnek részt az állatok. A rendszer folya­mato­san és automatikusan rögzíti a vizsgálati paramétereket, emberi beavatkozást csak az eredmények kiértékelése igényel.

Miért volt fontos a vállalat számára, hogy részt vegyen a Nemzeti Agykutatási Programban?

− Egyértelműen azért, hogy benne legyünk a tudományos vérkeringésben. A megjelent publikációk mindig csak azokról a sikerekről számolnak be, amelyek valamivel pozitívan járultak hozzá a tudomány előrehaladásához, de egy kutatónak fontos információt jelent az a munka is, ami sikertelenségre vezetett, amit mások kipróbáltak és nem sikerült, mert arra a kísérletre már nem fogja az idejét vesztegetni. Sőt, a tudományos irodalomból azokról az ötletekről sem szerezhetünk tudomást, amelyek idő, energia vagy egyéb forrás hiányában nem valósultak meg. Meggyőződésünk, hogy nem lehet magas szinten ipari kutatást, fejlesztést végezni anélkül, hogy ne ismernénk napra készen a tudomány állását. Az ebben a programban születő felfedezésekre, elvileg, tudhatunk majd olyan fejlesztési programokat építeni, amelyek eredménye egy gyógyszer lehet. Fontosnak tartom azonban kihangsúlyozni, hogy nem csak amiatt vettünk részt a programban, mert így akár könnyebben lehet majd új gyógyszerjelölteket generálnunk. Sokat számított az is, hogy olyan nemzetközileg elismert kutatókkal dolgozhattunk együtt, akiktől sokat, akár bevált metodikákat is tanulhattunk, illetve akikkel konzultálhattunk saját elképzeléseinkről, kísérleti technikáinkról, koncepcióinkról. Erre még egy olyan, új originális gyógyszerek kifejlesztésében és piacra hozatalában sikeres cégnek is szüksége van, mint a Richter.

Véleménye szerint miért volt érdekes a többi konzorciumi tag számára, hogy egy gyógyszeripari nagyvállalattal közös kutatási programban részt vegyen?

− Két okból. Egyrészt mi is ellátjuk a tudományos életet alapkutatási információkkal, másrészt új szemléletet kaphatnak tőlünk. Egy akadémiai és egy ipari kutató egészen más szemléletet követ. Természetesen lehet valaki mind a kettőben jó. Értelemszerűen mi az utóbbit tudjuk átadni, amely azt tartja szem előtt, hogyan lehetne a tudományosan feltárt információkból valamilyen módon olyan új gyógyszert létrehozni, amelynek esélye van arra, hogy piacra kerülve erkölcsi és gazdasági sikert is jelentsen. Azért jó, ha egy akadémiai gyógyszerkutató egy kicsit az ipari kutató fejével is gondolkodik, mert ez esetleg megvédi majd attól, hogy hiábavaló kutatásba, értelmetlen irányba fektessen be túl nagy energiát. A gyógyszerkutatás bonyolultsága miatt nagyon nehéz előre megmondania annak, aki nem foglalkozott ipari kutatás-fejlesztéssel soha, hogy az általa sikerrel elvégzett kísérlet mennyire szolgálja, szolgálhatja majd közvetve vagy közvetlenül egy új gyógyszer kifejlesztését. Tény, hogy sokkal több tudományosan sikeres kísérlet van, mint ahány hozzá tud járulni egy új gyógyszer felfedezéséhez.

A Richter képalkotó laboratóriumában kis állatok (egér, patkány) vizsgálatára alkalmas fMRI készülék segíti a kutatómunkát. A képen agyi oxigénhiányos állapot hatására kialakuló kérgi szürkeállomány-csökkenés megjelenítése látható. A színes statisztikai képek mutatják a szürkeállomány sűrűségének az alapméréshez képesti csökkenését (kék-világoskék), illetve növekedését (piros-sárga).

Úgy érzi, hogy sok befektetett energia soha nem térül meg?

− Nem, sőt épp ellenkezőleg. Az alapkutatásba fektetett „energia” megtérülése csak nagyon nehezen kimutatható. Azonban itt a NAP-ban nagyon jó szakemberek vannak, sokat tanultunk tőlük, nagy tisztelettel tudok csak szólni mindegyikükről, és azok az információk, amelyekkel ellátnak bennünket, segítik a cégünknél folyó munkát. Nagyon bízom abban, hogy a Richter hasonlóan hasznos partner tudott lenni a számukra.•

2018. január