2011. június: jegyzet, portré, nanotechnológia, biotechnológia, innováció, disszemináció, egyetem, paragrafus, zöldkörnyezet, hulladékgazdálkodás
2011. május 30.

Szerző:
Szegedi Imre

Fotó:
Csanádi Márton

A gamma-sugarak bűvöletében él Bagaméry István

A Magyar Innovációs Nagydíj átadásának tizenkilenc éves történetében idén másodszor fordult elő, hogy egy cég a második alkalommal vehette át a rangos elismerést.


A Mediso Kft. mikrovállalkozásból – két évtized alatt – csaknem hatmilliárd forintos éves forgalmat lebonyolító, százharminc embert foglalkoztató társasággá fejlődött. Bagaméry István cégvezető szerint az or­vosi-berendezés-gyártás Magyarországon ugyanolyan nehéz helyzetben van, mint a legtöbb terület, legyen az ipari, mezőgazdasági vagy oktatási. A probléma elemzése és a panaszkodás helyett azonban inkább a globális színtéren keresik a megoldásokat, vagyis az újabb partnereket, ugyanott, ahol a termékeik 95 százalékát értékesítik.

Mi akart lenni gyermekkorában? Gondolom, akkoriban nem gamma-kamerákról álmodott.
– Már általános iskolás koromban villamosmérnök akartam lenni, miközben fogalmam sem volt arról, hogy mi fán terem a gamma-kamera. Hogy miért éppen villamosmérnök? Talán azért, mert a papám a mezőgazdaságban dolgozott, állatokkal, növényekkel foglalkozott, nyaranta sokat dolgoztam mellette. De nem lelkesedtem azért a munkáért. Ami igazán lefoglalt, az az elektromos eszközök barkácsolása volt. A technikai beállítottságom gyorsan kiderült.

A Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) 1983-ban végzett villamosmérnökként. Már a műegyetemen elkötelezte magát a gamma-kamerák irányába, vagy véletlenül jött az immár életre szóló kapcsolat?
– Véletlenül. Diplomával a zsebünkben, a barátommal együtt a Pannónia Filmstúdióba jelentkeztünk munkára. Ő mindenáron ott akart dolgozni, gondoltam, elkísérem. Videomagnókat és egyéb technikai eszközöket kellett volna javítani, karbantartani. Őt felvették, engem nem. A második helyen a Gamma Műveket jelöltem meg, oda felvettek. Aztán megragadtam, hiszen huszonnyolc éve ezen a területen dolgozom. A nukleáris medicinai laborban kaptam állást, ahol a gamma-sugárzást érzékelő detektoregység végső beszabályozását végeztük. A gamma-kamerák legfontosabb részének tekinthető detektoregység alakította át a gamma-sugárzást látható fénnyé, majd elektromos jellé.
A laboratóriumi beszabályozás után kerültek a kamerák a kórházakba és az egyetemi klinikákra. A Gamma Műveknél töltött hét év alatt mintegy félezer kamerát gyártottunk és teszteltünk. Nagyon jó „edzőpálya” volt arra, hogy megtanuljam a gamma-kamera-gyártás minden fortélyát.

Mit jelent a nukleáris medicina, és miért „ragadt le” a gamma-kameráknál?
– A nukleáris medicina – radioaktív izotópokkal végzett orvosi, diagnosztikai, terápiás és kutatótevékenység – önálló klinikai szakterület. Alapja, a Nobel-díjas Hevesy György által kidolgozott nyomjelző elv alkalmazása. Rendkívül érdekes terület, és valóban az eddigi tevékenységem jelentősebb része a gamma-kamerák és az adatfeldolgozók „bűvöletében” telt el. Ugyanakkor az elmúlt hat évben már tisztán látszott, hogy más technológiák is nagyon sok érdekességet tartogatnak a számomra, s ezek ötvözése egy berendezésen belül, határtalan fejlesztési lehetőségeket kínálnak.

Gamma-kamerák
A szervezetbe bejuttatott kis mennyiségű radioaktív anyag szervi eloszlását, kiválasztási ütemét vizsgálja úgy, hogy a speciális kamera begyűjti a kisugárzott gamma-fotonokat. A vizsgálat során az izotóppal jelzett anyagot – leggyakrabban vénásan, esetleg szájon át vagy belélegezve – juttatják a szervezetbe. A vizsgálat típusától függően olyan anyagot választanak, amely a kérdéses szervben kötődik, illetve kiválasztódik. A szerv élettani működésétől függően szükség lehet hosszabb-rövidebb várakozásra az injekciót követően, mielőtt a felvételeket elkészítenék. Csontvizsgálat esetén például legalább két óra ez az idő, míg a dinamikus vesevizsgálatot az injekció adásával egy időben indítják.

Leleményes embernek tartják, hiszen az 1980-as évek közepén az elsők között volt, aki vállalati gazdasági munkaközösséget (gmk) hozott létre…
– Mindjárt kettőt. Az egyik kisebb műszereket gyártott, ami arra volt jó, hogy megtapasztalhattuk, milyen buktatókkal jár a műszerfejlesztés. A másik az anyacég által készített gamma-kamerák szervizelését látta el. Az állami mamutvállalat ugyanis nem tudta tökéletesen megszervezni az általa gyártott berendezések szervizellátását. Erre vállalkoztunk mi. Gyakran munkaidő után indultunk, hogy megjavítsuk a hibás készülékeket. Nemcsak Budapesten, hanem Szegeden, Pécsett és Debrecenben is akadt dolgunk, volt, hogy másnap reggel értünk haza.

Mit szólt ahhoz az anyacég, hogy saját munkatársai egy másik szervezeti formában végzik el azt, ami a Gamma Művek kötelessége lett volna?
– Furcsa módon hiába mentek ki a szervizesek vagy a fejlesztők, nem tudták megoldani a problémákat. Mi viszont képesek voltunk erre. A teljes képhez tartozik, hogy abban az időszakban a gamma-kamera jóval bonyolultabb eszköz volt, mint napjainkban. Tele volt elektromos kártyákkal, nyomtatott áramkörökkel, vezetékekkel. Összehasonlítva az akkori és a most gyártott kamerákat, azt kell mondanom, hogy a maiak sokkal-sokkal egyszerűbbek, mint a régiek, hússzor kevesebb készülékelemből épülnek fel. A szervizelésük is nagyon egyszerű, nem kell olyan mélységben érteni az elektronikához, mint korábban. Általánosságban is igaz, hogy napjainkban a szoftverhez kell jobban érteni, nem pedig a hardverhez. Régebben fordítva volt, nem is lehetett másként, hiszen a szoftver igen kis rész volt a nagy berendezésen belül.

Úgy tűnik, bejött a váltás, hiszen néhány év múlva felvásárolta korábbi munkaadóját.
– A fejlesztések és a szervizelések komoly szakmai tapasztalatot adtak. Megismertük a felhasználók igényeit is. A gmk működésének ötödik évében elő tudtunk rukkolni egy saját, IBM-alapú adatfeldolgozóval, amelyet a Debreceni Egyetem munkatársaival közösen fejlesztettünk ki. Az adatfeldolgozót a magyar kórházaknak mi értékesítettük. Sikeresebbek voltunk, mint a nagyvállalat hasonló profilú terméke. Nem mi okoztuk a Gamma Művek vesztét, a körülmények változtak meg, amihez mi jobban tudtunk alkalmazkodni. A Gamma évről évre sorvadt, mi viszont dinamikusan fejlődtünk. Eljött az a pillanat, amikor rá kellett jönnünk, hogy két kis cég külön-külön nem él meg a hazai piacon. Felvásároltuk a Gamma nukleáris üzletágát, átvettünk néhány szakembert, akiknek a zöme ma is a munkatársunk.

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy túl sok a vesződség, és egyszerűbb lenne az egészet abbahagyni?
– Ilyen nem volt. Nem lehetett, mert ez a munka nemcsak nekem, hanem a kollégáim döntő többségének egyrészt munkahelyet jelent, megélhetést biztosít, másrészt egyúttal a hobbink is. Érzelmileg kötődünk a termékeinkhez, a nukleáris medicinához. Huszonhét-huszonnyolc éve ezt csinálom, de sohasem merült fel bennem, hogy mást kellene tennem. Hárman indultunk, ma százharmincan vagyunk a cégnél, és további kéttucatnyi egyetemi szakember dolgozik velünk szoros együttműködésben. Évente bővülünk, napjainkban a szoftverfejlesztő részleg fejlődik a legintenzívebben. Lengyelországban és Németországban is létesítettünk telephelyet. A következő években az Egyesült Államokban is szeretnénk irodát nyitni, hiszen az a világ legnagyobb felvevőpiaca. A tengerentúlon egyébként régóta jelen vagyunk, de hatékonyabbnak tartom, ha közvetlenül mi adjuk el a termékeinket, nem pedig közvetítőkön keresztül. Akkor ugyanis közvetlenül szerezhetünk tapasztalatokat például arról, hogy mik a felhasználók speciális igényei. Aki nem él a közvetlen kapcsolattal, az – meggyőződésem szerint – hosszú távon nem lehet sikeres…

A sikerességhez viszont nemcsak folyamatos visszajelzés kell, hanem olyan szellemi műhely, amely képes az igényeket korszerű, gyakorlati termékekké formálni. Honnan jön a szakmai utánpótlás, és mivel tudják őket idecsábítani?
– Az elmúlt öt-hat évben nagyon jó kapcsolatot építettünk ki a hazai egyetemekkel, például úgy, hogy közös pályázatokon vettünk részt. A pályázatokba bekapcsolódó fiatalok közül többen is úgy döntöttek, hogy számukra perspektívát jelent egy olyan cég, amelynek termékeit a világ 81 országában forgalmazzák. Olyan szakembereket keresünk, akik – hozzánk hasonlóan – emocionálisan is kötődnek ehhez a területhez. Nehéz ilyet találni, de mindig felbukkan valaki. A mai fiatalok alapvető problémáját abban látom, hogy a valóban tehetségesek előtt nincs túl sok lehetőség. Külföldre mennek dolgozni, vagy beállnak valamelyik multinacionális céghez. Nagyon kevesen tudnak elhelyezkedni hazai vállalkozásoknál. Szükség lenne arra, hogy minél több magyar cég, nemzetközi szinten is, számon tartott vállalkozás legyen.

Milyen eredményeket értek el a közös egyetemi pályázatokkal?
– Az évek során több közös projektünk volt hazai és külföldi egyetemekkel. A hazaiak közül kiemelem a BME-t, a Debreceni Egyetemet, a Semmelweis Egyetemet és – nem egyetem ugyan, de mindenképpen meg kell említenem – az MTA Atommagkutató Intézetét. Az együttműködések eredményeként több, a piacon is értékesíthető termék, szoftver és új berendezés jött létre. Az európai uniós pályázatok lehetőséget biztosítanak a külföldiekkel történő együttműködésre is. Jelenleg három EU-s pályázatban veszünk részt, számos külföldi egyetemmel, amelyek közül kiemelem a Münsteri Egyetemet, a Milánói Egyetemet, a Barcelonai Egyetemet, a Karolinska Intézetet, valamint a Kings College-ot.

Tart-e attól, hogy a mintegy három évtizednyi munka a nukleáris medicina világában, a szó szoros értelmében megfertőzte önt? Vagyis nem fél a sugárszennyezéstől?
– Egyáltalán nem. A gamma-kamera, SPECT, PET esetében nem a berendezés sugároz, hiszen ezek a készülékek a betegbe beadott sugárzó anyag jeleit detektálják, illetve amikor a fejlesztés, a gyártás, a szervizelés zajlik, akkor kizárólag a végtesztek során használunk aktív, kalibrációs és minőség-ellenőrző eszközöket. Nyugodtan mondhatom, hogy az ilyenkor kapott dózisok teljességgel veszélytelenek. A CT-k röntgensugárzása esetében már a mérőhelyek kialakítása is úgy történik, hogy a velük dolgozó szakemberek külön helyiségben dolgoznak a sugárzást kibocsátó berendezésektől, így a biztonságuk teljes mértékben garantált.

A korábbi kormányzatot számos kritika érte a tudomány- és az innovációpolitikája miatt. Milyennek ítéli meg az újonnan alakult kabinet ez irányú tevékenységét?
– A korábbi pályázati rendszer segítette az egyetemek és a vállalkozások kooperációját, most ezt a vonalat még nem látom. Az biztos, hogy nekünk eszünkbe sem jut, hogy a cégünket külföldre vigyük. Érzelmileg kötődünk a nukleáris medicinához, akárcsak a hazánkhoz. Itt akarunk élni, érvényesülni, élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek meghatározzák mindennapjainkat. Lehet, hogy ezek a feltételek nem mindig olyan fényesek, mint külföldön, de eddig is versenyképesek voltunk a multinacionális vállalatokkal szemben. Egyébként számunkra nem Magyarország, hanem az egész világ kicsi.

Mit gondol a szakmájáról és annak helyzetéről?
– Az orvosiberendezés-gyártás itthon ugyanolyan nehéz helyzetben van, mint a legtöbb terület, legyen az ipar, mezőgazdaság vagy az oktatás. Biztosan lehetne magyarázatot találni arra, hogy mindez miért van így, immár több évtizede, de ez egy nagyon hosszú cikk témája lehetne… A probléma elemzése és a panaszkodás helyett inkább a globális színtéren keresünk megoldásokat, ugyanott, ahol a termékeink mintegy 95 százalékát értékesítjük.

Érez még kihívásokat, vagy a rutin viszi előre?
– A munkám fejlesztéssel kapcsolatos részét szeretem a legjobban, mert óriási lehetőségeket látok a különböző modalitások ötvözésében. Az elektronikai ipar és az információtechnológia hihetetlenül gyors fejlődése szinte tálcán kínálja az orvosiberendezés-gyártóknak, így nekünk is azt a lehetőséget, hogy egyre nagyobb tudású, megbízható és költséghatékony berendezéseket szállítsunk a hazai és a külföldi egészségügyi és kutatóintézeteknek. A számtalan klinikai újdonság közül pedig kiemelném, hogy a PET-MR diagnosztika területén az agyi folyamatok megismerésében olyan szenzációs eredményeket érnek el a világon ezzel foglalkozó kutatók, ami az eddig gyógyíthatatlannak számító betegségek – amilyen például Alzheimer-kór – kutatásában és kezelésében is rendkívüli eredményt hozhat.

Mi kell ahhoz, hogy ezres nagyságrendű szakembert foglalkoztasson a Mediso?
– Nagyon sok beruházás. Az általunk gyártott humándiagnosztikai berendezések fejlesztése és gyártása meglehetősen költségigényes, ráadásul mi kis darabszámban állítunk elő berendezéseket, évente átlag 80 készüléket gyártunk. Előnyünk viszont, hogy szinte minden apró alkatrészt mi tervezünk és gyártunk, illetve hogy a lehető legegyszerűbb megoldásokra törekszünk. Az éves szinten mintegy hatmilliárd forintos bevételünk körülbelül 20 százalékát fordítjuk kutatás-fejlesztésre. A kameráink nagyon komplexek, többféle feladatra is alkalmasak. Ebben az évben remélhetőleg Ausztráliában is el tudunk adni egy berendezést, ami azt jelenti, hogy valamennyi kontinensen jelen leszünk. Egyébként eddig világszerte összesen 800 kamerát értékesítettünk.

Milyen jövőképet lát a cég előtt?
– A folyamatos fejlesztés, az új termékek előállítása mellett nagy álmunk, hogy a következő években új és nagyobb telephelyre költözzünk. Ezt már öt évvel ezelőtt terveztük, de akkor inkább egy humán CT-technológiát vettünk az Egyesült Államokból, emellett megvásároltunk egy magyar orvosdiagnosztikai céget. Két évvel ezelőtt Debrecenben egy 2100 négyzetméteres nukleáris medicinai laboratóriumot avattunk, amit szintén saját forrásból finanszíroztunk. Ezek a fejlesztésék elvitték az építkezésre szánt forrásainkat. Ahhoz, hogy mi és a hozzánk hasonló teljesítményt nyújtó magyar cégek nagyobb ütemben fejlődhessenek, a jelenlegi kormányzattól olyan támogatási forma megvalósítását várjuk, amely – a multinacionális cégeknek adott kedvezményekhez hasonlóan – a hazai tulajdonú vállalkozások fejlődését is segíti. Fontos, hogy a cégünk eddigi működése során nem fordult elő, hogy invesztorok pénzéből vagy banki kölcsönből finanszíroztuk volna a fejlesztéseinket. Mindig csak addig nyújtózkodtunk, amíg a takarónk ért, azaz csak a bevételeinket forgattuk vissza.

Mit csinál, amikor nem a Mediso ügyeit intézi?
– A család egy része is a Medisót erősíti, hiszen a feleségem a gazdasági vezető. Reggel nyolctól este nyolcig a cégnél dolgozunk, de azért van arra is lehetőség, hogy hétvégenként a két gyerekünkkel kiránduljunk, alkalmanként külföldre menjünk. Nagyon fontos, hogy a családi négyes a lehető legtöbbet együtt legyen.

A budapesti székhelyű Mediso Orvosi Berendezés Fejlesztő és Szerviz Kft.-t 1990-ben hozta létre három fiatal egy budai lakásban, gamma-kamerák szervizellátására. Ma már olyan óriáscégekkel versenyeznek eredményesen a világpiacon, mint például a Siemens, a Philips vagy a General Electric. A kisvállalkozás 1994-ben kezdte el gyártani első, saját fejlesztésű gamma-kameráját, amellyel konkurenciát teremtett az akkori egyetlen hazai gyártónak. Az első, Mediso SPECT – single fotonemissziós komputertomográf – kamerájukkal 1996-ban jelentek meg az orvosiműszer-piacon, majd két évvel később felvásárolták a Gamma Művek nukleáris üzletágát.
Öt éve a Mediso által kifejlesztett és gyártott Nano/SPECT/CT – egy, a kisállatok vizsgálatára alkalmas képalkotó rendszer – nyerte el a Magyar Innovációs Nagydíjat.
Az idei nagydíjas termékük: a NanoPET/CT®, amely a kisállatok vizsgálatára alkalmas molekuláris képalkotó rendszer, a funkcionális (SPECT) és anatómiai (CT) képalkotó eljárást egyesíti. A rendszer térbeli érzékenysége-felbontása megközelítőleg tízszer jobb a többi funkcionális képalkotó eljárásnál.
Használatakor az élő(!) állatban nyomon követhető egy reménybeli gyógyszer hatása, megvizsgálható, hogy valóban a célzott területen fejti-e ki a hatását, az adatok mennyiségileg is értékelhetőek. A képalkotó berendezés segítségével a szóba jöhető vegyületek száma gyorsan csökkenthető, a genetikai módosítások monitorozására is alkalmas, illetve a génterápiás gyógyító eljárások is modellezhetők a kisállatokon.

Ki az a hazai kutató-fejlesztő, akit következő interjúalanyunknak ajánl?
– A Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetét vezető ifj. Kellermayer Miklós személyében egy egyedülállóan érdekes területen, nemzetközi szinten alkotó tudóst ismertem meg. A Science-publikációkon kívül gyakorlatias, vezetőként is eredményes, dinamikus személyisége nem véletlenül kapta meg 2009-ben az egyik legnagyobb gyógyszercég innovációs díját. Az ipari és tudományos élet együttműködését mélységében átlátó, hosszú távú vízióval rendelkező partnerként nagyon harmonikusan tudunk együttműködni vele az élettudományi kutatásokat és a klinikai betegellátást egyaránt szolgáló molekuláris képalkotó berendezések alkalmazásában és fejlesztésében.•

 
Innotéka