2019. június: orvostudomány, ökológia, jegyzet, fizika, lézer, anyagtudomány, tudomány, disszemináció, Nemzeti Agykutatási Program, innováció, építés, atomenergia, biztonságtechnika, élelmiszer, egyetem, zöldkörnyezet, energiagazdálkodás, közlekedés, megújuló energia, környezetvédelem, fenntarthatóság, it
2019. június 4.

Szerző:
Bencze Áron

A felsőoktatás az innovációs rendszer kulcsa

Az elmúlt időszakban fókuszba került az egyetemek har­madik missziós tevékenységének erősítése – hangsúlyozta az Innotéka magazinnak adott interjújában Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) innovációs és általános elnökhelyettese, aki a felsőoktatást tekinti a kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) rendszer kulcsának. Ennek megfelelően a Hivatal idei eredményei mellett az egyetemek helyzetéről és jövőképéről beszélgettünk.


Tavaly év végén mutatták be Magyarország Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Útitervét. Miért volt szükség erre a dokumentumra?
Szabó István
(Forrás: NKFIH)

– Egy nemzet kutatási infrastruktúrájának állapota és színvonala napjainkban egyre inkább meghatározza, hogy hogyan alakul az adott ország tudományos közösségének nemzetközi versenyképessége. Az pedig nem kérdés, hogy a világszínvonalú kutatások egyre inkább világszínvonalú kutatási infrastruktúrákat igényelnek, és egy adott eszköz, berendezés vagy éppen humán erőforrás szintjén a költséghatékonyság kizárólag nemzetközi együttműködéssel érhető el. A fejlesztendő kutatási infrastruktúrák kiválasztásához és létrehozásához összehangolt stratégiai szemlélet kialakítására van szükség európai szinten. Az elmúlt évtizedben az Európai Unió több tagállama is elkészítette saját nemzeti útitervét, mára az országok többsége rendelkezik ilyen dokumentummal. Magyarországon is évekkel ezelőtt kezdődött el az úgynevezett stratégiai jelentőségű kutatási infrastruktúrák számbavétele és fejlesztési irányainak meghatározása. Ez a dokumentum nemcsak a nemzetközi kapcsolódások miatt hasznos, hanem a hazai vállalkozások számára is egyfajta képet ad a lehetőségekről. Hiszen egy kis- és középvállalkozás (kkv) eseté­ben nem életszerű egy kísérleti reaktor üzemeltetése, pedig lehet, hogy az innovációs tevékenysége folyamatosan fejlődhetne, amennyiben ilyen típusú eszközöket tudna használni. Az Útiterv abban nyújt segítséget, hogy a magyar vállalkozások is tisztában legyenek azzal, milyen eszközöket és berendezéseket tudnak használni saját fejlesztéseikhez. Sajnos nálunk ma még általános problémát jelent a piaci szereplők közötti kapcsolatok, azaz a hálózatosodás hiánya. Ennek oka sok esetben nem a megfelelő erőforrások, hanem sokkal inkább az információ hiánya. Reményeink szerint az együttműködések száma és mélysége növekedni fog ezen a területen.

A dokumentum bemutatóján úgy fogalmazott, hogy az Útiterv létrejöttét korántsem végállomásnak, hanem egy tervezési, nyomonkövetési és megvalósítási ciklus kezdetének tekintik, és a jövőben is számítanak a hazai kutatói-fejlesztői közösség aktív szerepvállalására…

– Ez valóban így van, éppen május végén tartunk egy workshopot (az interjú május közepén készült – szerk.) a KFI rendszer szereplőivel, ahol azt fogjuk megvizsgálni, hogyan lehetne monitorozni az infrastruktúrákban való eddigi részvételt. Arra keressük közösen a választ, miképpen lehet mérni tudományos és innovációs értelemben egyaránt, hogy egy infrastruktúra ténylegesen hasznosul-e. Azt is vizsgálni fogjuk, hogy a nemzetközi infrastrukturális tagságainkból fakadó lehetőségeket mennyire használtuk ki. A Hivatal kifejezett célja, hogy rendszeres időközönként felülvizsgáljuk a nemzetközi tagságaink hasznosságát, hiszen csak ezek alapján hozhatunk helyes döntést a kilépésről vagy éppen a hosszabbításról. Hazánk számára fontos, hogy a nagy páneurópai kutatási infrastruktúrák egyike nálunk valósul meg: 2018 februárjában már megérkeztek az első külföldi kutatók a szegedi ELI lézerközpontba, ahol az attoszekundumos szuperlézer minden eddiginél nagyobb intenzitások mellett teszi lehetővé a fény és az anyag kölcsönhatásának vizsgálatát. Természetesen folyamatosan érkeznek új javaslatok is, például az Európai Déli Obszervatóriumhoz való csatlakozásra, mely a világ egyik legjelentősebb kutatóhelye. De a listán található az európai kémiai biológiai közösséget tömörítő EU-OPENSCREEN és az európai folyó–tenger kölcsönhatás vizsgálatára kialakított interdiszciplináris kutatási és innovációs hálózat, a DANUBIUS-RI is. Mielőtt azonban döntenénk a jövőről, szeretnénk mindenképpen a workshop eredményeit összegezni.

Mi alapján hozzák meg a döntést egy új tagságról?

– Elsősorban azt vizsgáljuk, mekkora az érdemi tudományos érdeklődés egy-egy tagság esetében. Bármilyen egyedi és érdekes is egy kutatási terület, ha mindössze néhány intézményt vagy vállalatot érint, azaz nincs meg mögötte a „kritikus tömeg”, akkor el kell vetnünk a javaslatot, hiszen a tagságnak komoly anyagi vonzata van. A har­móniát keressük a költség és az érdeklődés között, és amennyiben ezt megtaláljuk, akkor elindítjuk a csatlakozási folyamatot.

Idén februárban országos innovációs konzultációsorozatot indítottak. Milyen személyes benyomásokkal gazdagodott a vidéki helyszíneken?

– Elsősorban Magyarország keleti részét jártam körbe, és kellemes meglepetésként ért az az élénk érdeklődés, amit számos városban tapasztaltam. Határozottan látszik, hogy igény van az általunk megfogalmazott új szerepkörre, melyben a Hivatal nem egyszerűen finanszírozó intézmény lesz, hanem egyfajta innovációs támogató szervezetként kíván szerves részévé válni a magyarországi kutatás-fejlesztési és innovációs ökoszisztémának. Ez fontos visszajelzés volt számomra. Korábban is köztudott tény volt, hogy az innovációs potenciál elsősorban Budapestre és környékére koncentrálódik, ezért is volt biztató látni, hogy a közép-magyarországi régión kívül is számos olyan kezdeményezés van, melyekre építeni lehet a jövőben. Egyre több vállalkozás érti meg, hogy a ver­senyképesség alapfeltétele az innováció.

Az Országos Innovációs Fórum roadshow 25 helyszínén mintegy 2800 vállalkozó vett részt bő egy hónap alatt, és ez segített a kkv-szektor belső szerkezetének megismerésében, az őket érintő problémák azonosításában. A hazai vállalkozásoknak elsősorban a digitális átállás, valamint az innovációs készség és az exportképesség fejlesztése jelent kihívást. A tapasztalatokat az Innovációs és Technológiai Miniszté­rium beépíti a vállalkozások megerősítését célzó kkv-stratégiába. (Forrás: NKFIH)
Nagyságrendileg hány érdeklődőt von­zott a fórum?

– A roadshow 25 helyszínén mintegy 2800 vállalkozó vett részt, de hogy még több ember véleményét megismerhessük, a Hivatal honlapján online konzultációt is indítottunk, ahol egy kérdőíves megkérdezés keretében bárki elmondhatta a véleményét a témáról. Meglátásom szerint ez alatt a bő egy hónap alatt nagy lépést tettünk afelé, hogy stratégiai partnerünkké tegyük a hazai kis- és középvállalkozási szektort. A fórum segített a kkv-szektor belső szerkezetének megismerésében, az őket érintő problémák azonosításában: jól látható, hogy a hazai vállalkozásoknak elsősorban a digitális átállás, valamint az in­novációs készség és az exportképesség fejlesztése jelent kihívást. Azért is volt fontos vitára bocsátani ezeket a kérdéseket, mert az országos rendezvénysorozaton szerzett tapasztalatokat az Innovációs és Technológiai Minisztérium is be tudja építeni a vállalkozások megerősítését célzó kkv-stratégiába. A nagyvállalatokat is szeretnénk külön felkeresni, és elsősorban arra szeretnénk ösztönözni őket, hogy a kisebb volumenű fejlesztéseikre a hazai kis- és közepes vállalkozásoktól kérjenek megoldásokat.

Egy korábbi előadásán azt mondta, a felsőoktatást tekinti a KFI-rendszer kulcsának. Milyen szerepet szánnak az egyetemeknek a jövőben?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a felsőoktatási intézmények gyakorlatilag egész Magyarországot lefedik, és így minden nagyobb városban hozzáférhető valamilyen kutatás-fejlesztési kapacitás, amelyet a kkv-k hasznosítani tudnak. Azt szeretnénk elérni, hogy az egyetemek hozzáadott értéket képviselő szolgáltatásai egyablakos rendszerben váljanak elérhetővé a piaci szereplők számára. Ennek első lépéseként azt a célt fogalmaztuk meg, hogy az egyes felsőoktatási intézmények saját innovációs potenciáljukat közérthető formában gyűjtsék össze egyfajta katalógusba. A hangsúly a közérthetőségen lesz, ugyanis a korábban elkészült Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Regiszterben a meg­lévő kapacitásokat elsősorban tudományos szemszögből mutatták be, ami az átlagos kis- és közepes vállalkozások számára kevésbé volt érthető. De ez a katalógus is csak akkor lesz igazán hasznos, ha egy vállalkozás könnyedén megtalálja benne, hol és mennyiért végeznek el például egy roncsolásmentes anyagvizsgálatot.

Elérendő cél, hogy az egyetemek hozzáadott értéket képviselő szolgáltatásai egyablakos rendszerben váljanak elérhetővé a piaci szereplők számára. Ennek első lépése, hogy az egyes felsőoktatási intézmények saját innovációs potenciáljukat közérthető formában gyűjtsék össze egyfajta katalógusba, ahol egy vállalkozás könnyedén megtalálja benne, hol és mennyiért végeznek el például egy speciális anyagvizsgálatot.
Milyen volt a fogadtatása ennek az elvárásnak az intézményi oldalról?

– Az előző ciklusban még az EMMI kere­-tein belül indítottuk el Palkovics miniszterrel (Palkovics László 2014-től az Emberi Erőforrások Minisztériuma felsőoktatásért felelős államtitkára, 2016-tól oktatásért fe­lelős államtitkára volt, jelenleg az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetője – a szerk.) az egyetemek harmadik missziós tevékenységének erősítését. Korábban ez a szerep abban nyilvánult meg, hogy képzéseikkel megpróbáltak a piaci igényekre, elvárásokra reagálni, így hoztak létre új szakokat. Ma már azonban ennél jóval többre van szükség. Szükség van a többi között a tudatos szabadalmi tevékenységre, spin-off vállalkozások létrehozására és nem utolsósorban a piaci szereplőkkel való szoros együttműködésre is. Természetesen se­gítünk, a pályázati finanszírozás eszközével markánsan támogatjuk az egyetemi öko­szisztéma kiépülését, és a tavaly indult Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program folytatásaként idén is 13 felsőoktatási intézmény részesülhet összesen 15 milliárd forint támogatásban. Az intézmények a tavaly megkezdett hároméves kutatási tématerületeiket folytatják, ehhez kapnak további támogatást. Ezt a típusú segítséget kifejezetten hasznosnak ítélem, ám az intézményeknek úgy kell élniük a lehetőségekkel, hogy később már külső finanszírozás nélkül is életképesek legyenek a most kialakuló rendszerek.

Milyen hatékonysággal zajlik a kormány által a nemzeti felsőoktatási ki­válóság támogatására alapított ösztön­díjprogram, az Új Nemzeti Kiválóság Program (ÚNKP)?

– A három éve indult program célja alapvetően a tudományos utánpótlás megerősítése, a tudományos életpálya vonzóvá tétele, a kiváló oktatók, kutatók itthon és pályán tartása, illetve az egyetemek tudományos teljesítményének ösztönzése. Az ÚNKP keretében a felsőoktatásban ki­emelkedő kutatási tevékenységet végző hallgatók, doktorjelöltek, fiatal oktatók és kutatók öt-, illetve tízhavi ösztöndíjban részesülhetnek, a fogadó felsőoktatási intézmények pedig a saját nyertes pályázóik ösztöndíjösszegének 40 százaléka mértéké­ben kutatási-működési támogatást kap­nak. Gyakorlatilag bármilyen tudományterületen lehet pályázni, és komoly eredménynek tartom, hogy bizonyos feltételekkel végzős középiskolások is pályázhatnak, sőt a számuk négyről nyolcvanra emelkedett.

Milyen szerepet töltenek be a tudományos diákköri mozgalmak az egyetemek életében?

– Rendkívül fontosat, hiszen a XXXIV. Or­szá­gos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK) ezúttal is mintegy 5000 tehetséges egyetemista és főiskolás vett részt, és ez az érdeklődés évek óta stabil. Az OTDK szerepe azért is lényeges, mert tapasztalataink szerint a résztvevők jelentős hányada később tudományos pályára lép. Jól illusztrálja ezt, ami néhány éve egy nyitórendezvényen az egyik köszöntőbeszédben elhangzott: az előadó megemlítette, hogy egykor maga is indult az OTDK-n, később pedig kiderült, a felszólalók legtöbbje ugyancsak szerepelt korábban ezen a seregszemlén. Magyarország legnagyobb felsőoktatási megmérettetése egy alulról jövő kezdeményezés, és napjainkban már 16 tudományterületen nyolc város tíz felsőoktatási intézményében rendezik meg. A jövőben reményeim szerint két területen bővíthető az OTDK: egyrészt a középiskolások, másrészt pedig a határon túli magyarlakta területek be­vonásával. A Kárpát-medencében meg­lenne erre az igény, éppen májusban alakult meg az Erdélyi Műszaki Tudományos Diákköri Tanács.

Áprilisban jelentek meg az új kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer első pályázatai, elsőként az OTKA kutatói kiválósági pályázatok felhívásait írta ki a Hivatal. Mennyiben változott a kiírások struktúrája?

– Az egyéni kutatókat, kutatócsoportokat célzó OTKA-pályázati konstrukciók alapelvei, illetve elbírálásuk folyamata nem változott érdemben, ugyanakkor számos olyan változtatás történt, melynek kö­szönhetően a rendszer rugalmasabbá vált, az adminisztratív terhek pedig érezhetően csökkentek. Az egyik legfontosabb újítás a kutatói életpálya definiálását érinti. Több európai kutatás-finanszírozási rendszerhez hasonlóan 2019-től már nálunk sem a kutató életkora, hanem a doktori fokozat megszerzése óta eltelt idő a mérvadó. A jö­vőben így a pályázók a „saját ligájukban”, azaz a kutatói életpálya azonos szakaszán álló társaikkal fognak versenyezni a támogatások elnyeréséért. A posztdoktori programban öt év, a fiatal kutatók számára kiírt programban pedig 12 év a határ, számukra idén áprilisban összesen négymilliárd forint keretösszeg nyílt meg. Számos változtatást hajtottunk végre, például egyszerűsödtek a keresetkiegészítés szabályai, a posztdoktori pályázatoknál pedig a béren kívül már dologi költségek is tervezhetők. Csökkentettük a szerződésmódosításokkal járó adminisztrációt is: az évek közötti és az éven belüli költségátcsoportosításokhoz már egyáltalán nem lesz szükség rá, elegendő a pénzügyi beszámolóban részletesen in­do­kolni az eltérést. Nagyobb rugalmasságot engedünk a költségvetés tervezésében is, nem feltételezzük, hogy a kutató más cé­lokra akarná felhasználni a keretösszeget. Két egyszerű példa: a reprezentációs keretből már lehet finanszírozni a konferencia-részvételhez szorosan kapcsolódó reprezentációs költségeket is (például az étkezést), és míg korábban nevesíteni kellett az összes projektben részt vevő segédszemélyzetet, az új rendszerben ezt elég lesz utólag dokumentálni. Fontos megjegyezni, hogy a pozitív eljárásbeli változások a korábban elbírált, de még jelenleg is futó pályázatok esetében is érvényesek lesznek.

Az OTKA-pályázati konstrukcióknál számos változtatás történt, a rendszer rugalmasabbá vált, az adminisztratív terhek pedig érezhetően csökkentek. 2019-től már nem a kutató életkora, hanem a doktori fokozat megszerzése óta eltelt idő a mérvadó. Egyszerűsödtek a keresetkiegészítés szabályai, csökkent a szerződésmódosításokkal járó adminisztráció. Nagyobb a rugalmasság a költségvetés tervezésében is. A pozitív eljárásbeli változások a korábban elbírált, de még jelenleg is futó pályázatok esetében is érvényesek.
Miért volt korábban ennyire szigorú a rendszer?

– A Hivatal korábban mind szakmai, mind pénzügyi-adminisztratív szempontok szerint is sok esetben mereven működött. Természetesen nem szabad elfelejtkezni arról, hogy finanszírozó intézményként milyen felelősséggel tartozunk, hiszen közpénzből támogatunk, a kutatás azonban tipikusan olyan terület, ahol rendkívül nagy a bizonytalanság. Úgy gondoljuk, ha engedjük kicsit szabadabban működni a kutatókat, akkor hatékonyabbá válhat a rendszer. Remélem, rövid időn belül az eredmények minket igazolnak.•

Tízmilliárdok pályázatokra
Az elkövetkező időszakban a kutatás-fejlesztés és innováció határozza meg a gazdaság fejlődését – szögezte le Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, kiemelve: a jövőben ennek a területnek a finanszírozása kerül a fókuszba. A tárcavezető kitért arra is, hogy az idei első fél évben 90 milliárd forint kutatás-fejlesztési és innovációs forrás érhető el az egyéni kutatók, kutató­csoportok, kutatóintézetek és vállalkozások számára.
Palkovics László
A magyar gazdaság 2018-as növekedése minden várako­zást felülmúlt, tavaly közel száz új beruházás érkezett hazánkba, ami több mint 17 ezer új munkahelyet jelent majd – mutatta be az elmúlt esztendő legfontosabb eredményeit a miniszter, aki azt is kiemelte, hogy ezeknek a fejlesztéseknek komoly hányada már hozzáadott értéket képvisel. Véleménye szerint Magyarország előnyét a földrajzi elhelyezkedése mellett az a szellemi tőke jelenti, melyre a jövőben is építeni szeretnének. Azt is elmondta, hogy a kormánynak továbbra is határozott célja, hogy 2020-ig elérje a kutatás-fejlesztési és innovációs ráfordítások GDP-arányos összege az 1,8 százalékot. A tárcavezető kitért arra is, hogy az Európai Unió következő pénzügyi ciklusára szóló kutatás-fejlesztési és innovációs keretprogram három pillérre épül, éppen ezért a megújuló hazai finanszírozás is ezt a rendszert követi. A program elsősorban az alapkutatáshoz kapcsolódó támogatásokra, a globális kihívásokra választ kereső alkalmazott kutatásokra és az innovációs ökoszisztéma pályázatokra fog épülni. Az alapkutatásokhoz kapcsolódóan első körben az OTKA-pályázatok mintegy tízmilliárd forint kerettel már megjelentek, és hamarosan lezárulnak. A globális kihívásokra választ kereső alkalmazott kutatásra szánt 14,5 milliárd forint felhasználásáról is döntöttek a Tématerü­leti Kiválósági Programban a négy nagy területen – az egészség, egészségtudomány; a környezet és biztonság; az ipar és digitalizáció, valamint a kultúra és család témakörben –, és folytatódik a Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program 15 milliárd forint kerettel – tájékoztatott a részletekről Palkovics László.

Birkner Zoltán (Fotók: kormany.hu/Árvai Károly)
Birkner Zoltán, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Inno­vációs Hivatal (NKFIH) elnöke az április végén megnyílt hárommilliárd forintos keretösszegű egyetemi innovációs ökoszisztéma pályázat céljairól beszélt. Mint mondta, az egyes intézményeken belül fel kell mérni és össze kell gyűjteni a ku­tatási kapacitásokat, hogy minél előbb egy olyan állami tudás­bázis jöjjön létre, melynek segítségével a piaci szereplők tisztában lesznek azzal, milyen szolgáltatásokat tudnak igénybe venni egy-egy felsőoktatási intézmény esetében. Várhatóan 10-20 egye­tem kap majd a három évre szóló finanszírozási forrásokból. Az NKFIH elnöke arra biztatta az egyetemeket, hogy vegyenek fel olyan szakembereket, akik a kutatás-fejlesztési eredményük piaci hasznosulását elősegítik, és egyablakos rendszerben tudják fogadni az együttműködést kereső vállalkozásokat. A Hivatal elnöke a jövőről szólva úgy fogalmazott, hogy a már meghirdetett konstrukciókon felül néhány tízmilliárd forintos keretösszegben két-három további pályázat várható.•
 
Innotéka