2014. június 2.

Szerző:
Bogdán Zoltán

A falszigetelés ne legyen fal szigetelés

Klíma-, energia-, de főleg pénztárcatudatos világunkban egyre nagyobb szerephez jut az épületek szigetelése. Az új házak átgondolt tervezésével, illetve a régiek komplex, utólagos hőszigetelésével a fűtésszámlánk akár a felére is csökkenthető, tehát 8-10-12 év alatt megtérül a beruházás. Feltéve, hogy a tervező és a kivitelező ért is ahhoz, amit elvállal, illetve a szigetelési rendszer elemei valóban megfelelnek az előírt paramétereknek. Sajnos, a hamisított termékek és a kókler „szakik” nagy számban és megkülönböztető jelzés nélkül hemzsegnek a piacon. Külön-külön is nagyot lehet velük bukni, hát még együttesen. Körkép a szigetelési dzsungelből.


Az új lakások előzetes szigetelése két oknál fogva is háttérbe szorul a használt lakások utólagos kezelésével szemben. Egyrészt a 2013-ban épített 7293 új lakás Magyarország 4,4 milliós lakásállományának még a két ezrelékét(!) sem éri el, vagyis a jelenlegi tempóban a hazai lakásállomány 600 év alatt újulna meg – másrészt pedig joggal feltételezhetjük, hogy akinek ma van pénze építkezni, az már többé-kevésbé energiatudatosan teszi. Vagyis nem ismétli meg azokat a durva hibákat, amelyeket a 30-40 évvel ezelőtti hiánygazdálkodásban az építkezők spórolásból, képzetlenségből és legfőképpen az olcsó energia tudatában elkövettek: a falazat, a födém és a padló minimális szigetelését, a rossz minőségű nyílászárókat és gépészetet.

A mai családiház-építőknek valójában csak egy fontos elméleti és egy gyakorlati kérdésre kell előzetesen válaszolniuk, a többi szinte automatikusan következik ezekből. Az elméleti: a több ezer éves szokást szem előtt tartva a „vastag fal, vékony szigetelés” elvét követik, vagy bízva a modern vegyiparban, éppen fordítva. A gyakorlati helyett pedig mondhatunk pénzügyit is: rászánja-e pluszban a komplex szigetelésre a teljes építkezési költség 10-15 százalékát, és akkor még a következő generációnak is lesz egy energiatakarékos épülete, vagy sokallva a tízéves megtérülést, az olcsóbb megoldások mellett dönt. Kellő büdzsével, illetve klíma- és küldetéstudatos hozzáállással pedig tervekből, szakemberből és anyagokból is kiválaszthatjuk a legjobbat. Akár olyan passzívházat is építhetünk (német osztályozás szerint: Passive House Premium), ahol a házra telepített napelemek és kollektorok több energiát termelnek, mint amennyit a teljes épület elfogyaszt.

Polisztirol vagy kőzetgyapot?

A fentiekben jószerével már érintettük a magyar használtlakás-állomány legfontosabb szigetelési problémáit is, most mélyüljünk el kicsit a részletekben.

A „szigetelés” fogalmán szinte mindenki csak a „hőszigetelést” érti, pedig a lábazat rossz vízszigetelése, illetve – zajos szomszéd esetén – a hangszigetelés elmaradása igencsak kellemetlenné teheti az életünket. Ezekről az alkategóriákról csupán egy-egy megjegyzés: az utólagos vízszigetelés nagyon bonyolult, drága és megbízhatatlan eljárás, elenyészően kevesen döntenek mellette, hangszigetelési problémáink túlnyomó részét pedig a hőszigetelés és főleg a nyílászárócsere meglepően jól megoldja. A belső hőszigetelést is csak futólag érintjük: általában olyan épületeken alkalmazzák (például műemlékeken), ahol a külső szigetelés megoldhatatlan. A szakértelem nélküli házilagos belső szigetelés szerencsére nem igazán elterjedt, mivel nemritkán nemkívánatos következménye lehet, például penészedés.

Maradjunk tehát a külső hőszigetelésnél, mint legfontosabb kategóriánál!
Hazánkban mintegy 2,5 millió családi ház, egymillió társasházi és mintegy 800 ezer lakótelepi lakás van. Ez utóbbiak nagy része házgyári panelből épült. Némileg meglepő módon a családi házaknak csak egynegyede tekinthető modern szigetelésűnek, míg ez az arány a lakótelepi lakásoknál – a panelfelújítási programoknak köszönhetően – megközelíti a 40 százalékot. Tehát közel kétmillió családi ház tekinthető potenciálisan hőpazarlónak, de az energiafaló társasházi és lakótelepi lakások összesített száma is meghaladja az egymilliót. Nemzetgazdasági szempontból a családi házak komplex szigetelése arányítva és abszolút számokban kifejezve is nagyobb energiamegtakarítást eredményezne, de természetesen léteznek más szempontok is. A régi-új kormány szerint mindenesetre a panelfelújítási program folytatódik, sőt nagyobb sebességre kapcsol.

Talán nem kell részletezni, milyen lakhatási és életszínvonalbeli különbségek észlelhetők egy svábhegyi luxusvilla és egy ózdi panel­lakás között, ám ha utólagos hőszigetelésről van szó, mérnöki szemmel ezek a különbségek egészen minimálissá zsugorodnak. Ugyanúgy vannak szigeteletlen falak és terek, korszerűtlen a hőtechnika, rossz a hőháztartás, hőhidak – és tulajdonképpen a technikai megoldás is igen hasonló: táblákra vágott hőszigetelő anyagot kell a falra (födémre, padlóra) erősíteni, majd speciális vakolattal bevonni, és nagyjából kész is. Jöhet az ablak- és a kazáncsere. A családi házakra persze valamivel bonyolultabb fölrakosgatni a szigetelőlemezeket, mint a tízemeletes dobozokra, és a kedvezőtlenebb térfogat-felület arány miatt ráadásul több anyag is kell hozzá, ez azonban már pénztárca és nem technika kérdése.

Ha a kísérleti és extrém drága megoldásokkal (hőszigetelő nemesvakolatok, nanofestékek, nanohabok) nem számolunk, tulajdonképpen kétfajta hőszigetelő család található a piacon: a polisztirol és az ásványgyapot alapú. Az előbbi tisztán vegyipari termék (kőolajból, illetve etilénből állítják elő), míg az utóbbi ásványi alapanyagokból, leginkább bazaltból készül, és szálas szerkezetű. A legfontosabb alaptulajdonságukat tekintve eléggé hasonlítanak egymáshoz: kiváló hőszigetelők, viszont az éghetőség, páraáteresztés, víztaszító képesség, zsugorodás, gombák és állatok elleni védelem terén már markáns különbségek mutatkoznak közöttük, többnyire a kőzetgyapot javára.

A messze leginkább elterjedt – és legolcsóbb – megoldás az úgy­nevezett EPS (expandált polisztirol) rendszer. Bizonnyal mindenki látott már hasonló táblát, hiszen a panelépületeket szinte kizárólag ilyen módszerekkel szigetelik. Az anyag belsejébe gyöngyökben zárják be a levegőrészecskéket, valójában ezek szigetelnek.

Az extrudált polisztirol (XPS) már kevésbé ismert és kétszer olyan drága termék. Teljesen más, úgynevezett zárt cellás gyártási technoló­giával állítják elő. Főként az épületek lábazataira és a lapos tetőkre használják, mivel – szemben az expandált hablemezzel – nem szívja magába a nedvességet. Könnyen megkülönböztethetőek, mert az EPS mindig fehér, az XPS-t viszont ettől eltérő (például halványkék) színben gyártják. Hogy a színskála teljes legyen, létezik szürke színű, grafitos polisztirol is, ennek forgalma azonban elenyésző.

Az EPS és a kőzetgyapotrendszer természetes konkurenciája egymásnak, így érthető, hogy az egyébként is összezsugorodott és extrém árérzékeny magyar piacon a két „termékvonal” nagy harcot vív egymással a vevőkért. A két külön szakmai szervezetbe tömörült gyártók értelemszerűen a saját terméküket tartják jobbnak, megbízhatóbbnak, praktikusabbnak, de legalábbis költséghatékonyabbnak. A magyar piacon pedig általában ez utóbbi érv a döntő, hiszen lehetséges, hogy húsz évre számítva a drágább megoldás a kifizetődőbb, ám a pénzt most kell letenni, amikor csak a legolcsóbb megoldásra futja.


Ahogyan a tudomány látja

Hogy tisztán láthassunk, iktassuk ki a pénz zavaró hatásait, és kérdezzük meg a tudomány képviselőjét: elméletileg melyik a legjobb megoldás, illetve hogyan lehet igazán eredményesen szigetelni?

Dr. Várfalvi János docenssel, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszék Hőfizikai Laboratóriumának vezetőjével az olvasók nevében (is) előzetes egyezséget kötök. Az épületszigetelés teljes mélységének és tudományos megalapozottságának megértéséhez nem vesszük sorra a parciális differenciálegyenleteket, a hőátbocsátási állandókat és még huszonöt másik képletet, sőt még az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 2006-os, úgynevezett TNM rendeletet és annak legutóbbi módosításait sem fogjuk részletezni. Az Épületszerkezetek hőtechnikája című tárgy előadója ehelyett felvázol néhány olyan elvet és gyakorlati problémát, amelyet több évtizedes oktatói, kutatói és bírósági szakértői munkássága alapján meg­kerülhetetlennek tart.

Ilyen például, hogy az épületek hőszigetelését csak rendszerben lenne szabad vizsgálni, tervezni és kivitelezni, akár új, akár használt építményről van szó. A rendszerszemlélet pedig nem egyenlő az energetikai rendeletek, szabályozók papírízű betartásával. Egészen más eredményt ad ugyanis egy 12 centis polisztirol szigetelés, ha félméteres téglafalra, házgyári panelre, szokásos falazóblokkra vagy vályogra helyezzük, eközben pedig ráadásul nem vesszük figyelembe az elégtelen tető- és padlószigetelést, a ház tájolását, a nyílászárók állapotát, az üvegfelületek nagyságát, a hőhidak kialakulásának veszélyét, a komplett fűtési rendszer állapotát, az árnyékolástechnika hiányát és még sok más tényezőt. Az egyetemen tanított „épületfizikai minőség” fogalma nemcsak az energetikát és az állagvédelmet foglalja magában, hanem a viszonylag szubjektív hőérzetet is. Enélkül értelmetlenné válik az egész hőszigetelés.

A megrendelő ugyanis gyakran csak utólag döbben rá: ráköltött egymillió forintot a szigetelésre, de rosszabb a helyzet, mint előtte volt. Energiaszámlája alig csökkent, viszont penészesednek a falak, a család meg kellemetlenebbül érzi magát a négy fal között, mint korábban. Különösen gyakran fordulnak elő ilyen meglepetések, ha valami oknál fogva belső szigetelést alkalmaznak, kivitelezői tudás nélkül. Pedig a laborvezető szerint a belső szigetelés is lehet teljesen jó megoldás is, csak érteni kell hozzá. Fel kell mérni és ki kell számítani, hogy az adott faltömeg letakarása hőtechnikailag mit eredményez télen és nyáron, hogyan kell felhelyezni a különböző párafékező fóliákat, és folytatni a hőszigetelést a födémen is, mert különben jön a hőhíd, a párakicsapódás és a penészesedés. Ez utóbbi kialakulása mintegy fél tucat tényezőtől függ, de általában a penész okozza a legsúlyosabb problémákat, és teszi ki a bírósági perek nagy részét is.

Épületfizikus szemmel egyébként már a kérdésfeltevés is rossz, hogy vajon a polisztirol vagy a kőzetgyapot a jobb (külső) hőszigetelő, hiszen ezeket a termékeket soha nem önmagukban, anyagként, hanem csak szerkezetben, egy hőszigetelő rendszer részeként szabad megítélni. A páraáteresztő képesség például egyes esetekben nélkülözhetetlen feltétel, máshol viszont kifejezetten káros tulajdonság. Ám erre nem utólag kellene rádöbbenni, hanem előre számolni vele, az általában hiányzó „energetikai stratégia” részeként.

Van még egy igen fontos tényező, amit a műszaki szakemberek nem mindig szeretnek, a megrendelők pedig – előzetes számítások hiányában – nem tudnak figyelembe venni: a közgazdasági, pénzügyi megközelítés. Mert elméletileg rendben van, hogy minél hatásosabb hőszigetelést alkalmazok, annál kisebb lesz a fűtésszámlám, de van egy határpont, azon túl gazdaságilag már értelmetlen a szigetelés vastagságának a növelése, mert soha nem fog megtérülni a befektetésem. A „hőtechnikai optimum” kiszámítása nem ördöngösség, viszont segít megtalálni az adott épületre vonatkozó legjobb megoldást. Hiszen például egyáltalán nem biztos – hacsak nem vagyunk elkötelezett klímavédők –, hogy minden szempontból az egyre elterjedtebb passzívház a legjobb válasz az „ökolábnyomos” kihívásokra. Egy „csak” A+ energetikai besorolású, viszont jó fekvésű, megújuló energiafor­rásokkal felszerelt ház szinte ugyanezt az épületfizikai minőséget tudja teljesíteni, és emellett talán még előbb is megtérül az ára.

Gagyi termékek, magyaros megoldások

Elméletileg most már kellőképpen fel vagyunk vértezve, nézzük meg hát, hogyan is működik mindez a gyakorlatban. Röviden: felemásan. A gyártók és kivitelezők fele ugyanis más (rosszabb) minőségű anyagot állít elő és épít be, mint ami a papírokon szerepel.

És ez – sajnos – nemcsak afféle magánvélemény, a Magyar Építő­anyagipari és Építési Termék Szövetség (MÉASZ) elnöke, illetve az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) könnyűszerkezet-építő tagozatának elnöke egyöntetűen úgy nyilatkozott, hogy az építőanyag-piacot elárasztják a „gagyi” termékek, a felhasználásra alkalmatlanok aránya elérheti az 50 százalékot is. Különösen a hőszigetelő anyagoknál gyakori a kifogásolható minőség. Az EPS-táblák például akár egy kis üzemben is könnyen legyárthatók, a minőségüket pedig jószerével senki sem ellenőrzi. A kísérő okmányok természetesen tökéletesen rendben vannak, csak éppen mást rejt a csomagolás, mint amit a dokumentum ígér.

Az egyik szakmai szervezet 2013-ban „magánszorgalomból” és komoly összegekért megvizsgáltatott tíz, a piacon kínált magyar, szlovák, román és szlovén EPS 80-as anyagot. Közülük kilenc – főleg a nyomó- és a húzószilárdság elégtelensége miatt – nem felelt meg az előírt követelményeknek, magyarul alkalmatlan volt a beépítésre. Persze továbbra is árulják és használják mindegyiket.

És beindul a negatív spirál: a ki tudja, hol (külföldön-belföldön), milyen színvonalon gyártott, papíron „megutaztatott”, tehát áfamentesen árult anyagok miatt a korrekt, nagy gyártók sem képesek igazi minőséget gyártani, mert senki sem veszi meg a „drága” termékeiket. Lejjebb mennek tehát az árral és a minőséggel, ha nem is a használhatatlanságig. Mert csodák – bármennyire is reménykedik benne a magyar lakosság – az építőanyag-iparban sincsenek. Ha tíz évvel ezelőtt 100 egységbe került a falazóblokk, a polisztirol-szigetelő vagy a ragasztó, az ugyanolyan minőségű terméket egyszerűen nem lehet ma 30-40 egységért megkapni.

De nézzünk néhány trükköt és visszaélést közelebbről, illetve ezek következményeit!
A szakmai részletekbe nem mélyedve bele: az EPS keményhab lemezeket az úgynevezett nyomófeszültség alapján osztályozzák, a nagyobb szám nagyobb mechanikai ellenállást, nyomó-, húzó- és egyéb szilárdságot jelent. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a külső szigetelésre általánosan elfogadott 80-as tábla helyett (amelyet egy feltűnő piros csík jelez a csomagoláson) csak 70-es vagy 60-as terméket gyártanak, a papírokon viszont 80-as szerepel. (A kőzetgyapotot az óriási költségek és a hatalmas üzemi berendezések miatt nem lehet, illetve nem érdemes hamisítani.)

Szintén durva visszaélésnek számít, hogy a frissen legyártott EPS-tömböket nem pihentetik, szárítják az előírt ideig, hanem azonnal táblákat készítenek belőlük, amelyek aztán majd a falon zsugorodnak össze, deformálódnak. A rossz (hamisított) ragasztók bizonyítványát az első nagyobb vihar állítja ki (leszakad vagy nem szakad), a tengerkék külső színből pedig könnyen válik egy év alatt halványkék, és senki nem érti, miért.

Persze a kivitelezőknek is megvan a saját felelősségük a rosszul sikerült projekteknél. A 2009-es nagy miskolci paneltűznél például utólag derült ki, hogy az elkészült szigetelőrendszer nem volt azonos az en­ge­dé­lyezettel. Más EPS-t használtak, a tűzvédelmi üvegháló nem megfelelően borította be az elemeket, a polisztiroltáblákat csak foltokban ragasztották hozzá a ház falához, és a vakolat is vékonyabb volt az előírtnál.

Azóta már jelentősen megszigorították az előírásokat és némileg a helyszíni ellenőrzéseket is, de azért az ördög nem alszik. A falra felrakott szigetelés minőségét utólag szinte lehetetlen ellenőrizni, a megrendelő spórolt pénze viszont biztosan a vállalkozók zsebében marad. A 80-as helyett 60-as tábla, a rosszabb minőségű és kevés helyen felrakott ragasztó, az elméletileg éppen a ragasztót pótoló gyatra minőségű dübel, a fele olyan erős üvegháló, a szinte pigment és műgyanta nélküli vakolat mind-mind nagy csábítást jelent. Az eredmény pedig? Rossz esetben leszakadó vagy meggyulladó szigetelés, máskor viszont „csak” látványosan kifakuló és repedező vakolat, és a víz máris szabad utat talál a szigetelésbe.

Minimális ellenőrzés és szankcionálás

De hagyjuk is az újságírói riogatásokat és túlzásokat, nézzük meg, miként vélekedik minderről egy szakmai szervezet, a Magyar Építő­kémia és Vakolat Szövetség (MÉSZ).

Bodnár György, a MÉSZ titkára több évtizedet töltött már el – jobbára vezetőként – a magyar építőanyag-iparban. Tapasztalatait a házépítésről eddig három vaskos kötetben összegezte. Honlapján is próbálja felhívni az építkezők és felújítók figyelmét a rájuk leselkedő csapdákra és veszélyekre.

Tulajdonképpen itt ér össze a független szakértőként és szövetségi tisztségviselőként végzett munkája, hiszen a 2009-ben megújult MÉSZ is hasonló célokat tűzött ki maga elé: kiszűrni a nem megfelelő, sőt elfogadhatatlan minőségű termékeket a piacról, illetve megakadályozni, hogy a kereskedők és kivitelezők tudatlanságból eredően vagy szántszándékkal megtévesszék, megkárosítsák a megrendelőket.

A MÉSZ éppen ezért úgy döntött, hogy létrehoz három munkacsoportot, amelyek – a magyar építőiparban már régóta hiányzó – egységes műszaki ajánlásokat és minőségi irányelveket fogalmaznak meg. Természetesen ezekhez a MÉSZ tagjai minden esetben tartják is magukat. A 38 oldalas műszaki irányelv már 2012 tavasza óta ingyenesen letölthető a szövetség honlapjáról. A cím kissé túl szakmaira sikerült: Bevonatréteggel ellátott, többrétegű, ragasztott táblás homlokzati hőszigetelő rendszerek (ETICS-THR) kialakítása – de végül is erről van szó. A számos ábrával és táblázattal kísért szövegből pedig valóban mindent megtudhatunk, amit a hőszigetelő rendszerekről tudni érdemes, az EPS-ek és ásványgyapotok tulajdonságaitól a csavardübelek kiosztásáig, az üvegszövethálók felületsúlyától a rendszerragasztó felhordásáig.

Az irányelvet egyre többen ismerik a szakmában, és egyre többen hivatkoznak rá, ami nem kis részben annak is köszönhető, hogy a hazai piac 90 százalékát lefedő 16 legnagyobb cég mindegyike a nevét adta a szakmai iránymutatáshoz. A MÉSZ most készíti a kibővített újabb változatot, amely még az eddigieknél is jobban koncentrál a kivitelezők speciális szempontjaira, hiszen mint láttuk, a legtökéletesebb alapanyagot is el lehet rontani kellő hozzá nem értéssel, hát még szándékosan vagy slendriánsággal.

És itt következik az egyik legfontosabb kérdés: ki ellenőrzi és szankcionálja azokat a gyártókat, kereskedőket, kivitelezőket, akik nemhogy ezeket az irányelveket, de semmiféle szabványt, előírást, jogszabályt nem tartanak be?

Bodnár György szerint is ez az egyik legsúlyosabb problémakör. A MÉSZ-hez is gyakran érkeznek kérdések, hogy súlyos alapanyag- vagy kivitelezési anomáliák esetén kihez lehet fordulni, illetve tud-e ebben a szövetség segíteni? Sajnos, minden esetben ki kell ábrándítani az érintetteket, hiszen egy szakmai szövetség nem hatóság, sem anyagi forrásai, sem emberei nincsenek arra, hogy magára vállaljon ilyen ügyeket. Ám ami még ennél is kellemetlenebb: tanácsot sem tudnak adni, milyen szövetséghez, intézményhez, állami szervhez fordulhatnak ilyen esetekben. Az Építész és a Mérnök Kamara, az ÉMI, az Építésfelügyelet, a Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság papíron mind a fogyasztókat (is) védi, ám vagy hatáskörük, vagy pénzük, esetleg szakmai hátterük nincs arra, hogy szankcionálják a csalókat.

Marad a bíróság, amely nálunk, köztudottan, „igen gyorsan” dolgozik. Ha a vásárló saját zsebből előre kifizeti a több százezer forintos vizsgálati költséget, két-három év múlva talán már jogerős ítélet lesz a zsebében azokkal a kereskedőkkel vagy kivitelezőkkel szemben, akik addigra már a harmadik kft.-jüket döntik be.

Bodnár György és a MÉSZ szerint érdemes lenne a német példát tanulmányozni és átvenni a rendszer főbb elemeit. Mert ott természetesen minden építési részfeladatra van ajánlás, előírás, jogszabály, és ezeket szigorúan betartják és be is tartatják. A Baupolizei és a helyi ipartestület kis túlzással élet és halál ura, és van elég állami pénz független ellenőrző és vizsgáló szervezet fenntartására is. Ha pedig minden kötél szakad, és nagy ritkán bíróság elé kerül az ügy, általában nem két-három évig, hanem két-három hónapig tart az eljárás, a végrehajtás elől pedig egyetlen cég sem menekülhet el.

Azért akad jó megoldás is

A végére néhány összefoglaló megjegyzés. A kellő szakértelemmel összerakott hőszigetelő rendszer nagyon jót tehet a közérzetünknek és a pénztárcánknak is, ha elkerüljük a spórolás csapdáját, ugyanis nem minden gyártó, kereskedő és kivitelező csaló, és kellő kitartással kétségkívül megtalálhatjuk a megfelelő szakembereket. A neves gyártók jó termékeit a telephellyel rendelkező kereskedőknél vásárolhatjuk meg, és nem az aktatáskás, mobiltelefonos dílereknél, mint ahogy az sem biztos, hogy a megspórolt százezer forintért számla és áfa nélküli kivitelezőt kell keresnünk, aki később esetleg nyomtalanul eltűnik. A panelházakban élőknek is van biztató hírünk: a felújításoknál egyre kevesebb a durva visszaélés, ugyanis ha a hivatalos szervek nem is, de egyes szakértő lakók(!) folyamatosan ellenőrzik és dokumentálják a munkálatok minden fázisát, így a kivitelezők már nem igazán mernek kockáztatni.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka