A dekarbonizáció költségei

A globális klímavédelmi célok eléréséhez az atomenergia mellett nélkülözhetetlen a megújuló energiaforrások fejlesztése is. Ez az egyik fő üzenete a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Nukleáris Energia Ügynökség (OECD NEA) tanulmányának, melyet január végén Budapesten mutattak be a világon először. A dekarbonizáció költségei című dokumentum már nemcsak az adott beruházások közvetlen költségeit vizsgálja, hanem egyebek között a villamosenergia-rendszer elosztási és szállítási árai mellett a társadalmi ráfordításokat is áttekinti, rövid és hosszú távon egyaránt.


Egy budapesti nemzetközi konferencián ismertették a 33 tagországot magába foglaló nemzetközi szervezet – amelynek Magyarország 1996 óta tagja – legfrissebb kiadványát, melynek szükségessége már korábban is felmerült az OECD NEA-ban. A Nukleáris Energia Ügynökség tanulmánya tárgyilagosan és egyben számszerűen levezetve tekinti át az atomerőművek és a megújulók együttműködésének gazdasági kérdéskörét. A szakemberek elsősorban arra keresték a választ, pontosan milyen az a megújuló- és nukleáris alapú áramtermelési arány, amely gazdaságosan, a fogyasztók és az ipar számára is elérhető áron alakítható ki.

A Nukleáris Energia Ügynökség tanulmánya elsősorban arra kereste a választ, pontosan milyen az a megújuló és nukleáris alapú áramtermelési arány, amely gazdaságosan, a fogyasztók és az ipar számára is elérhető áron alakítható ki.

Fontos az ár

Süli János, a Paksi Atomerőmű két új blokkja tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter bevezető előadásában ezzel kapcsolatosan arra hívta fel a figyelmet, hogy az atomerőművi fejlesztések és építések nem állnak szemben a megújuló energiára épülő trenddel, a két technológia együtt adhat hosszú távon megoldást a klíma­változás kihívásaira. Véleménye szerint ez a ta­nulmány lehetőséget teremt arra, hogy a kar­bonmentesítés áráról érdemben lehessen beszélni. A tárca nélküli miniszter kitért arra is, hogy a világ minden szegletében, így hazánkban is fontos, hogy az energia előállításának költsége megfizethető legyen. A lakossági ér­dekek mellett az ipar versenyképességének erősítése miatt is lényeges ez – fűzte hozzá. Az energia ára Magyarországon egyelőre nem ad okot panaszra: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nemzetközi – független finn cég által készített – ár-össze­hasonlító vizsgálata szerint ugyanis az uniós tagállamok közül hazánkban a második legkedvezőbb a lakossági áramár: kilowattóránként (kWh) 37 forint; egyedül Bulgária előzött meg minket e tekintetben. A kutatás egyben rámutat arra is, hogy azokban az országokban áll rendelkezésre megfizethető árú villamos energia, ahol meghatározó az atomenergia részaránya. Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy a szintén hosszú távon atomerőműveire építő Franciaország (61 Ft), Finnország (51 Ft) és Románia (40 Ft) szintén előnyös árakkal dolgozik, addig a több mint 30 százalékos arányban megújuló energiát használó Dániában átszámítva 99 forint az áram, az atomenergiát elutasító Németországban pedig 98 forint volt kilowattóránként. Érdekesség, hogy az elmúlt hónapban a földgáz a magyar fővárosban volt a legolcsóbb, a svéd fővárosban, Stockholmban pedig a legdrágább.
Süli János ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy a hazai villamosenergia-rendszer rendszeresen magas importaránnyal mű­ködik. A felhasznált áram közel harmadát vásároljuk külföldről, ennek mértéke pedig folyamatosan növekszik. A tárca nélküli miniszter tájékoztatása szerint ez az arány, mely uniós szinten is rendkívül magasnak számít, 2018-ban 31 százalék felett volt.

A magyarországi ellátásból közel hasonló arányt biztosított a Paksi Atomerőmű négy blokkja, míg a további áramszükségletet egyéb – gáz, szén és megújuló forrást használó – erőművek szolgálják ki. Véleménye szerint ezek az adatok is azt támasztják alá, hogy a Paks II. beruházás elkerülhetetlen, hiszen a kitettség a lakosság olcsó áramellátását bármikor megingathatja. Egy biztos, a magyar erőműrendszer beépített teljesítőképessége évek óta nem teszi lehetővé a villamosenergia-igények tisztán hazai forrásból történő biztonságos ellátását. Ugyanakkor nem elhanyagolható szempont az sem, hogy számos környező országban a fogyasztói igények változása nem biztos, hogy képes követni az erőművek teljesítőképességét, ugyanis az elmaradó erőművi beruházások közép- és hosszú távon kapacitáshiányt vagy esetleg jelentős villamosenergiaimport-függőséget okozhatnak ott is. Azaz a jelenleg biztosnak vélt importálható áram a jövőben nem feltétlenül fog rendelkezésre állni.

Népszerű volt a Paks II. interaktív kiállítása
Nyolc nagy magyarországi zenei és kulturális fesztivál mellett Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron megye legnagyobb településeire, valamint több budapesti közterületre is eljutott a Paks II. Atomerőmű Zrt. interaktív tájékoztató kamionja 2018-ban, melyet mintegy 60 ezren látogattak meg. A mobil kiállítás a legfontosabb információkkal járja az országot, bemutatják az atomenergia biztonságos és klímabarát felhasználását, a Paksi Atomerőmű hazai energiatermelésben betöltött kiemelt szerepét, illetve áttekintést nyújt a két új atomerőművi blokk létesítéséről korszerűen, interaktívan. Az interaktív jármű 2018 májusában kiérdemelte az Atomexpo Awards szakmai elismerését: nemzetközi pályázat társadalmi kommunikáció kategóriájának döntőjébe került, ahol oklevéllel ismerték el a kiállítást.

Történelmi csúcsok

Süli János a hazai villamosenergia-rendszer jelenlegi legnagyobb kihívásának az évek óta folyamatosan növekvő villamosenergia-fogyasztást említette. Mint fogalmazott, 2018-ban először márciusban, majd decemberben több alkalommal is újabb és újabb rendszerterhelési csúcsokat regisztráltak. A legmagasabb értéket pedig idén január 23-án mérték a déli órákban, 6869 megawattot (MW). A MAVIR ugyancsak idén publikált legújabb helyzetértékelése szerint a hazai erőművek teljesítőképességének nagymértékű csökkenése várható. A közép- és hosszú távú forrásoldali kapacitáselemzésről szóló tanulmány kiemeli, hogy a hazai erőművek beépített bruttó kapacitása 2017. december 31-én 8617 MW volt, amelyből a nagyerőművek 6996 MW, a kiserőművek pedig 1621 MW teljesítőképességet képviseltek. Süli is emlékeztetett rá, hogy a jelenleg üzemelő atomerőművi blokkok üzemideje 2032–2037 közé tehető, ráadásul a hazai hagyományos erőműpark jelentős mértékben elöregedett. Kitért arra is, hogy Paks II. kizárólag akkor térül meg, ha 90 százalék feletti kihasználtsággal fog működni. Úgy vélte, ez az arány teljesíthető, hiszen a jelenlegi blokkok is képesek erre, ráadásul az újak esetében már 18 hónapos működési ciklussal terveznek. Az építkezés körüli csúszással kapcsolatban elmondta, hogy a finnekhez hasonlóan nem akarják kockáztatni a dokumentumok elhamarkodott benyújtását, mert azok korrigálása még komolyabb csúszást okozhatna. Süli János előadása végén arra hívta fel a figyelmet, hogy az atomerőművek működése szén-dioxid-kibocsátástól mentes, ez pedig összhangban áll az uniós energiapolitikai törekvésekkel.

Kiegyensúlyozott energiamix

William D. Magwood, az OECD NEA főigazgatója beszédében azt emelte ki elsőként, hogy az éghajlatváltozás radikális lépésre kényszerítette a döntéshozókat. Emlékezetes, a párizsi klímaegyezményen a részt vevő kormányok 2015 decemberében megállapodtak abban, hogy jóval 2 °C alatt tartják a globális éves átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző szinthez képest. Ennek egyik legfontosabb feltétele, hogy egyre kevesebb üvegházhatású gáz kerüljön a levegőbe, azaz az országok csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátás mértékét, és ezzel párhuzamosan felgyorsítsák az atomenergia és a megújuló energiaforrások bevezetését. Az ezzel kapcsolatos eredményekről bővebben a Várat magára a fordulat című keretes írásunkban olvashatnak. Magwood szerint az elmúlt években a technológiai változások következtében az ipar szerkezete és az ezzel járó igények is jelentősen átalakultak. Mint mondta, egyre fontosabb szerep jut az energiának, példaként az elektromos autók megjelenését említette. A megújuló technoló­giákról szólva azt emelte ki, hogy az országoknak elsősorban a természeti adottságaikat kell minél hatékonyabban kihasználniuk.
A tengerparti területeken a szél- és napenergiában rejlik potenciál, míg az északi országokban a vízenergia dominál. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy csak ezekkel a megújuló energiákkal nem oldható meg egy teljes ország energiaellátása. Magyarázatképpen hozzátette: a nyári szárazság a víz esetében okozhat problémát, a szél sem mindig fúj, a Nap pedig bizonyos időszakokban ugyan túltermelést eredményezhet, azonban az éjszakai órákban pótolni kell valamivel a kiesést. Az OECD NEA főigazgatója rámutatott, hogy tanulmányuk éppen ezért alapvetően arra összpontosít, miként képesek a megújuló energiaforrások és a nukleáris energiatermelés hatékonyan együttműködni, miként lehet megvalósítani egy kiegyensúlyozott energiamixet. A dokumentum egyebek mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy az energiarendszer szénmentesítése hatalmas kihívást jelent, ugyanis az OECD országok villamosenergia-termelésének a szén-dioxid-kibocsátását az évszázad közepéig a jelenlegi 570 g CO2/kWh értékről a töredékére, 50 g CO2/kWh-ig kellene szorítani.

Magwood a beruházások költségeiről szólva fontos tanulságnak nevezte, hogy a megújuló energiaforrásokat hasznosító beruházások tervezésekor nem veszik figyelembe az összes felmerülő költséget, miközben egy nukleáris projekt esetében kalkulálnak biztonsági és hulladékkezelési kiadásokkal. A tanulmány éppen ezért a villamosenergia-rendszer elosztási és szállítási árai mellett a társadalmi ráfordításokat is áttekinti, rövid és hosszú távon egyaránt. A vizsgálatok szerint a nap- és szélerőművek aranyának emelkedése az időjárás kiszámíthatatlansága miatt a teljes rendszer kapacitásigényét növeli. Mindez a gyakorlatban annyit tesz, hogy egy 98 gigawatt (GW) kapacitásigényű rendszer 75 százalékos megújuló részarány esetében 325 GW kapacitás megtermelésével biztosítható. A tanulmány forgatókönyveiben a klímavédelmi célok miatt a szenet nem vették számításba, a részletes vizsgálatok alapján az atomenergiára támaszkodó energiamix a legköltséghatékonyabb megoldás. A dokumentum szerzői szerint a jövőben az energiatárolás egyre hangsúlyosabb szerepet kaphat.

Várat magára a fordulat
Meglehetősen kellemetlen perceket okozott a párizsi klímaegyezmény aláírói számára a Kelet-angliai Egyetem legfrissebb jelentése. A tavaly év végén publikált kutatás ugyanis egyértelműen megmutatta: senki sem tudta tartani a szerződésben tett vállalásokat.
Azaz a modern világ továbbra is jelentősen függ a fosszilis energiahordozóktól. A helyzet attól igazán kínos, hogy a klímaegyezményt meg­előző években alig növekedett a szén-dioxid-kibocsátás mértéke, sőt 2014 és 2016 között stagnált. Ehhez képest 2017-ben már 1,6 százalékos emelkedést mértek, majd 2018-ban az emberiség történetének legmagasabb kibocsátását értük el, 2 százalékos növekedés mellett. Mint írják, az összes emberi tevékenységből eredő kibocsátás tavaly év végére elérhette a 41,5 milliárd tonnát. A felmérés kitér arra is, hogy a Föld levegőjének szén-dioxid-koncentrációja jelenleg 407 ppm, ami hamarosan eléri a párizsi klímaegyezményben meghatározott érték kétszeresét. Összehasonlításul: az ipari forradalom előtt 280 ppm volt az átlag. A szakértők szerint amennyi­ben a szén-dioxid légköri koncentrációja eléri az 500 ppm-et, abban az esetben az északi féltekén található jégtakaró instabillá válik, vagyis elolvad. A helyzet stabilizációjához a 300 ppm-es szintre kellene visszatérni, ami a jelenlegi számokat ismerve komoly munka lesz.
A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a világ szinte valamennyi országa hozzájárult ehhez a növekedéshez, tették ezt az emisszió növelésével vagy az emissziócsökkentés lassabb megvalósításával. A Nemzetközi Klímakutató Központ adatai szerint Kína – miután nagymértékben függ a széntől – 4,7 százalékos emelkedést produkált, India ennél is többet: 6,3 százalékot. Az Európai Unió kismértékű – 0,7 százalékos – csökkenést tud felmutatni, az Egyesült Államok pedig 2,5 százalékkal redukálta kibocsátását. A világ többi részén, amely a globális kibocsátás 42 százalékát adja, a növekedés 1,8 százalékos lehetett.

Ki fog exportálni?

A konferencia végén, egy panelbeszélgetés keretében, neves külföldi és hazai szakértők vitatták meg a tanulmány fő megállapításait, valamint a szénmentesítés jelentőségét.
Frédéric Lelièvre, a Framatome alelnöke hiánypótlónak nevezte az OECD NEA tanulmányát. Véleménye szerint az energiamix egyensúlyának megtalálása nehéz feladat lesz, de az biztos, hogy a megújulóknak helyük van ebben a rendszerben. Iparági szereplőként – a Framatome egy francia atomerőmű-építő vállalat – el­ismerte, hogy Európán belül nem tettek eleget az atomenergia népszerűsítéséért, a kontinensen ugyanis alig-alig építettek erőművet az elmúlt időszakban. Mint fogalmazott, a jövőben jóval többet kell tenniük az emberek szemléletalakításáért, hogy meg tudják győzni őket arról: az atomenergia biztonságos.
Kóbor György, az MVM Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint nehéz vitatkozni a számokkal, számára a tanulmányban szereplő adatok meggyőzőek, és egyben meg is erősítik az MVM jelenleg is képviselt stratégiáját. Elmondta, hogy a tárolókapacitások növelése is fontos feladatuk lesz a jövőben. A vezérigazgató a németországi változások kapcsán azt a kérdést tette fel, hogy vajon a nukleáris erőművek leállításából fakadó hiányt hogyan fogják pótolni. Ezt a gondolatmenetet követve Kaderják Péter energetikai államtitkár is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a folyamatosan növekvő importigényeket mind nehezebb lesz kielégíteni világszinten. Vajon ki fog egy idő után exportálni? – fűzte hozzá. A szakpolitikus kiemelte, az ország energiastratégiájának újratervezése jelenleg is zajlik, és ebben a folyamatban nagy hasznát tudják venni a tanulmánynak. Emlékeztetett ugyanakkor arra is, hogy Magyarországon a karbonkibocsátás most sem magas, de a szénnek már középtávon sincs jövője. Az államtitkár a megújulók mellett a biogáz arányának emelését is jó iránynak tartaná. Kaderják – visszautalva Frédéric Lelièvre, a Framatome alelnökének gondolatára – azt mondta, a nukleáris ipar számára pozitív példákkal kell szolgálni. Napjainkban nincs túl sok jó példa az OECD országaiban, ezért véleménye szerint Magyarország ebben kiemelkedő szerepet tölthet be, Paks II. ugyanis jó érv lehet a nukleáris termelés ösztönzésére a tagországokban.
Ságvári Pál nemzetközi energetikai kapcsolatokért felelős miniszteri biztos reményei szerint az OECD NEA-tanulmány a realitások talajára téríti vissza az európai uniós közbeszédet az energiapolitikai témakörben, és feltehetően hatással is lesz a piac jövőjére. A dokumentum erényének nevezte, hogy nemcsak rövid, de hosszú távon is figyelembe veszi a költségeket, hiszen ebben a szektorban egy-egy beruházás évtizedekre meghatározó lehet. Sama Bilbao y León, az OECD NEA Atomenergia-technológia Fejlesztés és Gazdaságosság Igazgatóságának igazgatója szerint pedig komoly értékkel bír a döntéshozók számára, hogy a tanulmánynak köszönhetően tisztábban látják, milyen jellemzői, költségei és hatásai vannak a különböző technológiáknak. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a rövid távú igények kielégítése mellett a hosszabb távon is igénybe vehető infrastrukturális fejlesztéseket sem szabad elhanyagolni. Véleménye szerint már a közeljövőben megnövekszik az átviteli és az elosztó infrastruktúra szerepe az energetikai szektorban.
Hugyecz Attila, a Paksi Atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter szakértője egyebek között arra mutatott rá, hogy a hagyományos ipar mellett az ingatlan- és a közlekedési szektor számára is első számú szempont lett az energiaellátás. Azt is elmondta, hogy a budapesti új építésű társasházak 80 százaléka hőszivattyús megoldással készül, míg öt családi házból kettőt energiafűtéssel szerelnek fel. Véleménye szerint az ellátásbiztonság mellett a felhasználói ár alacsonyan tartása is rendkívül fontos lesz a jövőben, ehhez pedig minél több olyan kapacitást kell teremteni, mellyel az igények kielégítése nem okoz majd gondot. Hugyecz az atomenergia 40 százalékos részarányát tartaná ideálisnak egy energiamixben.

Az MVM Zrt. nukleáris igazgatója, Kovács Pál által vezetett panelbeszélgetésen részt vett William D. Magwood, az OECD NEA főigazgatója, Sama Bilbao y León, az OECD NEA Atomenergia-technológia Fejlesztés és Gazdaságosság Igazgatóságának igazgatója, Frédéric Lelièvre, a Framatome alelnöke, Kaderják Péter energetikai államtitkár, Kóbor György, az MVM Zrt. elnök-vezérigazgatója, Ságvári Pál nemzetközi energetikai kapcsolatokért felelős miniszteri biztos és Hugyecz Attila, a Paksi Atomerőmű két új blokkjának tervezé­séért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter szakértője.

A panelbeszélgetésen ismét felszólaló William D. Magwood, meg­erősítve az elhangzottakat, úgy fogalmazott, hogy az energia a jelenleginél is komolyabb szerephez jut a későbbiekben. Emlékeztetett arra, hogy az előző században is a gazdasági fejlődés alapja volt, ezért a megbízható energiaellátás jelenti a biztos jövőt. Azt is elmondta, hogy a tanulmány elkészítését az motiválta, hogy az ezzel kapcsolatos döntések esetében nyíltan be kell mutatni, mi, miért és legfőképpen milyen áron történik. Az OECD NEA főigazgatója az ideális energiamix kapcsán kifejtette, hogy amikor a közgazdászoknak feltette ezt a kérdést, a következő választ kapta: egyharmadnyi atomenergia, ugyanennyi megújuló mellett harmadnyi földgázt látnának szívesen. Hozzátette: az energiamix megállapítása minden országnak a saját hatásköre, ugyanakkor érdemes figyelembe venni a reális költségeket és az adottságokat is. Végezetül arról is beszélt, hogy az OECD NEA a jövőben stratégiai modellezési tanácsadási szolgáltatást is nyújt az érdeklődő tagállamoknak.•


 
Archívum
 2011  2012  2013  2014  2015  2016  2017  2018  2019  2020  2021  2022  2023  2024
Címkék

Innotéka